A folyamatos visszaállítás
A visszaállítás 200 évvel ezelőtt, a Szent Ligetben kezdődött, és ma is folytatódik – ti és én pedig a részesei lehetünk.
Szívem vágyai (Első látomás). Készítette: Walter Rane
Csodálatos és izgalmas időszakban lehetünk itt a földön. Abban az áldásban van részünk, hogy részt vehetünk az idők teljességének adományozási korszakában zajló nagyszerű eseményekben, amelyek előkészítik az Úr második eljövetelét.1 Nem puszta szemlélői lehetünk ezen pompás események kibontakozásának, hanem részesei is lehetünk azoknak.2
Időnként úgy beszélünk az evangélium visszaállításáról, mintha az egész egyszerre történt volna. Az első látomás kétszáz évvel ezelőtt elindította a folyamatot, ám a visszaállítás ezzel természetesen nem ért véget. Az Úr munkája tovább zajlott Joseph Smith és a társai révén a Mormon könyve lefordításával, a papság visszaállításával, az egyház megszervezésével, misszionáriusok kiküldetésével, templomok építésével, a Segítőegylet megszervezésével, és így tovább. A visszaállítás ezen eseményei 1820-ban vették kezdetüket, és Joseph Smith egész élete során folytatódtak.
Bármily csodálatos volt is mindaz, amit Isten Joseph Smith által kinyilatkoztatott, a visszaállítás nem fejeződött be Joseph életében. Az őt követő próféták által kaptunk meg olyan dolgokat, mint a templomi munka folyamatos fejlődése; a további szentírások; a szentírások lefordítása számos nyelvre; az evangélium terjesztése világszerte; a Vasárnapi Iskola, a Fiatal Nők, az Elemi és a papsági kvórumok megszervezése; valamint számos kiigazítás az egyház szervezetében és eljárásaiban.
„Egy visszaállítási folyamat tanúi vagyunk – mondta Russell M. Nelson elnök. – Ha úgy gondoljátok, hogy az egyház teljesen vissza lett állítva, még csak a kezdetet látjátok. Sokkal több jön még. […] Várjátok meg a következő évet. Majd pedig az utána következőt. Szedjétek a vitaminjaitokat, pihenjetek. Izgalmas lesz!”3
Összhangban Nelson elnök azon kijelentésével, miszerint a visszaállítás folytatódik, az ő elnökké válása óta számos jelentős kiigazítást láttunk az egyházban. Ezek közé tartozik a papsági kvórumok szerkezeti átalakítása, a házi- és látogatótanítást felváltó szolgálattétel, valamint az evangéliumtanulmányozás otthonközpontú, egyház által támogatott módjának bevezetése.4 Azóta újabb kiigazítások is történtek, és még fognak is.
Nyugat-afrikai példa
A visszaállítás folyamatos természetéről való bizonyságomra hatással volt az az öt év, amelyet az Afrika Nyugati Terület elnökségében szolgáltam. Fiatalkorom óta van bizonyságom az evangéliumról. Azonban Afrikában élve kapcsolatba kerültem néhány olyan nyugat-afrikaival, akik az elsők között fogadták el az evangéliumot. Láttam azt is, mennyire gyorsan terjed az egyház szerte a földrészen, ahogy egyházközségek és cövekek százai alakultak, templomok és gyülekezeti házak teltek meg csordultig hithű egyháztagokkal, valamint jóravaló nők és férfiak fogadták be teljes szívükkel a visszaállított evangéliumot. Szemem láttára teljesedett be Joseph Smith jövendölése arról, hogy az egyház „be fogja tölteni az egész világot”5.
Egy nap két ilyen hithű egyháztag, James Ewudzie és Frederick Antwi volt a segítségemre a Ghánai Accra templomban. Évekkel azelőtt, hogy utolsó napi szent misszionáriusok érkeztek volna Ghánába, James egy olyan, nagyjából ezer főből álló csoport tagja volt, akik az istentiszteletük során a Mormon könyvét és egyéb egyházi anyagokat használták. Azért a napért imádkoztak, amikor az egyház eljön majd Ghánába. Csatlakozott más fiatalemberekhez, akik az országban utazgatva a mi anyagaink alapján tanították az evangéliumot. Amikor 1978-ban megérkeztek a misszionáriusok, ő a Ghánában végzett utolsó napi szent keresztelők legelső napján megkeresztelkedett.
Fred Antwi, az egyház egyik úttörő tagja Ghánában
Fred még az egyháztagsága elején járt, amikor részt vett az egyik rokona, egy törzsfő gyászszertartásán. Ott tudta meg, hogy a család tervei szerint őt tennék meg a következő törzsfőnek. Tudva, hogy az efféle tisztségből adódóan az evangéliumi hitelveivel ellentétes dolgokat kellene tennie, a temetés után gyorsan elhajtott onnan, hátat fordítva egy olyan tisztségnek, amely tekintélyt és vagyont hozott volna számára.
Amint felszentelésre került az Accra templom, James és Fred minden héten megtették a több mint négyórás utat odáig, hogy templomszolgák lehessenek. Amikor velük együtt végeztem a szertartásokat, elárasztott engem az érzés, hogy a történelem részese vagyok. Megértve az egyház afrikai történetének általuk jelképezett szeletét, olyan érzés fogott el, mintha John Taylor vagy Wilford Woodruff vagy az egyház más korai tagjai végezték volna velem azokat a szertartásokat.
Amit Nyugat-Afrikában láttam, tapasztaltam és éreztem, része volt annak, amit az Úr előre megmondott Énóknak: „És igazlelkűséget küldök le a mennyből; és igazságot küldök elő a földből, hogy bizonyságot tegyen az én Egyszülöttemről; …és igazlelkűséggel és igazsággal söpröm le a földet, mint árral, hogy összegyűjtsem kiválasztottaimat a föld négy szegletéből” (Mózes 7:62).
Láttam az igazlelkűséget és az igazságot végigsöpörni az afrikai földrészen, ahogy a kiválasztottak egybegyűjtését is a világnak abból a szegletéből. Elmélyült a visszaállításról való bizonyságom, mert a szemem előtt zajlott a visszaállításnak ez a fontos része.
Láttam valami mást is a folyamatos visszaállítással kapcsolatban: eleven hitet és lelki energiát az afrikai egyháztagok között. Hallottam, amikor David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „Kirtland [ahol az utolsó napi szentek éltek az 1830-as években] nemcsak ott van Ohióban. Itt van Afrikában is.” Afrikában sokan csatlakoznak az egyházhoz az erőteljes, személyes lelki élményeik hatására. Ezek az új egyháztagok lelki energiát és a további evangéliumi tanulás szükségletét hozzák magukkal. Számukra a visszaállítás személyes értelemben is folyamatos. Ahogy egyre többet és többet tanulnak az egyházról, a tekintetük előtt bontakoznak ki az evangélium igazságai. Ugyanez igaz mindannyiunkra, amint egyre gyarapítjuk az evangéliumi tudásunkat.
Három mód a folyamatos visszaállítás segítésére
Isten megadta nekünk azt a pompás lehetőséget, hogy létfontosságú szerepet játsszunk ebben a munkában. Az Úr azt mondta, hogy „a testnek [vagyis az egyház szervezetének] minden tagra szüksége van” (Tan és szövetségek 84:110). Az egyház minden tagjának megvan az az áldása, hogy részt vehet ebben a folyamatos visszaállításban. Miként tehetjük ezt meg?
A részvételünk egyik módja, hogy szent szövetségeket kötünk és tartunk meg. A szertartások – köztük a templomi szertartások is – feleslegesek, hacsak az emberek nem kötik meg és azután nem tartják meg az e szertartásokhoz társuló szövetségeket. Bonnie Parkin nővér, a Segítőegylet korábbi általános elnöke ezt tanította: „A szövetségkötés egy készséges szív kifejezése; a szövetségek megtartása egy hithű szív kifejezése.”6
A szövetségek megkötése és megtartása által nemcsak magunkat készítjük fel az örök életre, hanem azoknak is segítünk felkészülni és megerősödni, akiket az Úr az Ő szövetséges népének nevez (lásd Tan és szövetségek 42:36). Keresztelkedés, konfirmáció, az úrvacsora, a melkisédeki papság, valamint templomi szertartások révén szövetséget kötünk Istennel és az Ő szövetséges népévé válunk.
A folyamatos visszaállításban való részvételünk második lehetséges módja a kapott elhívásaink és megbízásaink teljesítése. Így halad előre az egyház. Az elkötelezett tanítók az evangéliumot tanítják a gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek. A szolgálattevő nővérek és fivérek gondját viselik az egyház egy-egy tagjának. Az elnökségek és püspökségek iránymutatást nyújtanak a cövekeknek, kerületeknek, egyházközségeknek, gyülekezeteknek, kvórumoknak, szervezeteknek, osztályoknak és csoportoknak. Az ifjúsági vezetők gondját viselik a fiatal nőknek és a fiatal férfiaknak. Az írnokok és titkárok feljegyzik az alapvető adatokat, amely aztán feljegyzésre kerül a mennyben is; egy seregnyi más ember is elengedhetetlen szerepet játszik abban, hogy felkészítse az embereket az örök életre és a Szabadító második eljövetelére.
Fiatalok állnak sorban, hogy belépjenek a Ghánai Accra templomba
A visszaállításban való részvételünk harmadik lehetséges módja, ha segítjük Izráel egybegyűjtését. Ez már a visszaállítás első napjaitól fogva kulcsfontosságú része a munkának. Amint azt Nelson elnök tanította, lehetőségünk és kötelességünk a fátyol mindkét oldalán zajló egybegyűjtés támogatása. Az első olyan általános konferencián, amelyen már az egyház elnökeként vett részt, Nelson elnök tömören leszögezte: „A világhoz szóló üzenetünk egyszerű és őszinte: Isten minden gyermekét – a fátyol mindkét oldaláról – hívjuk, hogy jöjjenek a Szabadítójukhoz, nyerjék el a szent templom áldásait, részesüljenek maradandó örömben, és váljanak érdemessé az örök életre.”7
Izráel egybegyűjtése a fátyol ezen oldalán a misszionáriusi munkát jelenti. Mindannyiunknak, akik képesek vagyunk teljes idejű missziót szolgálni, alaposan meg kell fontolnunk ezt a lehetőséget. Nagy áldásnak tartom, hogy Olaszországban szolgálhattam missziót egy olyan időszakban, amikor az egyház még nagyon fiatal volt ott. A gyülekezeteink bérelt termekben jöttek össze, és abban reménykedtünk, hogy valamikor talán lesznek ott cövekek és egyházközségek is. Figyeltem, ahogy bátor úttörők léptek be az egyházba, és lefektették Izráel egybegyűjtésének alapjait azon a nagyszerű földön.
Az egyikük Agnese Galdiolo volt. Mindannyian erőteljesen éreztük a Lelket, amikor a misszionáriusi leckéket tanítottuk neki. Ám annak ellenére, hogy érezte ezt a Lelket, tisztában volt vele, hogy a családja erősen ellenezni fogja a keresztelkedését. Egy ponton azonban, eltelve a Lélekkel, beleegyezett, hogy megkeresztelkedjen. A keresztelője kitűzött napjának reggelén viszont meggondolta magát. Korábban eljött a kibérelt terembe, ahol sor került volna a keresztelőjére, és közölte velünk, hogy családi nyomás miatt mégsem tudja megtenni.
Beleegyezett, hogy az indulása előtt még beszélgessünk pár percig. Bementünk az egyik osztályterembe, ahol is azt javasoltuk neki, hogy imádkozzunk együtt. Miután letérdeltünk, megkértük őt az imára. Az ima végeztével könnyes szemmel felállt és azt mondta: „Rendben, meg fogok keresztelkedni.” Néhány perc elteltével ez meg is történt. A következő évben hozzáment Sebastiano Carusóhoz, és négy gyermeket neveltek fel, akik mindannyian szolgáltak missziót, és azóta is szolgálnak az egyházban.
Curtis elder és nővér a Caruso család néhány tagja társaságában
Agnese és Sebastiano szintén szolgált missziót – Sebastiano misszióelnökként. Amikor 25 évvel az első misszióm után egy második missziót szolgáltam Olaszországban, láthattam, hogy mit tettek időközben Carusóék és más úttörők Isten királyságának ottani kiterjesztéséért. A misszionáriusaimmal az egyház felépítésén munkálkodtunk, arról álmodozva, hogy egy nap talán majd templom épülhet Olaszországban. El lehet képzelni az afeletti örömömet, hogy most már ott van nekünk az Olaszországi Róma templom.
Kevés öröm hasonlítható a misszionáriusi örömhöz. Mily nagy áldás, hogy egy olyan időszakban születhettünk, amikor Izráel egybegyűjtését segítve örömtelien vehetünk részt a folyamatos visszaállításban!
Misszionáriusi örömöt természetesen nem csak a teljes idejű misszionáriusok éreznek. Kéz a kézben munkálkodva a misszionáriusokkal mindegyikünk segítheti nővéreink és fivéreink megtérést vagy újbóli tevékennyé válását. Lehetőségünk van egybegyűjteni Izráelt azáltal, hogy meghívunk másokat: jöjjenek és lássák meg, valamint befogadjuk azokat, akiket épp most tanítanak.
A fátyol túloldalán a templomok és a családtörténeti munka által segítünk egybegyűjteni Izráelt. E munka végzése már évek óta a mi szent felelősségünk. Joseph Smith halála előtt a szentek már végeztek a halottakért való keresztelést, néhányan pedig részesültek a felruházásukban és pecsételésekben is. A Nauvoo templom befejezésével az élők felruházása is lendületet vett. Az ősökért végzett felruházások és keresztelések a utah-i templomokban is elindultak.
Eliza R. Snow, aki kulcsfontosságú résztvevője volt ennek a visszaállítási folyamatnak, megértette a visszaállítás ezen részének fontosságát. Sok időt töltött a Felruházási Házban, ahol a szertartásokban segédkezett.8 1869-ben az egyik segítőegyleti látogatásakor a következőt tanította a nővéreinek: „Mostanában sokat tűnődöm azon a nagy munkán, melyet el kell végeznünk, méghozzá az élők s a holtak szabadításának segítésén. [A]lkalmas társai [akarunk lenni] az Isteneknek s a Szenteknek.”9
Természetesen a számos új templom világszerte történt és a jövőben történő építésével a templomi szertartások is jóval szélesebb körben válnak elérhetővé.
A most rendelkezésünkre álló eszközökkel a templomi és családtörténeti munka a folyamatos visszaállításban való részvételünk rendszeres részét alkothatja. Engem évek óta foglalkoztat a családtörténeti munka és foglalkozom is vele, de az online eszközök nagyban növelték a családi neveim templomba való elvitele terén elért sikereimet. Szentek számomra azok az emlékek, ahogy ott ülök az asztalnál a ghánai lakásunkban, és olyan európai ősök neveire találok rá, akiket aztán a feleségemmel elvihettünk a Ghánai Accra templomba. Ez az örömteli lehetőség más helyekre is elkísért bennünket, ahová csak küldtek.
Joseph Smith próféta által Isten elkezdte azt a folyamatot, hogy „véghezvigye mindazon dolgok visszaállítását, amelyekről minden szent próféta szája szólt, mióta a világ elkezdődött, az utolsó napokat illetően” (Tan és szövetségek 27:6). E visszaállítás a mai napig is folytatódik, mert Isten „most [is] nyilatkoztat ki”, és „ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően” (Hittételek 1:9). Mélységesen hálás vagyok azért, hogy részt vehetünk ebben a folyamatos visszaállításban.