Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
A királyság építése Új-Kaledóniában
Fiatal felnőttek Új-Kaledóniában és szerte a világon igent mondanak az elhívásra, hogy szolgáljanak és vezetők legyenek az egyházban.
„A szolgálat lehetősége egyháztagságunk egyik legnagyobb áldása.”1 Fiatal felnőttként az egyházi szolgálat izgalmas lehetőséget jelenthet a fejlődésre, a vezetésre és lelki izmaitok megerősítésére. A fiatal felnőtt léttel járó összes többi felelősség mellett azonban a szolgálat olykor kihívást jelenthet – különösen olyan helyeken, ahol az egyház még meglehetősen kicsi. Mit csinálsz például, ha elhívnak cöveki Fiatal Nők elnöknek, miközben megpróbálsz missziós szolgálatra készülni, és amellett főiskolára jársz és segítesz a hitoktatást koordinálni – ja, és mellesleg csak 21 éves vagy?
Az egyház sok területén ez egyáltalán nem ritka eset. Új-Kaledóniában, amely Franciaország egy kis, tengerentúli területe, körülbelül 2400 egyháztaggal, a fiatal felnőtt egyháztagokra gyakran elég nagy felelősség hárul az Úr királysága építésében. Russell M. Nelson elnök egyszer ezt mondta a fiatal felnőtteknek: „Ti vagytok az Úr egyházának leendő vezetői! Készek vagytok kezetekbe venni a vezetői gyeplőt?”2 Mivel a szükség úgy hozza, és mivel szeretik a Szabadítót, a fiatal felnőttek világszerte készen állnak szolgálni és vezetni az egyházban.
Az Ő szolgálatában állva egy egész életen át
Sok új-kaledóniai fiatal felnőtt esetében a missziójuk segít nekik felkészülni az egész életen át végzett egyházi szolgálatra. Syoelanne (Syo) Ulivaka fivért csupán egy héttel a teljes idejű missziójából való felmentése után hívták el második tanácsosnak a püspökségben. „Épp befejeztem a missziómat – mondja Syo. – Fáradt voltam, és azt mondtam magamban, hogy most majd pihenek egy kicsit.” Ennek ellenére elfogadta az elhívást. „Rájöttem, hogy megyek, ahová az Úr vezet. Az Ő szolgálatában állok – nemcsak két évre, hanem amíg csak élek.”
A püspökségben végzett szolgálata óta Syo megnősült, született egy gyermeke és másik egyházközségbe költözött, ennek ellenére továbbra is szolgál és eleget tesz az egyházi elhívásainak.
Earl C. Tingey elder, aki nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes, ezt mondta a fiatal felnőtteknek: „Egy egyházi elhívás az egyik legcsodásabb áldás, amelyben részetek lehet életetek e szakaszában. Oly nagy hozzájárulást tehettek az egyházközségben vagy gyülekezetben, ahol éltek! Szükség van a tehetségeitekre és a készségeitekre ebben a növekvő egyházban.”3 Nem Syo az egyedüli fiatal felnőtt a szigeten, aki a növekvő egyház szolgálatába állította a képességeit; más fiatal felnőttek is szolgálnak szinte mindenféle elhívásban egyházközségi és cöveki szinten egyaránt. Syo ezt mondja: „Megpróbáljuk hazahozni a missziónkon tanultakat, hogy megerősítsük a cövekünket és az egyházközségeinket.” Ezek a fiatal felnőttek sok áldozatot hoznak a királyság megerősítéséért a hazájukban, de ahogy Syo is mondja, „leginkább az időnket áldozzuk fel”.
Néhány fiatal felnőtt két vagy akár három elhívásban is szolgál. „Ez áldást jelenthet számukra, ugyanakkor megterhelő is – fogalmazza meg Syo, hiszen sokuk küzd azzal, hogy egyensúlyban tartsa a fiatal felnőtt lét feladatait és az egyházi felelősségeket. – Nehéz mindent egyszerre csinálni.” Syo azonban megfigyelte, hogy amikor az Urat állítja az első helyre, akkor minden egyebet könnyű elvégezni. „Az Úr minden további dologban segített: tanulni, feleséget találni – minden az Úr kezében volt.”
Az egyház jövője
A próféták és apostolok határozott véleményt fogalmaztak meg arról, hogy a fiatal felnőttek milyen képességekkel rendelkeznek és milyen szolgálatot tudnak nyújtani az egyházban: „A teljes szívetekre és lelketekre van szükségünk. Életteli, gondolkodó, szenvedélyes fiatal felnőttekre van szükségünk, akik tudják, hogyan hallják meg és válaszoljanak a Szent Lélek suttogására…”4
A fiatal felnőttek Új-Kaledóniában és szerte a világon igent mondanak erre az apostoli felhívásra. Felismerik, hogy ők jelentik az egyház jövőjét, és úgy döntenek, minden tőlük telhető módon szolgálnak. Biztatják egymást az elhívásaikban. Együtt munkálkodnak a misszionáriusokkal. Megosztják az evangéliumot és meghívják a barátaikat istentiszteletre. Tanácsokat adnak egyházközségük fiataljainak és missziós szolgálatra sarkallják őket. Hosszú utazás árán is eljárnak a templomba. Tanítják a családjukban lévő nem egyháztagokat. És mindezen erőfeszítések a királyságot építik.
Syo tudatában van annak, hogy az Úr szolgálatát tekintve „eszközök vagyunk az Ő kezében”. Az egyházi növekedés ezen időszakában az Úr minden szentet fel fog szólítani, hogy fogadják el az Ő királyságának építésére és erősítésére kapott feladatokat, legyenek bármilyen életkorúak és éljenek bárhol. Készen állunk felelni erre a felkérésre?