Csak egy áldást tudtam adni

Jonathan Mafra Sena de Santana

Brazília, Santa Catarina

Illusztrálta: Allen Garns

A lányom első születésnapja táján fejeztem be a jogi egyetemet. A feleségemmel már nagyon vártuk, hogy megünnepelhessük a diplomámat, a lányunk születésnapját, és az új lehetőségeket, amelyek majd várni fognak ránk – azonban semmi sem alakult a tervek szerint.

A lediplomázásom után nem sokkal állás nélkül találtam magamat, és sehogy sem sikerült munkához jutnom. Hamarosan jöttek az anyagi nehézségek. Még egy egyszerű születésnapi ünnepséget is nehéz lett volna megtartani.

A feleségemmel folytatott hosszú beszélgetéseket követően elfogadtuk a helyzetünket. Apaként nem volt könnyű számomra, hogy még a legegyszerűbb születésnapi ajándékot sem vagyok képes megvenni a lányomnak, és látni, hogy mennyire el van keseredve a szeretett feleségem.

Nem értettem, hogy mi történik. Imádkoztam, és arra kértem Mennyei Atyát, segítsen megértenem, hogy mit vár tőlem. Hirtelen mintha egy hang szólt volna az elmémhez, és e szavakat hallottam: „Van valamid, ami sokkal értékesebb, mint bármiféle anyagi javak itt a földön. Viseled a papságot. Mi lehetne jobb ajándék a lányod számára egy tőled kapott papsági áldásnál?”

Könnyek szöktek a szemembe, amint arra gondoltam, mit jelent nekem a papság. Hála töltötte el a szívemet, amikor belegondoltam, hogy a papság az a hatalom, amely képes az örökkévalóságra egyesíteni a családomat.

Megosztottam ezeket az érzéseimet a feleségemmel. Elmondtam neki, hogy nem tudok mást adni a lányunknak, mint egy papsági áldást. Mindketten úgy ítéltük meg, hogy ez boldogságot és békességet fog hozni számára, és ennyi elég is lesz.

A lányunk születésnapján a barátok, a rokonok és a szomszédok egy tortát és egyszerű díszeket hoztak. Hálásak voltunk azért, hogy azokkal ünnepelhetjük meg ezt a különleges napot, akiket szeretünk. Aznap este a lányom fejére helyeztem a kezeimet, és áldást adtam neki. Megáldottam őt mindazzal, aminek az elmondására az Úr Lelke késztetett egem.

A pénzügyek és a munkanélküliség tekintetében még mindig a változások és kihívások időszakát éljük, de még a szomorúság és bosszankodás közepette is békességet és vigaszt kapunk a Szabadítónkon, Jézus Krisztuson keresztül. Nincs kétségem afelől, hogy áldást jelent Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjának lenni, hozzáférve a papsági hatalomhoz. Mindössze ennyit tudtam adni a lányom születésnapján, és ez több volt mint elegendő.