Zulma igazsága
Talán Isten azt szerette volna, ha Zulma még többet tud.
„…keressetek és találni fogtok” (3 Nefi 14:7).
Zulma a templom egyik padjában ült. Lesimította a redőket az iskolai egyenruhája szoknyáján. Az ólomüveg ablakokon át beszűrődő fény színes sugarai a templomi oltáron álló feszületre vetültek. Zulma egyházi iskolába járt, így aztán naponta kétszer misén vett részt a többi tanulóval. Zulma jól érezte magát az egyházában. Szerette Jézust és szeretett Róla tanulni.
Csendben ült, ahogy a pap bácsi beszélni kezdett. De ezen a napon valami mást érzett. Hirtelen egy új gondolat merült fel az elméjében és a szívében: létezik még ennél több igazság is.
Zulma összevonta a szemöldökét. Több igazság? Ez mit jelent?
A gondolat újra megfogalmazódott benne. Létezik még több igazság.
Zulma lehunyta a szemét, és az érzéseire összpontosított. Sok jó dolgot tanult az egyházában, de most azon tűnődött, hogy talán hiányzik valami. Talán Isten azt szerette volna, ha még többet tud. De hol találhat rá erre?
Később megbeszélte ezeket a gondolatait a bátyjával, Albertóval.
„Szerinted létezik még ennél több igazság is?” – kérdezte Alberto.
Zulma bólintott. „Szeretnék többet tudni más egyházakról” – mondta Zulma.
„Rendben – felelte Alberto. – Veled tartok!”
Ezután Zulma és Alberto éveken át különféle egyházakba látogatott el. Az egyik istentisztelet után Alberto ezt mondta: „Ez az egyház jó dolgokat tanított.”
Ezzel Zulma is egyetértett, de még mindig úgy érezte, hogy valami hiányzik, így aztán tovább kerestek.
Egy nap Alberto felrohant a házukhoz vezető lépcsőn. „Megtaláltam az egyházat, amelyiket kerestünk!” – kiáltotta, és azzal a lendülettel megölelte Zulmát.
Zulma szemei tágra nyíltak. „Hol? Hogyan?”
„A barátom találkozott néhány misszionáriussal Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházától – felelte Alberto. – Meghallgattam őket, és hiszek abban, amit tanítottak!”
Zulma és Alberto annyira boldog volt, hogy táncra perdült a házban. De Zulmát rossz hír fogadta: Anya nem akarta, hogy találkozzon a misszionáriusokkal. „Csak 12 éves vagy – mondta Anya. – Túl fiatal vagy.”
Mivel Alberto már idősebb volt, engedélyt kapott, hogy továbbra is találkozzon a misszionáriusokkal. Néhány héttel később megkeresztelkedett.
Zulma újra és újra kérlelte az anyukáját, engedje meg neki, hogy a misszionáriusok tanítsák. Végül Anya megengedte.
Amikor a misszionáriusok tanították, Zulma melegséget érzett a szívében. Az egyik misszionáriusnak nehezen ment a spanyol, de ez nem számított. Az számított, hogy Zulmának milyen jó érzései voltak. Joseph Smithről és a Mormon könyvéről hallva tudta, hogy megtalálta azt az igazságot, amelyet keresett!
Meg akart keresztelkedni. De mit fog szólni Anya? Zulma nagyon boldog volt, amikor Anya igent mondott! A keresztelője napján Zulma tiszta fehérbe öltözött. Tudta, hogy Isten szereti őt. Tudta, hogy Isten ismeri őt. És azt is tudta, hogy Isten segített neki rátalálni az Ő visszaállított egyházára!
Itt Zulma kislányként látható. A jobb oldali képen napjainkban látható a férjével, Walter F. González elderrel a Hetvenektől.
Illusztrálta: Scott Wakefield