Értékesebb egy ezüst karkötőnél

Sylvie Houmeau

Kanada, Quebec

Illusztrálta: Emily Lui

Amikor megkértek, hogy vezessek le egy beszélgetést a Segítőegyletben a Szabadítónak a juhai táplálására irányuló kéréséről, úgy döntöttem, hogy akkor tudom ösztönözni a nővéreket, ha magam is teszek valamit az Ő juhainak egyikéért.

Összeszedtem a bátorságomat, és meghívtam egy kevésbé tevékeny nővért, hogy jöjjön el velem egy segítőegyleti tevékenységre. Ő elfogadta a meghívásomat, és jól éreztük magunkat. Úgy éreztem, hogy ez egy jó példa, és már alig vártam, hogy megosszam az élményemet. Csakhogy az Úr még mást is akart tanítani nekem.

Az egyik reggel öltözködés közben észrevettem, hogy hiányzik az ezüst karkötőm. A karkötőt születésnapi ajándékként kaptam egy franciaországi utazás során, úgyhogy különleges fontossággal bírt számomra. Elkezdtem keresni a szokásos helyeken, de nem találtam. Aztán azt mondtam magamnak, hogy ha imádkozom, akkor gyorsan meg fogom találni.

Miután imádkoztam, mindenütt kerestem. Két napig erősen imádkoztam és szorgosan keresgéltem. Fohászkodtam Mennyei Atyához, hogy segítsen megtalálni – mégsem találtam. Nehéz volt a szívem, mert ez a karkötő nagyon értékes volt számomra.

Az egyik este a fiam velem imádkozott az ágyam mellett. Az imánk után felemelt valamit a földről és odaadta. A karkötőm volt az! Megtalálta az ágy alatt. Én nyilván valahogy elsiklottam fölötte a keresésem során. Sírtam örömömben, hogy visszakaptam.

Hirtelen ez a benyomásom támadt: „Ugyanilyen buzgón imádkozol a nővéreidért is az egyházban? Ők is annyira értékesek számodra, mint a karkötőd? Mi a helyzet a nővéreiddel az egyházon kívül? Értük is imádkozol?”

Amikor a Segítőegyletben elmeséltem az eltűnt karkötővel kapcsolatos élményemet, nagyon szép beszélgetés kerekedett belőle. Elmondtam a nővéreknek, miszerint megtanultam, hogy amikor a Szabadító azt kéri tőlünk, hogy tápláljuk a juhait, akkor emlékeznünk kell rá, hogy „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (Tan és szövetségek 18:10). Ő azt szeretné, hogy figyeljünk a körülöttünk lévőkre, valamint teljes erőbedobással szeressük őket, törődjünk velük és imádkozzunk értük. Amikor így teszünk, rá fogunk jönni, hogy mindenki értékesebb egy ezüst karkötőnél.