Az egyház jövője: felkészíteni a világot a Szabadító második eljövetelére

Írta: Russell M. Nelson elnök

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza arra a napra készíti fel a világot, amikor „teljes lészen a föld az Úr ismeretével” (Ésaiás 11:9).

Ti is és én is részt vehetünk Jézus Krisztus evangéliumának folyamatos visszaállításában, ami csodálatos! Nem ember alkotta! Az Úrtól jön, aki azt mondta: „annak idejében meg fogom gyorsítani a munkámat” (Tan és szövetségek 88:73). Ezt a munkát egy 200 évvel ezelőtt tett isteni bejelentés táplálja. Csupán hét szóból állt: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (lásd Joseph Smith története 1:17).

Ez a Mindenható Istentől elhangzó bejelentés hozta a fiatal Joseph Smitht az Úr Jézus Krisztushoz. Ez a hét szó indította el az Ő evangéliumának visszaállítását. Miért? Azért, mert a mi élő Istenünk egy szerető Isten! Azt akarja, hogy a gyermekei elnyerjék a halhatatlanságot és az örök életet! A nagyszerű utolsó napi munka, melynek részesei vagyunk, a tervezett időben indult el, hogy megáldjon egy várakozó és zokogó világot.

Nem tudok visszafogottan beszélni a visszaállításról. Ez a történelmi tény egyszerűen lenyűgöző! Elképesztő! Lélegzetelállító! Milyen bámulatos, hogy mennyei hírnökök jöttek el azért, hogy felhatalmazást és erőt adjanak ehhez a munkához!

Napjainkban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza felgyorsult iramban halad előre. Az egyháznak példátlan és páratlan jövője lesz. „[Sz]em nem látott, fül nem hallott [olyan dolgokat], a miket Isten készített az őt szeretőknek” (1 Korinthusbeliek 2:9; lásd még Tan és szövetségek 76:10).

Emlékezzetek rá, hogy Krisztus szolgálattétele a jövőben válik teljessé! Az Ő második eljövetelére vonatkozó jövendöléseknek még be kell teljesedniük. Mi még csak úton vagyunk ezen utolsó adományozási korszak csúcspontja felé, amikor a Szabadító második eljövetele majd valósággá válik.

Izráel egybegyűjtése a fátyol mindkét oldalán

E második eljövetel szükségszerű előhangja a szétszóratott Izráel régóta várt egybegyűjtése (lásd 1 Nefi 15:18; lásd még a Mormon könyve címoldala). Az egybegyűjtés tana Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik fontos tanítása. Az Úr kijelentette: „…adok nektek egy jelet, hogy… hosszú szétszórtságából népemet összegyűjtöm, Ó Izráel háza, és ismét megalapítom közöttük Sionomat” (3 Nefi 21:1).

Mi nem csupán tanítjuk ezt a tant, hanem részt is veszünk benne. Ezt úgy tesszük meg, hogy a fátyol mindkét oldalán segítünk egybegyűjteni az Úr választottjait. A föld és annak lakói eltervezett sorsa részeként az elhunyt rokonainknak megváltásban kell részesülniük (lásd Tan és szövetségek 128:15). Hála az égnek az arra szólító felhívás, hogy jöjjünk Krisztushoz (lásd Jákób 1:7; Moróni 10:32; Tan és szövetségek 20:59) kiterjeszthető azokra is, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg (lásd Tan és szövetségek 137:6–8). Azonban a felkészülésüknek része kell hogy legyen mások földi erőfeszítése is. Leszármazási táblázatokat gyűjtünk, családi csoportíveket készítünk, és helyettesekként templomi munkát végzünk, hogy egybegyűjtsük az egyéneket az Úrhoz és a saját családjukba is (lásd 1 Korinthusbeliek 15:29; 1 Péter 4:6).

A családokat az egész örökkévalóságra egymáshoz kell pecsételni (lásd Tan és szövetségek 2:2–3; 49:17; 138:48; Joseph Smith története 1:39). Összekötő kapcsot kell kovácsolni az atyák és a gyermekek között. A mi időnkben, amely minden adományozási korszak teljes, maradéktalan és tökéletes egyesülése, össze kell kötni egymással a kulcsokat és hatalmakat (lásd Tan és szövetségek 128:18). E szentséges célból hálózzák be most szent templomok a földet. Újból kihangsúlyozom: lehet, hogy ezeknek a templomoknak az építése nem változtatja meg az életeteket, de a templomban végzett szolgálatotok biztosan meg fogja.

Közeleg az idő, amikor azok, akik nem engedelmeskednek az Úrnak, különválasztatnak azoktól, akik igen (lásd Tan és szövetségek 86:1–7). Az a legmegbízhatóbb biztosításunk, ha továbbra is érdemesek maradunk arra, hogy bebocsáttassunk az Ő házába. A legnagyobb ajándék, melyet az Úrnak adhattok, az, ha nem engeditek, hogy a világ beszennyezzen benneteket, és így érdemesek maradtok arra, hogy elmenjetek az Ő szent házába. Az Ő ajándéka az lesz számotokra, hogy békességet és biztonságot találtok a tudásban, miszerint érdemesek vagytok a Vele való találkozásra, bármikor jöjjön is el ennek az ideje.

A templomi munkán túl a Mormon könyve előjövetele is jel az egész világ számára arra, hogy az Úr megkezdte Izráel egybegyűjtését, valamint az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak fogadott szövetségei betöltését (lásd 1 Mózes 12:2–3; 3 Nefi 21; 29). A Mormon könyve kijelenti az egybegyűjtés tanát (lásd például 1 Nefi 10:14). Arra indítja az embereket, hogy tanuljanak Jézus Krisztusról, higgyenek az Ő evangéliumában, és csatlakozzanak az Ő egyházához. Sőt, ha nem lenne a Mormon könyve, nem történne meg Izráel megígért egybegyűjtése.

A misszionáriusi munka szintén döntő fontosságú ehhez az egybegyűjtéshez. Az Úr szolgái mennek és hirdetik a visszaállítást. Az egyháztagjaink és misszionáriusaink számos országban keresték és keresik azokat, akik a szétszóratott Izráelhez tartoznak: „[kivadásszák] őket… a sziklák hasadékaiból” (Jeremiás 16:16), és úgy halásszák őket, mint az ősi időkben.

A misszionáriusi munka ahhoz a szövetséghez kapcsolja az embereket, amelyet az Úr az ősi időkben Ábrahámmal kötött:

„[Á]ldás leszel utánad következő magod számára, mert kezeikben minden nemzetnek elviszik ezt a [szolgálattételt] és papságot;

És megáldom őket a te neved által; mert mindazok, akik befogadják ezt az evangéliumot, a te nevedről neveztetnek, és a te magodhoz számláltatnak, és felkelnek, és atyjukként áldanak téged” (Ábrahám 2:9–10).

A misszionáriusi munka csak a kezdete az áldásnak. Ezen áldások kiteljesedése – a beteljesülése – akkor jön el, amikor azok, akik beléptek a keresztelés vizébe, mindaddig tökéletesítik az életüket, mígnem a szent templomba is beléphetnek. A felruházás ottani elnyerése pecsételi az egyház tagjait az ábrahámi szövetséghez.

A döntés, hogy valaki Krisztushoz jöjjön, nem a fizikai hollététől függ, hanem az egyéni elkötelezettségétől. Az egyház minden tagja, bárhol tartózkodjon is, hozzáfér az evangélium tanához, szertartásaihoz, papsági kulcsaihoz és áldásaihoz. Az embereket anélkül lehet elvezetni az Úr ismeretéhez (lásd 3 Nefi 20:13), hogy el kellene hagyniuk a szülőföldjüket.

Való igaz, hogy az egyház korai időszakában a megtérés gyakran kivándorlást is jelentett. Ma azonban az egybegyűjtés az egyes országokon belül zajlik. Az Úr elrendelte Sion megalapítását (lásd Tan és szövetségek 6:6; 11:6) mindazokban a birodalmakban, ahol születést és állampolgárságot adott a szentjeinek. A brazíliai szentek gyülekezőhelye Brazíliában van; a nigériai szentek gyülekezőhelye Nigériában van; a koreai szentek gyülekezőhelye Koreában van. Siont a tiszta szívűek jelentik (lásd Tan és szövetségek 97:21). Ott van mindenütt, ahol igazlelkű szentek vannak.

A lelki biztonság mindig azon múlik, hogy hogyan él valaki, nem azon, hogy hol él. Megígérem, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy hitet gyakoroljunk Jézus Krisztusban, és bűnbánat által szert tegyünk az Ő engesztelésének hatalmára, akkor rendelkezni fogunk Isten tudásával és hatalmával, hogy annak segítségével elvihessük Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásait minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez, és felkészíthessük a világot az Úr második eljövetelére.

A második eljövetel

Az Úr arra a vidékre fog visszatérni, melyet az ottani, halandóságbeli küldetése során megszentelt. Diadalmasan ismét el fog jönni Jeruzsálembe. A minden pórusából előszivárgó vérét jelképező vörös királyi palástban fog visszatérni a szent városba (lásd Tan és szövetségek 133:46–48). Ott is és máshol is „megjelenik az Úr dicsősége”, és „minden test együtt lát[ja azt]” (Ésaiás 40:5; lásd még Tan és szövetségek 101:23). „[H]ívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének” (Ésaiás 9:6).

A világ két fővárosából fog kormányozni: az egyik a régi Jeruzsálemben lesz (lásd Zakariás 14), míg a másik az Új Jeruzsálemben, amely „az amerikai földrészen fog felépülni” (Hittételek 1:10). E központokból fogja irányítani egyháza és királysága ügyeit. Fel fog még épülni egy újabb templom Jeruzsálemben. E templomból fog Ő az uraknak Uraként uralkodni örökké. A templom alól víz fakad majd. A Holt-tenger vize meggyógyul. (Lásd Ezékiel 47:1–8.)

Azon a napon új neveken nevezik majd Őt, és különleges szentek fogják körülvenni. Úgy fogják ismerni, hogy „uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és [az itteni, halandóságbeli megbízatásukhoz] hívek is” (Jelenések 17:14). Ő pedig akkor „örökkön örökké uralkodik” (Jelenések 11:15).

A föld visszatér paradicsomi állapotába és megújul. Új menny és új föld lesz (lásd Jelenések 21:1; Ether 13:9; Tan és szövetségek 29:23–24).

Az a mi megbízásunk – a mi kiváltságunk! –, hogy segítsünk felkészíteni a világot erre a napra.

Hittel nézz szembe a jövővel!

Mindeközben, itt és most nyugtalan időket élünk. Földrengések és szökőárak hoznak pusztulást, kormányok omlanak össze, súlyosak a gazdasági feszültségek, a család támadás alatt áll és emelkedik a válások száma. Nagy okunk van az aggodalomra. Mégsem kell hagynunk, hogy a félelmeink kiszorítsák a hitünket. Hitünk megerősítésével legyőzhetjük ezeket a félelmeket.

Miért van szükségünk ilyen rendíthetetlen hitre? Mert nehéz napok állnak előttünk. A jövőben ritkán lesz egyszerű vagy népszerű hithű utolsó napi szentnek lenni. Mindegyikünk próbára lesz téve. Pál apostol figyelmeztetett, hogy akik az utolsó napokban szorgalmasan követik az Urat, „üldöztetni fognak” (2 Timótheus 3:12). Ez az üldöztetés vagy csendes gyengeségbe taszít benneteket, vagy arra késztet, hogy még példásabban és bátrabban éljétek mindennapi életeteket.

Hitetek fejlődésének részét képezi az, hogy miként kezelitek az élet próbatételeit. Erőt ad, ha emlékeztek rá, hogy isteni természettel rendelkeztek, mely egy végtelenül értékes örökség. Az Úr emlékeztetett titeket, a gyermekeiteket és az unokáitokat, hogy törvényes örökösök vagytok; hogy visszatartattatok a mennyben, hogy majd egy meghatározott időben és helyen szülessetek meg, majd felnőve az Ő zászlóvivőivé és szövetséges népévé váljatok. Ha az Úr igazlelkű ösvényén jártok, abban az áldásban lesz részetek, hogy megmaradtok az Ő jóságában, valamint világosságul és szabadítókként szolgáltok majd népe számára (lásd Tan és szövetségek 86:8–11).

Tegyetek meg mindent a Jézus Krisztusba vetett hitetek megerősítéséért azáltal, hogy jobban megértitek az Ő visszaállított egyházában tanított tant, és eltántoríthatatlanul keresitek az igazságot. A tiszta tanhoz horgonyozva hittel és makacs kitartással léphettek majd előre, és boldogan megtehettek minden tőletek telhető dolgot, hogy beteljesítsétek az Úr céljait.

Lesznek olyan napjaitok, amikor elcsüggedtek. Imádkozzatok hát erőért, hogy ne adjátok fel! Sajnos lesznek olyanok, akiket barátaitoknak véltek, de elárulnak benneteket. És olyan is lesz, ami egyszerűen nem tűnik majd igazságosnak.

Megígérem viszont nektek, hogy Jézus Krisztust követve tartós békességre és valós örömre leltek. Szövetségeiteket egyre pontosabban betartva, Istennek ma a földön lévő egyházát és királyságát védelmezve, az Úr erővel és bölcsességgel fog megáldani benneteket, hogy véghezvigyétek azt, amit kizárólag Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vihetnek véghez.

Az Istenbe vetett egyéni hit, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, valamint az Ő egyházába vetett hit építőinek kell lennünk. Családokat kell építenünk, és egymáshoz kell pecsételtetnünk a szent templomokban. Istennek a földön lévő egyházát és királyságát kell építenünk (lásd Máté 6:33). Fel kell készülnünk a saját isteni rendeltetésünkre: a dicsőségre, a halhatatlanságra és az örök életekre (lásd Rómabeliek 2:7; Tan és szövetségek 75:5).

Alázatosan teszek bizonyságot nektek, hogy – amint azt Joseph Smith próféta kijelentette – Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma „bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett” (History of the Church, 4:540).

A mindenható Isten munkájában veszünk részt. Azért imádkozom, hogy az Ő áldásai legyenek mindannyiótokkal és mindegyikőtökkel.