Vajon készen áll a fogyatékossággal élő gyermekem arra, hogy megkeresztelkedjen?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Közeledett a fiunk nyolcadik születésnapja. De honnan tudhattuk, hogy készen áll-e a keresztelkedésre?
Fényképezte: Randy Collier
Már alig egy év volt hátra a fiunk, David nyolcadik születésnapjáig. A férjemmel azt szerettük volna, ha felkészülten köti meg a keresztelkedés szent szövetségeit. Ehhez olyan dolgokat kellett megtenni, mint a Mormon könyve olvasása, a keresztelési szövetségek tanulmányozása, és a keresztelési interjú kérdéseinek áttekintése. Mindezt a nővérével korábban már végigcsináltuk, de Davidnek autizmusa van, ezért számunkra nem volt ilyen egyértelmű annak eldöntése, hogy megkeresztelkedjen-e.
Persze tisztában voltunk vele, hogy mivel segíthetjük a felkészülését, de eközben végig ott motoszkált a kérdés: Meg kell-e keresztelni Davidet? Készen áll? Szüksége van rá, hogy megkereszteljék? Érti, hogy mi mellett kötelezi el magát? Honnan tudhatjuk biztosan, hogy helyesen cselekszünk?
Sok más szülőhöz hasonlóan, akinek fogyatékossággal élő gyermeke van, ezek a kérdések bennünket is a tanbéli bölcsességek és személyes kinyilatkoztatás keresésének útjára vezettek.
A „felelősségre vonhatóság kora” kontra felelősségre vonhatóság
A Tan és szövetségek 68:27-ben ezt olvassuk: „És gyermekeik keresztelkedjenek meg bűneik bocsánatára, amikor nyolc évesek, és részesüljenek a kézrátételben.”
Ha egyedül erre a szentírásra támaszkodnánk, akkor arra a következtetésre jutnánk, miszerint bármelyik nyolcéves készen áll, hogy megkeresztelkedjen. Csakhogy a szentírások ezt is tanítják:
„[A] kisgyermekek… megváltattak az én Egyszülöttem által;
Nem tudnak tehát bűnt elkövetni…, amíg felelősségre vonhatóvá nem válnak énelőttem” (Tan és szövetségek 29:46–47; lásd még Moróni 8:7–22).
Miből érthetnénk meg a férjemmel, hogy David felelősségre vonható-e? Folytattuk a kutatást.
Az egyházi eljárásrendekből leszűrtük, hogy az egyén felelősségre vonhatósága egyaránt függ attól, hogy mit szeretne, és hogy mennyit ért meg: amennyiben David érdemes arra, hogy megkeresztelkedjen, és vágyik is rá, valamint tanújelét adja annak, hogy felelősségre vonható, akkor ne tagadjuk meg tőle a keresztelkedést.
Azt is megtudtuk, hogy ha David fogyatékossága egy kisgyermek szintjére korlátozza a szellemi képességeit, akkor nem felelősségre vonható, és így nincs szüksége szabadító szertartásokra sem (lásd 1. kézikönyv: Cövekelnökök és püspökök [2010]. 16.1.8; azok az egyháztagok, akiknek kérdései vannak az egyházi eljárásrendekkel kapcsolatban, tanácskozhatnak a püspökükkel).
Nos, igazság szerint David szellemi képességeiben nem volt semmi rendhagyó. Mégis azon kaptam magam, hogy folyamatosan kételkedem, vajon David elérte-e a felelősségre vonhatóság megfelelő szintjét. Imádságosan egyre csak kerestem és reméltem valamiféle útmutatást, amely békességet hoz majd nekem.
Fogyatékosságok és ártatlanság
Tudom, hogy vannak olyan fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők, akiknek hatalmas megnyugvást jelent, amikor azt olvassák, hogy akik a felelősségre vonhatóság elérése nélkül élik le a halandó életüket, azok megtartják ártatlan állapotukat: „minden kisgyermek Krisztusban él… Mert a megváltás hatalma életbe lép mindazoknál, akiknek nem adatott törvény…; és az ilyennek mit sem ér a keresztelés” (Moróni 8:22).
Joseph Smith próféta szintén leírta azon kisgyermekek helyzetét, akik úgy haltak meg, hogy nem váltak felelősségre vonhatóvá: „És azt is láttam, hogy minden olyan gyermek, aki a felelősségre vonhatóság éveinek elérése előtt hal meg, megszabadul a menny celesztiális királyságában” (Tan és szövetségek 137:10).
Tudom, hogy az ilyen emberek számára nem szükséges a keresztelkedés ebben az életben. Azzal is tisztában voltam, hogy Isten segíteni fog nekünk megtudni, mi lesz a legjobb David számára.
Az isteni útmutatás keresése
A fogyatékossággal élők esetében a képességeik nagyon széles skálán mozognak. Sokan vannak a fogyatékossággal élők között, akiknek a szellemi szintje meghaladja egy nyolcéves gyermekét, és ők a felelősségre vonhatóság elérése után már keresztelhetők és konfirmálhatók (lásd 1. kézikönyv, 16.3.5). Mások soha nem fogják elérni a felelősségre vonhatóságot. Tudtam, hogy a férjemmel lehetőségünk van tanácskozni a fiunkkal, Istennel, valamint a püspökünkkel, aki bíróként áll Izráelben, hogy segítsenek sugalmazott döntést hozni David keresztelkedésre való felkészültségéről (lásd Tan és szövetségek 107:76).
Alma e szavai nagy békességet adtak nekem: „…és most, mivel szeretnétek Isten nyájába jönni és az ő népének neveztetni…, akkor mit tudtok felhozni az ellen, hogy az Úr nevében megkeresztelkedjetek, annak bizonyítékául őelőtte, hogy szövetségre léptetek vele, hogy szolgálni fogjátok és betartjátok parancsolatait, hogy még bőségesebben kitölthesse rátok Lelkét?” (Móziás 18:8, 10).
Az összes felkészülésünk, az összes otthoni és elemis tanítás után elkezdtem feltenni Davidnek olyan kérdéseket, amelyekről tudtam, hogy a keresztelési interjúban is előkerülnek majd.
A válaszai időnként megértésről tanúskodtak, máskor azonban nem tudta, mit feleljen. Elkezdtem azon tanakodni, hogy vajon helyesen cselekszünk-e.
Végül a Lélek ezt suttogta a szívemnek: „Miért nem kérdezed meg Davidet, hogy ő mit gondol?”
Odafordultam hozzá: „David! Szeretnél megkeresztelkedni?”
Egyenesen rám emelte a tekintetét és azt mondta: „Igen!”
Megkérdeztem, hogy miért szeretne megkeresztelkedni. „Hogy olyan legyek, mint Jézus” – felelte.
Elárasztott a békesség és az az érzés, hogy megkaptam a szükséges útmutatást. Abban a pillanatban tudtam, hogy még ha David nem is ért tökéletesen minden kérdést, készen áll arra, hogy megkereszteljék és konfirmálják. Tudta, amit tudnia kellett, és ami a legfontosabb: tudatosan vágyott arra, hogy keresztelkedés által belépjen Isten királyságába.
Az a nap, amikor Davidet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává keresztelték és konfirmálták, tele volt szeretettel, barátsággal és békességgel. A helyiséget megtöltötték a családtagok, az egyházközség tagjai, az iskolai barátok, de még tanítók is eljöttek David iskolájából. Az a példa, melyet David aznap mutatott azzal, hogy Jézus követését és a keresztelkedést választotta, olyan példa volt, amely sokakra gyakorolt jóravaló hatást. A családunk erősebb lett, mert alkalmunk nyílt megtanulni, miként válnak nyilvánvalóvá Isten dolgai a fiunkban, Davidben (lásd János 9:3).