A templomi nyílt nap megnyitotta a szívemet
Ricardo Matamoros, Salvador, Ahuachapán
A templomi nyílt napok bejelentésekor úgy éreztem, mintha az Úr személyesen hívott volna meg, hogy belépjek a házába.
Illusztrációk: Bradley Clark
Tizenöt éves voltam, amikor megkeresztelkedtem. Sokan nem értették meg az új vallásomat. Néhányan – köztük barátaim is – még csúfolódtak is rajtam, amiért úgy döntöttem, hogy csatlakozom az egyházhoz. A szüleim nem voltak az egyház tagjai, így az ő támogatásukra sem támaszkodhattam.
Ennek eredményeként egyre nehezebben sikerült eljárnom istentiszteletre és továbbra is az evangélium szerint élnem. Mire 19 éves lettem, már nem is jártam.
Tíz évvel később meghallottam, hogy templom fog épülni Salvadorban. Meglepett, hogy az Úr egyik háza az én hazámban fog felépülni. Négy évvel később elkészült a Salvadori San Salvador templom, és bejelentették a templomi nyílt napokat. Amikor megtudtam, hogy a nyílt napok során lehetőségem lesz belépni a templomba, úgy éreztem, mintha az Úr személyesen hívott volna meg, hogy belépjek a házába.
Az a nap, amikor átléptem a templom küszöbét, életem egyik legjobb napja volt. A nyílt napok során többet tudtam meg arról, hogy mi is történik a felszentelt templomokban. Tanultam a szent templomi szövetségekről is, amelyeket az emberek Istennel kötnek.
Ahogy áthaladtam a templom különböző helyiségein, mindenhol éreztem Isten jelenlétét. Békességet éreztem. A templom meglátogatása felkeltette bennem a vágyat, hogy visszatérjek az egyházhoz és ismét az evangélium szerint éljek. Amikor rájöttem, hogy én is részt vehetek Isten nagyszerű munkájában, el akartam végezni a templomi munkát az őseimért és használni akartam a papságot.
Amit aznap megtapasztaltam a templomban, megváltoztatott engem. Mostanra már én segítek az egyházközségem tagjainak felkészülni a templomra, és segítek nekik a családtörténetben, hogy templomi munkát végezhessenek az őseikért.
Soha nincs túl késő visszatérni az egyházhoz. Soha nincs túl késő jót tenni. Az Úr az Ő végtelen szeretetével mindig velünk van. A templom olyan hely, amely egyesít bennünket Vele, és lehetővé teszi számunkra, hogy egy nap majd Hozzá visszatérve Ővele éljünk.