Hogyan viszonyuljunk az ételallergiákhoz az egyházban?
Koponya fényképe: Ryan Hender
Egy 2017. januári fagyos estén tartott ifjúsági összejövetel örökre megváltoztatta a Sorenson család életét. Terry és Jenilyn fia, Tanner, 14 éves volt. A közös tevékenység a végéhez közeledett. Az egyik vezető körbekínálta az utolsó frissítőket. Tanner, aki allergiás volt a földimogyoróra, fogott egy sütit és beleharapott. Nem kellett volna. A süti földimogyoróvajjal készült.
„Rendszerint annyira óvatos volt!” – mondja Terry.
Tanner még hazajutott – a házuk ugyanabban az utcában volt, mint a gyülekezeti ház –, de hamarosan elvesztette az eszméletét. Leállt a légzése. A mentősök és az intenzív osztály személyzete kitartóan küzdöttek az életéért. Sajnos az erőfeszítésük nem vezetett sikerre.
Tanner még aznap este elhunyt az ételallergiája miatt.
Világméretű gond
Világszerte a gyerekek mintegy 5%-ának van valamilyen ételallergiája.1 Az Amerikai Egyesült Államokban a felnőtteknek közel 4%-a, a gyerekeknek 8%-a allergiás2, és Európában, illetve néhány ázsiai országban is hasonlóak az arányok.3 Egy 200 felnőttet számláló egyházközségben ez 8 fő, egy 50 fős elemiben pedig 4 gyermek.
Eddig több mint 170 élelmiszert azonosítottak be lehetséges allergénként, de ezek közül az Amerikai Egyesült Államokban a legtöbb ételallergiáért az úgynevezett „nagy nyolcas” a felelős, vagyis a tej, a tojás, a földimogyoró, a diófélék, a búza, a szója, a hal és a rákfélék.4 Más térségekben más élelmiszerek vezetik az allergének listáját, például Indiában a csicseriborsó, Dél-Koreában és Japánban a hajdina, Észak-Thaiföldön pedig a hangyatojás. A tehéntej és a tojás folyamatosan a legfőbb ételallergének közé tartozik az egész világon.5
Allergiás reakció akkor lép fel, amikor a szervezet immunrendszere fenyegetésként érzékel valamilyen anyagot, és túlreagál. A legsúlyosabb válaszreakció az anafilaxia, amely egy gyors, egész testre kiterjedő reakció, és halálos kimenetelű is lehet.6 A tünetek között lehet a száj bizsergése vagy viszketése; az ajkak, arc, nyelv vagy más testrészek duzzadása; hányinger vagy hányás; a légutak összeszorulása; felgyorsult szívverés és szédülés; valamint sokk.7
„Legalább olyan komoly, ha nem komolyabb, mint ha valaki sztrókot vagy szívinfarktust kap istentiszteleten – hangsúlyozza Dr. Jonathan Olson allergológus, az egyház tagja. – Akinél allergiás reakció lép fel, gyorsabban meghalhat, mint akinek szívinfarktusa van.”
Habár vannak ígéretes kezelések, az ételallergiáknak jelenleg nincs gyógymódja. Mint Olson doktor mondja, a szabvány ellátás továbbra is „az allergén elkerülése, valamint az anafilaxia felismerése és kezelése”.
Az étel szeretet
Az étel gyakran áll az összejövetelek középpontjában. Kultúrák, hagyományok és ünnepek jelennek meg benne. Az étel adja a testünk üzemanyagát, ugyanakkor a lelkünket is táplálja, szeretetet és törődést fejez ki, valamint előmozdítja, hogy az emberek találkozzanak és ápolják a kapcsolataikat.
Sehol sem igaz ez annyira, mint az egyházban. Az osztályokban finomságokat osztogatnak, hogy részvételre buzdítsanak vagy megerősítsék egy lecke üzenetét. Az egyházközségi batyus ebédek, bográcsozások és egyéb tevékenységek okot adnak a szenteknek arra, hogy egybegyűljenek és barátkozzanak. Szívből jövő szolgálatként szoktunk készíteni komatálat vagy halotti torra szánt ételt is. Finomságokat hagyunk az emberek ajtaja előtt, hogy ezzel is üzenjük, valaki gondol rájuk.
Még a Szabadító is enni adott annak az 5000 embernek, akik összegyűltek meghallgatni Őt.8
Ezek a példák talán segítenek rávilágítani arra, miért lehet annyira emberpróbáló feladat bármit is kezdeni az ételallergiákkal, és miért olyan nehéz némelyek számára megérteni ezeket még az egyházban is – sőt, különösképpen ott. Nagyon gyakran az étel – szeretet. Ha azonban az egyházközség tagjai szolgálattételi lehetőségként tekintenek az ételallergiákra, akkor az is a szeretet kifejezése lehet, ha figyelembe veszik az allergiások igényeit vagy ha nincs étel.
Az úrvacsora legyen szent – és biztonságos
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy „az úrvacsora szentsége… a heti hódolatunk szent és elismert központi élménye. […]
[E]z az Úr által elrendelt egy óra a hetünk legszentebb órája.”9
Ugyanakkor az egyház közelmúltban közzétett, ételallergiákra vonatkozó irányelvei és keresztszennyeződéssel kapcsolatos útmutatása leszögezik: „Az ételallergiák és az élelmiszerek nyomán fellépő válaszreakciók jelentős hatással lehetnek az ember… érzelmi egészségére, valamint az arra való képességére, hogy részt vegyen az egyházi gyűléseken és tevékenységekben.”10
Az egyház ételallergia-irányelvei útmutatást tartalmaznak a biztonságos úrvacsorai kenyér biztosításával és azzal kapcsolatban, hogyan kerülhető el a keresztérintkezés az úrvacsorai asztalon. (Részletes angol nyelvű tájékoztató található a disability.ChurchofJesusChrist.org oldalon.) Ezen irányelvek betartásával biztosítható, hogy az úrvacsora a lehető legtöbb egyháztag számára biztonságos élményt jelentsen.
Az allergiás egyháztagok megbeszélhetik a püspökükkel, hogy milyen, az úrvacsorával kapcsolatos módosítások lehetnek helyénvalóak. Az egyháztagok biztosíthatják a saját allergénmentes kenyerüket egy lezárt műanyag zacskóban.
Az ételallergiával együtt élő családok számára kihívással jár az is, amikor mások ételt vagy nasit hoznak be az úrvacsorai gyűlésre. Mivel egyes allergiás válaszreakciókat már az allergén belélegzése vagy érintése is kiválthat, az ételallergiával együtt élő családok ilyenkor úgy vészelik át az úrvacsorai gyűlést, hogy ha étel kerül elő, akkor ők átülnek máshova vagy kimennek az előtérbe.
Egy 2015. áprilisi képzési gyűlésen M. Russell Ballard eldertől, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnökétől hangzott el az, miszerint „elsődleges célunk, hogy a sabbatnap megtartása által mindenkinek lelki élményben, valamint a Mennyei Atyánkba és az Úr Jézus Krisztusba vetett erősödő hitben legyen része”. Hozzátette: „Nyilván elvárhatjuk, hogy a hét 168 órájából egyetlen becses órára mellőzni lehessen a mobiltelefonokat és az iPadeket, a játékokat és az ételeket az úrvacsorai gyűlés idejére, amely Mennyei Atyának és az Ő szeretett Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak van szentelve.”11
Különböző okok miatt nem mindenki mellőzheti az ételt az istentisztelet idejére. Viszont az immár rövidebb istentisztelet okán talán fontolóra vehetjük Ballard elnök javaslatát, és átgondolhatjuk, hogy szükséges-e ételt hoznunk az úrvacsorai gyűlésre.
Egymás terheinek viselése
Bár az ételallergiák testi következménye is súlyos lehet, a lelki következmény ugyanilyen mélyreható tud lenni, akár jó, akár rossz értelemben.
Francesca lányának súlyos tejallergiája van. Amikor még az Elemibe járt, az egyik tanítója a születésnapokon nagyon szeretett házi készítésű aprósüteményt hozni a csoportba. Francesca felajánlotta, hogy minden születésnapra hoz melléjük biztonságos süteményeket is. A tanító elhárította a felajánlást, és ehelyett a szülinapi finomságok körbekínálásakor mindig kiültette a hatéves kislányt a folyósóra.
„Ez nagyon sok tekintetben bántó volt – idézi fel Francesca. – Ahelyett, hogy arra tanította volna a többi gyereket, hogy olyanok legyenek, mint Jézus, és mindenkivel törődjenek olyan mértékben, hogy befogadják maguk közé, inkább a kirekesztésre tanította őket.”
A befogadás és a kirekesztés megszokott témák, amikor az ember ételallergiával együtt élő családokkal beszélget. Cynthia kilencéves fia, aki allergiás a földimogyoróra és a diófélékre, már nagyon várta az egynapos táborozást. Azonban a tábor napjának reggelén telefonált az egyik vezető, hogy a fiú lehetőleg mégse vegyen részt rajta. Nem tudtak mit kezdeni az allergiájával.
„Letettem a telefont és elsírtam magam; fájdalmas, szívből jövő könnyeket hullattam a fiacskámért, akit ismét kirekesztettek” – emlékszik vissza Cynthia.
Katie Edna Steed, aki fogyatékossági szakértő vezető az egyházban, ezt mondja: „A Szabadító elhagyná a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egyet. E példa alapján emlékezzünk rá, hogy meglássuk az egyént, és tudatában legyünk az egyénnek!”
Segíthetünk
Az ételallergiával együtt élő egyháztagok és az egyházközségi „családtagjaik” is sokat tehetnek annak érdekében, hogy kifejezésre juttassák a szeretetüket, valamint hogy biztonságossá és befogadóvá tegyék az istentiszteleten való részvételt.
Mit tehetnek az ételallergiával együtt élő családok?
Az allergiával együtt élő családok elmagyarázhatják a szükségleteiket a vezetőknek és a tanítóknak – később pedig elismételhetik azt az új vezetőknek és tanítóknak. Felajánlhatják, hogy biztonságos ételt hoznak, illetve segítenek megtervezni az ételválasztékot és a tevékenységeket. Tarthatnak adrenalininjekciós képzést és kidolgozhatnak vészhelyzeti terveket. Megértően viszonyulnak azokhoz az egyháztagokhoz, akik aggodalomnak vagy fenntartásoknak adnak hangot, ugyanakkor türelmesen tanítják az egyháztagokat, és közösen munkálkodva keresnek biztonságos és mindenkit befogadó lehetőségeket. Kérjenek olyan észszerűen rugalmas megoldásokat, amelyeket az egyházközség képes megvalósítani és fenntartani.
Mit tehetnek az egyházközség tagjai?
Az egyházközség tagjai törekedjenek az egyéni helyzetek megértésére. Az egyházközség tagjai tartsák be a szülői útmutatást, amikor ételt adnak egy gyermeknek. Ha egy adott tevékenységhez vagy leckéhez élelmiszerre van szükség, a tanítók és vezetők megkérdezhetik a résztvevőket és a szülőket, hogy biztonságos lesz-e az adott élelmiszer. A körülményektől függően az egyházközség tagjai megkérhetik az érintett egyéneket és szülőket, hogy vegyenek részt, illetve segítsenek a felmerülő gondok megoldásában.
Suzanne-nek többféle ételallergiája is van. Különösképpen megérintette őt az egyházközségében lévő papoknak az úrvacsora előkészítése során tanúsított érzékenysége. „Nagy alázattal töltenek el azok a fiatal férfiak, akik biztonságossá teszik számomra az úrvacsoravételt” – mondja Suzanne.
Az egyik vasárnap nem osztottak neki úrvacsorát. Az előkészítést végző papok észrevették, hogy a kenyere keresztbeszennyeződött az asztalon lévő többi kenyértől.
„Az úrvacsorai gyűlés után megkerestek és elmagyarázták a történteket, és elmondták, hogy külön engedélyt kaptak a püspöktől, hogy az egyik osztályteremben osszák ki nekem az úrvacsorát – meséli Suzanne. – Sírtam, miközben abban a szobácskában megáldották és kiosztották nekem az úrvacsorát. Nagyon erősen éreztem a Szabadító szeretetét és azt, hogy tisztában van vele, mennyit küszködtem ezzel a kihívással.”
Majd hozzáteszi: „Amikor megmutatjuk, hogy hajlandóak vagyunk az istentiszteleten biztonságos környezetet teremteni a súlyos ételallergiával élő embereknek, az azt is megmutatja, hogy hajlandóak vagyunk egymás terheit viselni.”
Francesca lánya már a Fiatal Nőkhöz jár, és az ő Fiatal Nő elnöke késztetést érzett arra, hogy segítsen ennek a családnak a terhén. „Úgy éreztem, meg kell tennünk minden szükségeset ahhoz, hogy ne legyen kénytelen választani a biztonsága és a hódolata között – meséli. – Imádkoztam arról, hogy mi módon kellene kezelni a helyzetet, és határozottan azt éreztem, hogy be kell fogadnunk ezt a családot és gondoskodnunk kell arról, hogy teljesen be legyenek vonva.”
Az ifjúsági vezetők elfogadták a kihívást, hogy egy olyan ottalvós ifjúsági konferenciát szervezzenek, amelyen Francesca lánya is biztonsággal részt tud venni. Francesca segített összeállítani az étlapot és élelmiszert vásárolni. A fiatal férfiak az étel elkészítése előtt magasnyomású mosásnak vetették alá a sütőlapokat.
„Csodálatos volt! – lelkendezik Francesca. – Könnyeztem, és a kedves, befogadó cselekedeteiken keresztül éreztem Isten szeretetét. És a lányom is.”
Isten dolgai nyilvánvalóvá válnak
Tanner családja a fiuk elvesztése óta sokszor tapasztalt kisebb-nagyobb csodákat. Azt remélik, hogy az ételallergiákkal kapcsolatos nagyobb tudatosság is ezek közé tartozik.
„Nem arról van szó, hogy ezek az allergiás gyerekek felelőtlenek lennének. Nem is arról, hogy nem figyelnek oda. De akkor is csak gyerekek – mondja Tanner édesapja, Terry. – Elég, ha egyetlen másodpercre lankad az éberségük.”
Azonban a szolgálattétel segíthet abban, hogy ne lankadjon az éberségük. „A szolgálattétel alapvető jelentése mások szükségleteinek kiszolgálása – mondja Olson doktor. – Az egyházban minden az egyén szükségletein és azon alapul, hogy a lelki és a testi szükségleteik biztosan kielégítésre kerüljenek.”
Sharon Eubank, első tanácsos a Segítőegylet általános elnökségében, ezt tanította: „Krisztus gyengéden így szólt a nefitákhoz: »[M]egparancsoltam, hogy senki ne menjen el«. […] A keresztény tanítványoktól és az utolsó napi szentektől rendületlenül megköveteltetik, hogy igaz szeretettel forduljanak egymás felé.”12
Miután személy szerint sokat küszködött azzal, hogy megértse, miért kell a gyermekének szembenéznie az ételallergia jelentette kihívással, Francesca eljutott arra a felismerésre, miszerint „Isten időnként meggyógyít valakit, akinek fogyatékossága van, hogy megmutassa az Ő dicsőséges műveit, néha pedig megengedi, hogy megmaradjon valakinek a fogyatékossága, mert azt akarja, hogy a dolgai abban váljanak nyilvánvalóvá, ahogy mások ezzel az emberrel bánnak. Azáltal, hogy Isten lehetővé teszi számunkra, hogy csoda legyünk valaki más számára a szenvedése során, mindannyiunknak lehetőséget ad a kedvesség elsajátítására és annak megtanulására, hogy miként váljunk hasonlóvá Őhozzá.”