A keresztelkedési döntés

A férjemmel nemrégiben abban próbáltunk döntésre jutni, hogy készen áll-e a hétéves fiunk a keresztelkedésre. Autizmusa van, ezért aztán nem voltunk biztosak abban, hogy eleget ért ahhoz, hogy felelősséget tudjon viselni ezért a döntésért. A 18. oldalon elolvashatod, mi mindent vettünk fontolóra, miközben igyekeztünk helyes döntést hozni.

Egyházi fogyatékossági szakértőként tisztában vagyok vele, hogy sok olyan csodálatos, fogyatékossággal élő ember van, aki arra vágyik, hogy ne érezze magát a partvonalra szorítva az egyházban. Mindazon fivéreinknek és nővéreinknek, akiknek valamiféle fogyatékossága van, valamint a családjaiknak is ezt üzenjük: szeretünk benneteket, szükségünk van rátok, és szeretnénk megtanulni, hogyan tudunk jobban szolgálattételt nyújtani nektek.

Több cikk is van ebben a lapszámban, amelyek segítenek jobban megérteni a fogyatékosságokat és azt, hogy miként tudjuk jobban elősegíteni a befogadást az egyházközségeinkben és a közösségeinkben:

28. oldal: Paul B. Pieper elder a Hetvenektől, valamint a felesége, Melissa – akiknek fogyatékossággal élő gyermeke van – nyújt reményt és biztatást a szülőknek.
21. oldal: A cikkem végén ötleteket találhatsz arra, hogyan szélesítsük a fogyatékossággal élő egyháztagok lehetőségeit az egyházi órákon és elhívásokban.
J16. oldal: A szülők felhasználhatják a Jóbarát ezen történetét, hogy a gyermekeik lássanak egy példát arra, miként lehetnek egy fogyatékossággal élő ember barátai.

E lapszám olvasása közben emlékezz arra, hogy „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (Tan és szövetségek 18:10). Képesek vagyunk elősegíteni szeretetteljes, befogadó otthoni és egyházi környezetek létrejöttét, hogy mindenkinek, aki szeretne eljönni és olyanná válni, mint Jézus, annak lehetősége legyen rá.

Szeretettel:

Katie Edna Steed

Fogyatékossági szakértő, Papsági és Családi Osztály