Újabb csodára volt szükségünk

Daniel Payne, USA, Új-Mexikó

A feleségem várandóssága önmagában is csoda volt számunkra. Most egy újabb csodára volt szükségünk.

A feleségem, Sarah, 24 hetes terhes volt, amikor egy alkalommal fokozott fájdalmak jelentkeztek nála. Adtam neki egy papsági áldást, majd elmentem dolgozni. Még munkában voltam, amikor felhívott, hogy menjek haza és vigyem be a kórházba.

„Jön a baba” – közölték velünk, ahogy odaértünk. Mivel Sarah még csak a 24. hétben járt, a baba legjobb esélyét a túlélésre egy sürgősségi császármetszés jelentette volna.

„Felesleges lenne további szenvedésnek kitennünk a feleségét – mondta az orvos. – A babát így is, úgy is elveszíti.”

Sarah-val megbeszéltük, amit az orvos mondott, és imádkoztunk róla. Az volt az érzésünk, hogy ha lehet bármi esély a baba megmentésére, akkor azt meg kell ragadnunk. Megtapasztaltuk már, hogy milyen az, amikor nehezen jön össze a gyermekáldás. A legnagyobb fiunkat, Taylort, örökbe fogadtuk. Amikor Sarah két évvel Taylor örökbefogadása után teherbe esett, azt csodaként éltük meg. Most újabb csodára volt szükségünk.

Egy kicsivel később bejött egy szakorvos és azt mondta: „Azt hiszem, van még annyi időnk, hogy a feleségét átvigyük Texasba, az El Paso-i gyermekkórházába, ahol minden rendelkezésre áll a koraszülöttek és a súlyosan beteg újszülöttek gondozásához. Ott lesz esélye a babának.”

A mentő elindult Sarah-val a helyi kórházból, és a 45 percre lévő gyermekkórház felé robogott, én pedig a nyomukban haladtam és azért fohászkodtam az Úrhoz, hogy tegyen velünk csodát. Megígértem Neki, hogy az evangélium ösvényén maradok és igyekszem jobbá válni.

A kórházban azt mondtam az orvosnak az újszülött intenzív osztályon: „Meggyőződésem, hogy csodában volt részünk azzal, hogy a feleségem teherbe esett. Most egy újabb csodára számítunk.”

A szülés rendben lezajlott, és a picink életben maradt. Shanna négy és fél hónapot töltött az újszülött intenzív osztályon, mielőtt hazavihettük. Megkaptuk az újabb csodát. Alig néhány évvel később még egy csodában volt részünk: az Úr ikrekkel áldott meg bennünket.

Shanna IQ-ja egy kissé alacsonyabb, és kerekesszékben van, de csupa öröm, mindig pozitív, mindenkivel barátkozik. Nagyon szereti elmesélni a napját, és örül az életnek. Mindig mosolyra fakaszt és arra tanít bennünket, hogyan legyünk boldogok. Szeretjük és hálásak vagyunk érte. Shanna valóban egy áldás.