Belenőni a kinyilatkoztatás tantételébe

Írta: Russell M. Nelson elnök

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza elnöke

Arra biztatlak titeket, hogy tegyétek meg a szükséges lépéseket az Úr hangjának jobb és gyakoribb meghallása érdekében, hogy elnyerhessétek mindazt a megvilágosodást, amelyet Ő meg akar adni nektek.

Az általános konferencia délutáni ülését követően, 2017. szeptember 30-án beugrottam a kórházba, hogy meglátogassam szeretett kvórumtársamat, Robert D. Hales eldert. Néhány nappal azelőtt szívrohama volt, most pedig kórházban feküdt.

Remekül elbeszélgettünk, és úgy tűnt, javulófélben van. Magától lélegzett, ami igen jó jel volt.

Aznap este azonban a Lélek szólt a szívemhez és az elmémhez, és azt mondta, hogy másnap – vasárnap – térjek vissza a kórházba. Az általános konferencia vasárnap délelőtti ülése folyamán visszatért ez az erős benyomás. Úgy éreztem, ki kell hagynom az ebédet, és az ülés végeztével sietnem kell Hales elder ágyához, amit aztán meg is tettem.

Amikor megérkeztem, láttam, hogy Hales elder állapota súlyosan rosszabbodott. Sajnálatos módon 10 perccel az érkezésem után el is hunyt, de hálás vagyok, hogy ott voltam mellette drága feleségével, Maryvel, valamint két fiukkal, amikor maga mögött hagyta ezt az életet.

Mily hálás vagyok azért, hogy a Szentlélek suttogó hangja olyasvalami megtételére késztetett, amit máskülönben talán nem tettem volna meg! És milyen hálás vagyok a kinyilatkoztatás valóságáért és azért, hogy a mennyek újra nyitva állnak!

Az idén az egyéni és osztálytermi tanulmányaink középpontjában a Tan és szövetségek áll. Ezek az „isteni kinyilatkoztatások és ihletett kijelentések” áldást hozhatnak mindazokra, akik tanulmányozzák őket és az általuk adott isteni előírások szerint cselekszenek. „Tartalmaznak egy mindenhol, minden embernek szóló meghívást, hogy hallják meg az Úr Jézus Krisztus hangját”,¹ „mert bizony, az Úr hangja minden emberhez szól” (Tan és szövetségek 1:2).

Veszély, sötétség, megtévesztés

A földi élet részét képezik a fizikai és lelki természetű viharok, amint arra a COVID-19 járvány is figyelmeztetett minket. A Szabadító nagy megpróbáltatásokkal teli időket jövendölt a második eljövetelét megelőző időszakra. Ezt mondta: „lesznek éhínségek, és döghalál, és földrengések, a legkülönbözőbb helyeken” (Joseph Smith – Máté 1:29).

Mindezen megpróbáltatásokhoz hozzáadódik még a körülöttünk egyre fokozódó sötétség és megtévesztés. Amint azt Jézus a tanítványainak mondta: visszatérte előtt „megsokasodik a gonoszság” (Joseph Smith – Máté 1:30).

Sátán felsorakoztatta az erőit, ádázan az Úr munkája és ellenünk fordulva, akik abban részt veszünk. Az előttünk álló egyre nagyobb veszélyek miatt soha nem volt még nagyobb szükségünk isteni útmutatásra, és soha nem voltak még sürgetőbbek az arra tett erőfeszítéseink, hogy meghalljuk Jézus Krisztus – a mi Közbenjárónk, Szabadítónk és Megváltónk – hangját.

Amint azt röviddel az egyház elnökeként kapott elhívásomat követően mondtam, az Úr készen áll, hogy felfedje számunkra a szándékát. Ez az Ő egyik legnagyobb áldása számunkra.²

Napjainkban ezt az ígéretet tette: „Ha kértek, akkor kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra, ismeretet ismeretre kaptok” (Tan és szövetségek 42:61).

Tudom, hogy válaszolni fog a könyörgéseinkre.

Hogyan halljuk meg Őt?

Napjainkban nélkülözhetetlen tudni, hogy miként szól a Lélek. Ahhoz, hogy személyes kinyilatkoztatást kapjunk, válaszokra leljünk, valamint védelemben és iránymutatásban legyen részünk, emlékezzünk a Joseph Smith próféta által elénk tárt mintára.

Először is, merüljünk el a szentírásokban. Ha így teszünk, az megnyitja az elménket és a szívünket a Szabadító tanításai és igazságai előtt. „Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]” (2 Nefi 32:3), különösen a bizonytalanság és felbolydulás e napjaiban.

Azután pedig imádkozunk. Az ima kezdeményezést kíván, így tehát megalázkodunk Isten előtt, keresünk egy csendes helyet, ahová rendszeresen mehetünk, és kiöntjük Neki a szívünket.

Az Úr ezt mondja: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni; kérjetek, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek” (Tan és szövetségek 88:63).

Az Úrhoz való közeledés vigaszt és bátorítást, reményt és gyógyulást is nyújt. Így hát az Ő nevében imádkozunk az aggályainkról és a gyengeségeinkről, a vágyainkról és a szeretteinkről, az elhívásainkról és a kérdéseinkről.

Azután pedig figyelünk.

Ha az imánk végeztével egy kis ideig még letérdelve maradunk, akkor gondolatok, érzések és útmutatás adatik az elménkbe. E benyomások feljegyzése segíteni fog emlékezetben tartanunk, mit szeretne az Úr, miként cselekedjünk.

Ezt a folyamatot ismételve – Joseph Smith próféta szavaival élve – képesek leszünk „belenőni a kinyilatkoztatás tantételébe”³.

Érdemesnek lenni a kinyilatkoztatás elnyerésére

Érdemességet kíván azon képességünk finomítása, hogy felismerjük a Szentlélek suttogásait, valamint azon készségünk fokozása, hogy kinyilatkoztatást kapjunk. Az érdemesség nem kívánja meg a tökéletességet, azt azonban igen, hogy fokozott tisztaságra törekedjünk.

Az Úr mindennapos erőfeszítést, mindennapos fejlődést, mindennapos bűnbánatot vár el. Az érdemesség tisztaságot ad, a tisztaság pedig feljogosít minket a Szentlélekre. Amikor a vezetőnkké fogadjuk a Szent Lelket (lásd Tan és szövetségek 45:57), akkor jogosultak vagyunk személyes kinyilatkoztatásra.

Ha valami megakadályoz abban, hogy ajtót nyissunk a mennyei útmutatás előtt, akkor lehetséges, hogy bűnbánatot kell tartanunk. A bűnbánat lehetővé teszi számunkra az ajtó kinyitását, hogy gyakrabban és tisztábban tudjuk meghallani az Úr hangját.

„A norma világos – tanította David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Ha valami, amit gondolunk, látunk, hallunk vagy teszünk, eltávolít bennünket a Szentlélektől, akkor egyszerűen ne gondoljunk rá, ne nézzük, ne hallgassuk, és ne tegyük azt a bizonyos dolgot. Például, ha valami, amit szórakoztatásra szántak, elidegenít minket a Szent Lélektől, akkor az a szórakozás biztosan nem nekünk való. Mivel a Lélek nem tűri azt, ami közönséges, nyers és szemérmetlen, ezek a dolgok tényleg nem nekünk valók.”⁴

Amikor a fokozott tisztaság és engedelmesség mellé odatesszük a böjtöt, a szorgalmas kutatást, a szentírások és az élő próféták szavainak tanulmányozását, valamint a templomi és családtörténeti munkát, akkor meg fognak nyílni a mennyek. Az Úr cserébe teljesíti az ígéretét: „adni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet” (Tan és szövetségek 11:13).

Meglehet, hogy türelmesnek kell lennünk, de Isten szólni fog hozzánk az Ő saját módján és idejében.

A megértés lelkülete

Jób ezt mondta: „Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!” (Jób 32:8). Ebben az új évben arra biztatlak titeket, hogy tegyétek meg a szükséges lépéseket az Úr hangjának jobb és gyakoribb meghallása érdekében, hogy elnyerhessétek mindazt a megvilágosodást, amelyet Ő meg akar adni nektek.

Mielőtt Hales elder eltávozott azon a 2017-es októberi napon, készített egy rövid beszédet az általános konferenciára, amelyet már nem tudott elmondani. Beszédében ezt írta: „Hitünk felkészít minket arra, hogy az Úr jelenlétében lehessünk.”⁵

Amikor kinyilatkoztatást kapunk, időt töltünk Isten jelenlétében, miközben Ő kinyilvánítja nekünk gondolatát, akaratát és hangját (lásd Tan és szövetségek 68:4). Váltsuk tettekre a hitünket, Őt szólítva, érdemesen élve az Ő megígért sugalmazására, és a kapott útmutatás szerint cselekedve.