Életem és hitem horgonya
Minél többet olvastam a Mormon könyvét, annál inkább hittem abban, hogy az Isten szava.
A Mormon könyve fényképét a szerző bocsátotta rendelkezésünkre; egyéb képek a Getty Images jóvoltából
Gyerekkoromban egyáltalán nem voltam boldog, de a dolgok megváltoztak, amikor két amerikai férfi bekopogott hozzánk.
14 éves fiatalként kíváncsi voltam erre a két amerikaira, akik beszéltek japánul és misszionáriusként mutatkoztak be. Miután elmentek, az apám átnyújtotta nekem a könyvet, amelyet akkor kapott tőlük, és amelynek Mormon könyve volt a címe. Elkezdtem olvasni, és valami különlegeset éreztem, de nem tudtam, mi az. Egy hónappal később kiolvastam, aztán feltettem a könyvespolcomra.
Három évvel később összefutottam két misszionáriussal egy tokiói vasútállomáson. Megkértek, hogy hallgassam meg az üzenetüket. A következő találkozásunkra magammal vittem a Mormon könyve nálam lévő példányát.
Ezzel kezdték a beszélgetést: „Szeretnénk megosztani veled egy fontos könyvet.”
Előhúztam a táskámból a Mormon könyvét, és visszakérdeztem: „Erre gondoltok? Már olvastam.”
Teljesen ledöbbentek. Végre aztán tanították nekem az evangéliumot, és a misszionáriusok arra biztattak, hogy őszinte szívvel kérdezzem meg Istent, igaz-e a Mormon könyve (lásd Moróni 10:4–5).
Egy este elgondolkodtam Istenről, az egyházról, a Mormon könyvéről és arról, hogy hogyan lehetnék boldog. Ekkor melegséget éreztem a bensőmben. Elhatároztam, hogy megkeresztelkedem.
Miután csatlakoztam az egyházhoz, továbbra is olvastam a Mormon könyvét. Egy nap, olvasás közben, egyértelmű gondolatom támadt az apám egyik gyógyszerét illetően, amelyet magas vérnyomásra szedett. Utánanéztem, és azt találtam, hogy az egyik mellékhatása súlyos depressziót idézhet elő. Javaslatomra apám megkérte az orvosát, hogy cserélje le a gyógyszerét. A depressziójának azóta már nyoma sincs.
Minél többet olvastam, annál inkább hittem abban, hogy a Mormon könyve Isten szava. Boldogabb lettem, és szerettem volna megosztani az igazságot másokkal.
A szüleim ellenezték, hogy misszióba menjek, olyannyira, hogy ki is tették a szűrömet otthonról, de én eltökélt voltam. Az Amerikai Egyesült Államokban szolgáltam, Tennessee államban. Buddhista országból származó utolsó napi szent misszionáriusként, aki az Amerikai Egyesült Államok Biblia-övezetében szolgált, gyakran megkérdezték, hogy hogyan hihetek a Mormon könyvében. Bizonyságot tettem arról, miszerint imádkoztam annak igaz voltáról, és azt a választ kaptam, hogy igaz.
A misszióm után befejeztem az iskolát, és beléptem egy nagy japán céghez, amely aztán a világ számos pontjára kiküldött, többek között Mianmarba, Angliába és Írországba. Bárhová is mentem, mindenhol annyi emberrel osztottam meg a Mormon könyvéről való bizonyságomat, amennyivel csak tudtam, legyen akár taxisofőr, akár külügyminiszter.
A Mormon könyve volt – és lesz mindig is – az életem és a Jézus Krisztusba vetett hitem horgonya. Amikor úgy érzem, maguk alá gyűrnek a megpróbáltatások, olvasom a Mormon könyvét, és sikerül túljutnom a nehézségeken a Mennyei Atyától és a Szabadítónktól kapott lelki támasz segítségével. A Mormon könyve életem minden napján megáld engem.