A visszaállítás korai napjaiban élő nők
Lucy használta a lelki ajándékait
Lucy Mack Smithhez hasonlatosan mindegyikünk tud kinyilatkoztatást kapni. Mindegyikünknek vannak egyedi lelki ajándékai, amelyekkel megáldhatjuk a családunkat és az egyházat.
Illusztrálta: Toni Oka
Egy 1838-as októberi nap volt, amikor Lucy Mack Smith a kezébe szorította fiai, Hyrum és Joseph kezét, mielőtt elhurcolták őket. A kormányzati vezetők elrendelték, hogy a szentek hagyják el a környéket. A katonák számos egyházi vezetőt letartóztattak, egy jogtalan haditörvényszék pedig golyó általi halálra ítélte őket. Lucy eltűnődött, vajon viszontlátja-e még a fiait az életükben.
Mégis mi segíthetne egy anyának elviselni egy ilyen megpróbáltatást? Évekkel később Lucy visszatekintett erre az időszakra, és felidézte, hogy megerősítést kapott egy vigasztaló üzenet révén, melyet »a jövendölés ajándéka által« kapott: „Vigasztalódjék szíved gyermekeidet illetően, mert nem ártanak nekik az ellenségeik…”1
Ezzel a tapasztalattal „olyan vigaszra leltem, mely minden földi vigaszt meghalad”.
Smithéket és sok más utolsó napi szent családot kiűzték Missouriból. Miután menedékre leltek a szomszédos Illinois államban, Lucy és id. Joseph Smith megpróbált tudakozódni a fiaik felől, de nem jártak sikerrel. A Lélek újra békességet szólt Lucy lelkéhez, azt mondva neki, hogy Hyrum és Joseph másnap este megérkezik.
Edward Partridge püspök, aki Lucy mellett volt, amikor ezt a kinyilatkoztatást kapta, kételyének adott hangot: „Mindig is hittem neked; jelen esetben azonban nem látom semmi lehetőségét e jövendölés beteljesedésének; ha azonban mégis úgy lesz, soha többé nem fogom kétségbe vonni szavadat.”
Aznap este alvás közben Lucy látomásban látta legyengült és éhező fiait, amint a prérin át utaznak. Lucy előkészült a másnapi hazaérkezésükre – és ők valóban meg is érkeztek másnap, utazásukat pedig éppen úgy festették le, amint azt édesanyjuk látta. Ezután Partridge püspök azt mondta, hogy mindörökre elismeri, miszerint Lucy „igaz prófétanő”.