Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Krisztus szeretete és a kérdéseim
Rájöttem, hogy ha a kérdéseimet „megértésbeli gyengeségnek” tekintem, az segít Krisztusba vetett hittel haladnom előre.
Egy áhítat végén, amelyen Russell M. Nelson elnök fiatal felnőttekhez szólt, megáldott minket azzal, hogy „képesek legy[ünk] megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, Isten törvényeit a világ egymásnak ellentmondó hangjaitól”. Megáldott minket „erővel, hogy felismer[jük] az ellenség megtévesztéseit, …[és] mindinkább képesek le[gyünk] kinyilatkoztatást kapni”1. Micsoda nagy áldás ez számunkra fiatal felnőttekként! Voltak már saját élményeim, amelyek során kinyilatkoztatást kaptam kérdésekre vonatkozóan.
Természetemből adódóan kíváncsi ember vagyok, aki általában mindent túlgondol. A kérdések felvetése és a válaszok utáni vágy mindig is része volt a lényemnek, és mindig nagyon fontos volt számomra az igazság. Az évek folyamán azonban néha egyedül éreztem vagy szégyelltem magam, ha kérdéseim – sőt, néha kételyeim – merültek fel az evangéliumot és az egyházat illetően. Elvégre a szentírásokban az áll, hogy ne kételkedjünk (lásd Tan és szövetségek 6:36). A Szabadító is ezt kérdezte Pétertől: „Kicsinyhitű, miért kételkedél?” (Máté 14:31).
Megértésbeli gyengeségeinek felismerése
Egy ponton a hitem elég sivárnak érződött. Isten mégis képes volt egy csodás leckét tanítani nekem a Mormon könyve olvasása közben. Miután Krisztus a nefitáknak prédikált, észrevett valamit. Ezt mondta: „Úgy látom, gyengék vagytok, és nem tudjátok megérteni minden szavamat, amiről az Atya azt parancsolta nekem, hogy mondjam most el nektek” (3 Nefi 17:2).
Úgy éreztem, mintha Krisztus egyenesen nekem mondaná ezeket a szavakat. Túl gyengének éreztem magam, és nem értettem mindent, amit Ő szeretett volna tudatni velem. Megérintett, miként reagált Krisztus erre a gyengeségre: Krisztus látta a nefiták szeretetét, és bár túl gyengék voltak, hogy megértsék a szavait, Ő oly módon szolgálta és szerette őket, amelyet képesek voltak megérteni.
Azokban a pillanatokban, amikor túl gyengének, túl fáradtnak vagy túl törékenynek érzem magam Krisztus szavainak megértéséhez, Ő megáld engem könyörülettel és megértéssel. A szeretete az, ami erőt ad nekem ahhoz, hogy egyre csak tovább haladjak és tovább kutassak a keresett igazságok után.
Érezni Krisztus szeretetét az igazság keresése közben
Ha jelenleg épp valamilyen igazsággal vagy tannal viaskodsz, ne aggódj! Nincs abban semmi rossz, ha nehéz dolgokkal küzdünk, illetve ha kérdéseink vagy aggályaink vannak, amelyek olykor a velőnkig hatolnak. Az igazság keresése közben emlékezz rá, hogy Isten megért és szeret téged, és boldog, amikor önrendelkezésedet a világosság keresésére használod. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta: „Ezt az adományozási korszakot a sötétségen és kétségbeesésen át való küzdelem, valamint a világosságért való könyörgés nyitotta meg. Ez az, ami mozgásban tartja, és ez az, ami nektek is segít majd továbbhaladni.”2
A Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjuk az igazat (lásd Moróni 10:5), ez azonban ritkán adatik meg azon nyomban vagy pont akkor, amikor szeretnénk. Inkább „sorról sorra, előírásról előírásra” tanulunk (vö. 2 Nefi 28:30). Az igazság az Úr időzítése szerint adatik meg. Ő tudja, mikor állunk készen a tudásra, és tudja, mit kell megtapasztalnunk, mielőtt elnyernénk azt.
Hálás vagyok egy olyan Istenért, aki tanít minket a gyengeségeinkben, és aki engedi, hogy először reméljünk, azután higgyünk, majd pedig tudjunk. És én tudom, hogy részesülhetünk igazságban személyes kinyilatkoztatás útján, úgy, ahogy azt Nelson elnök megígérte. Mennyei Atya törődik a kérdéseinkkel, és átvezérel minket rajtuk. Néha a válasza az, hogy változtassunk a szívünkön, képessé válva ezáltal más megvilágításban látni a dolgokat; olykor pedig egyszerűen arra kér, legyünk türelemmel és készítsük elő az elménket a holnapra (lásd 3 Nefi 17:3), hogy Ő később eljöhessen és taníthasson minket.
Tudom, hogy nem számít, milyen tudásnak vagyunk híján, tovább haladhatunk reménnyel és hittel abban, hogy egy nap minden feltárul majd előttünk. Addig pedig továbbra is közelebb kerülhetünk Krisztushoz, aki látja a gyengeségeinket, és azok ellenére is szeret minket.