Otthonközpontú egyház – távol az otthontól
Hogyan segíthetnék a gyermekeimnek evangéliumi alapot építeni, amikor távol leszek az otthonunktól?
A fényképet a szerző bocsátotta rendelkezésünkre; egyéb képek a Getty Images jóvoltából
Amikor Russell M. Nelson elnök a 2018-as általános konferencián az otthonközpontú egyházról beszélt, illetve amikor 2019-ben bejelentésre került a Gyermekek és fiatalok program, a családunk nagyon izgatott volt.
2020 közeledtével azonban jelentős akadállyal találtuk szembe magunkat. Januárban féléves külföldi bevetésre kellett indulnom. Tudtam, hogy a feleségemnek és nekem szent felelősségünk az evangéliumi tanulást az otthonunk középpontjába állítani az öt gyermekünk számára, de eltűnődtem, hogyan is tudnám kivenni ebből a részemet, miközben távol leszek az otthonunktól.
A gyermekeink elkezdték átgondolni, milyen célok segíthetnének nekik gyarapodni „bölcsességben és test[ük] állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:52), amint azt a Szabadító tette. A nyolcéves lányom elmondta, hogy az egyik célja az, hogy megtanuljon főzni Apával. Fájó szívvel kellett valami olyasmi felé terelgetnem a célkitűzését, amit egy ideig az én segítségem nélkül is meg tud tenni. A fiaim szerettek volna fejlődni a kosárlabdázásban és a futásban – két olyan dologban, amit szeretünk együtt csinálni. Azzal a tudattal ösztönöztem őket a céljaikban, hogy nem lesz lehetőségem segítséget nyújtani nekik. Családként felkészültünk, amennyire csak tudtunk.
A család különválása mindig nehéz megpróbáltatás, de az élő próféta útmutatása és a technika együttesen lehetővé tették számomra, hogy végül is részt vegyek a családunk evangéliumi tanulásában.
Egységesnek éreztük magunkat annak ellenére, hogy 10 időzóna választott el minket egymástól, miközben a Jöjj, kövess engem!-et tanulmányoztuk. Amikor az idő engedte, videócseten bekapcsolódtam a család esti szentírás-tanulmányozásába, és átbeszéltük a Mormon könyve épp tanulmányozott fejezeteit. Telefonon beszélgettem a gyerekekkel a Mormon könyve rövidfilmekről, a feleségemmel pedig megvitattuk a családi esttel kapcsolatos ötleteinket.
Mivel szerettem volna segíteni a gyermekeimnek a Gyermekek és fiatalok programban, én magam is célokat tűztem ki, és minden héten küldtem nekik egy-egy kézzel írt üzenetet, amelyben megosztottam velük a haladásomat, és érdeklődtem az ő céljaik felől. Rendszeres telefonhívások révén olykor a családi imába is be tudtam csatlakozni.
A családomtól való távollét során hamar felismertem a próféta útmutatásának követéséből származó áldásokat. Azt is megtapasztaltam, hogy lehetséges evangéliumi tanulásra épülő otthont kialakítani még úgy is, hogy én a világ túlsó felén vagyok.