Jöjj, kövess engem!
Istentől érkezneka kinyilatkoztatások?
Június 21–27.
1831 novembere: Ahogy ott ült az egyházi konferencián Joseph Smith és mások társaságában, William E. McLellin buzgón figyelt. Alig pár nappal korábban kapott egy kinyilatkoztatást Josephtől, választ adva öt olyan kérdésére, melyeket William mindaddig csakis Istennel osztott meg (lásd Tan és szövetségek 66). Ez alkalommal a konferencián jelen lévő egyháztagok úgy döntöttek, hogy kiadják a Próféta kinyilatkoztatásait egy Parancsolatok könyve (később Tan és szövetségek) címet viselő gyűjteményben.
A kihívás: Egyes elderek nem voltak meggyőződve arról, hogy a kinyilatkoztatások Istentől érkeztek. Úgy vélték, hogy a nyelvezetük nem eléggé kifinomult. Válaszul erre a kijelentésükre, az Úr kihívás elé állította őket: „jelöljétek ki azt, aki legbölcsebb közöttetek”, hogy írjon valamit, ami a kinyilatkoztatásokhoz hasonló. Ha valaki képes lesz rá, akkor az elderek elmondhatják, hogy nem igazak a kinyilatkoztatások. Ha senki sem lesz rá képes, akkor kötelesek bizonyságot tenni arról, hogy a kinyilatkoztatások Istentől érkeztek (lásd Tan és szövetségek 67:5–8).
Az eredmény: William, aki korábban tanító volt, elfogadta az Úr kihívását és megpróbált kinyilatkoztatást írni. Kudarcot vallott.1 William kudarca megerősítette a bizonyságát arról, hogy Joseph Smith egy próféta. A konferencián részt vevő többi elderrel együtt William is aláírt egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette, miszerint „a Szentlélek által tudja”, hogy a kinyilatkoztatások „Istentől, sugalmazás által adatnak”, valamint „minden embernek hasznára vannak és valóban igazak”2.