A fel nem ismert áldásaim
Nehézségek kellettek ahhoz, hogy felismerjem, hogyan áld meg engem Mennyei Atyám.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Amikor megérkeztem a harmadik területemre a Fülöp-szigetek Bacolod Misszióban, már benne voltunk az esős évszakban. Egy birtokokkal övezett kedves kisvárosba jelöltek ki Negros szigetén, az ország déli részén.
2014 decemberében a Ruby tájfun lecsapott a tartományra. A mi környékünkön nem volt annyira súlyos a pusztítás, de a földutak csúszós sárrá változtak. Mi azonban a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére is dolgoztunk tovább.
Az egyik legígéretesebb területünk egy kis közösség volt a városon kívül. Akiket ott tanítottunk mind gazdák voltak, ahogy az új megtértek is. Mivel nappal a cukornádföldeken dolgoztak, délután és este tanítottuk őket.
Ahhoz, hogy eljussunk ebbe a közösségbe, sáros mezőkön kellett keresztülgyalogolnunk, lehetőleg elkerülve a kutyákat, békákat, kígyókat és szúnyogokat. Mindig volt nálunk elemlámpa és esernyő. Sötétedés után az egyháztagok hazakísértek bennünket.
Időnként úgy éreztem, mindjárt feladom. Nem voltam biztos benne, hogy képes leszek naponta keresztülgyalogolni a sáros cukornádföldeken, ezért segítségért imádkoztam. „Vegyetek gumicsizmát!” – jött a válasz.
A társammal vettünk egy-egy párat. Majd kiugrottam a bőrömből a csizma miatt, de az örömöm hamar alábbhagyott, mert igencsak nehéz és kényelmetlen volt. Beleizzadt a lábam és csak vánszorogtam benne.
Az egyik este a lecke után hazatértünk és felhúztuk a megszokott „térítő cipőnket”. Ezután elindultunk a városba egy újabb megbeszélt időpontra. Ahogy mentem, könnyűnek éreztem magam! Boldog voltam, hogy megint a műanyag cipőmet hordhatom. Nem értettem, miért vagyok hirtelen ennyire hálás azért a cipőért, amelyet korábban is az egész misszióm alatt hordtam.
„A gumicsizma az oka!” – érkezett válaszként a gondolat. Korábban fel sem tűnt, hogy milyen kényelmes viselet a műanyag cipő.
Hirtelen a misszióm során átélt nehézségek és kihívások kezdtek kavarogni a gondolataimban. Az a pár műanyag cipő mindennapi, de egyáltalán nem méltányolt barátom volt. Miközben megpróbáltam megérteni a vegyes érzéseimet, egy hangot éreztem, amint ezt mondja: „Azért mész keresztül próbatételeken és nehézségeken az életben, hogy megtanuld felismerni az áldásokat és hálát adni értük.”
Ráébredtem, hogy nehézségeket is meg kellett tapasztalnom annak érdekében, hogy meg tudjam becsülni Mennyei Atya áldásait. A próbatételeim által felismertem az áldásaimat és hálássá váltam értük.