Fiatal felnőtteknek
Hol maradt az azonnali csodám?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Amikor arról olvastam, ahogy a Szabadító azonnal meggyógyított másokat, elcsüggedtem, mert nekem nem volt részem ilyen áldásban az életemben.
Hónapok óta imádkozom csodáért.
2019 szeptemberében befeküdtem egy arcüregműtétre, és egy váratlan komplikáció következtében az egyik szememre megvakultam. Sürgősségi műtétet végeztek rajtam, hogy megpróbálják rendbehozni a sérült szememet, és a sebész biztos volt benne, hogy három hónap alatt teljesen rendbe jön. Több papsági áldást is kaptam, amelyekben mindig elhangzott a teljes gyógyulás ígérete.
Csakhogy a három hónap eltelt, és nem változott semmi.
Ígéretet kaptam a gyógyulásra. Többször is. Ugyanakkor a kitűzött műtéteket több alkalommal is el kellett halasztani, továbbá más kudarcok és csalódások is értek, a szemem pedig még mindig messze van a teljes gyógyulástól.
Amit átéltem, hónapokig tartó mentális, érzelmi, lelki és testi szenvedést okozott. Amikor azonban egy-egy újabb áldást kapok, mindig elhangzik az ígéret, miszerint meg fogok gyógyulni.
Ezen elgondolkodtam. Mit tegyünk, amikor olyan csodákra várunk, amelyek látszólag sehogy sem akarnak bekövetkezni, és a menny hallgatni látszik? Hogyan lépjünk előre, amikor megragadtunk egy-egy olyan köztes állapotban, amilyet az élet néha tartogat számunkra?
Már jó ideje rágódom ezen a kérdésen, megpróbálva megérteni a helyzetemet. Elgondolkodtam azokon a csodákon is, amelyekről a szentírásokban olvastam.
Tanulmányoztam az összes előfordulást, amikor Jézus csodát tett vagy meggyógyított valakit a szolgálattétele során. Be kell valljam, hogy először csalódott voltam, mert minden egyes alkalommal, amikor valakit Krisztus elé vittek, Ő azonnal meggyógyította azt az embert.
-
A vérfolyásos asszony megérinti Jézus köntösét és azonnal meggyógyul. (Lásd Márk 5.)
-
A születése óta vak ember arra kéri Krisztust, hogy gyógyítsa meg, Ő pedig elküldi, hogy mosakodjon meg Siloám tavában. Amint megteszi, rögtön meg is gyógyul. (Lásd János 9.)
-
A bélpoklos gyógyulásért folyamodik és egy pillanat alatt maradéktalanul tisztává válik. (Lásd Máté 8.)
-
Jairus meghalt lánya a Szabadító egyetlen parancsára feltámad. Azonnal! (Lásd Márk 5.)
-
A megszállt férfi haladéktalanul megszabadul, amint Krisztus megszólítja. (Lásd Lukács 4.)
Semmit nem értettem mindebből. Ha ezek a csodák mind azonnaliak voltak, akkor nekem miért kell még mindig várnom a sajátomra? Az egész olyan igazságtalannak tűnt.
Ám némi elmélkedés után rádöbbentem az igazságra: igaz ugyan, hogy ezek a csodák azonnal bekövetkeztek, de akik akkor meggyógyultak, előtte hosszú ideig éltek együtt a nehézségeikkel és szenvedéseikkel.
-
A vérfolyásos asszony 12 éven át szenvedett, és a csoda bekövetkezte előtt már kimerítette az összes érzelmi és anyagi tartalékát.
-
A vak ember egész életében nem ismert mást, csak a vakságot, mielőtt látással áldatott meg.
-
A bélpoklos megszenvedte a lepra rémisztő elhatalmasodását és a kórral járó gyötrelmet, ki tudja mennyi ideg élve számkivetettként, mielőtt meggyógyult.
-
Jairus lánya még a halált is elszenvedte, mielőtt csoda történt.
-
A megszállt férfit is egy ideje már hatalmukban tartották a tisztátalan lelkek, mielőtt esélyt kapott a szabadulásra.
Mindebből azt láttam, hogy a csodák olykor nem a szenvedés kezdetén jönnek. Minden egyes ember megjárta a kínok és küzdelmek útját, mielőtt meggyógyult. És bár némelyik út hosszú volt, a gyógyulás csodái mindig bekövetkeztek.
Bárcsak tudnám, hogy az én utam milyen hosszú lesz ebben a megpróbáltatásban! De talán pont az a lényeg, hogy ne tudjuk. A kihívások lehetőségeket hoznak. Választhatjuk azt, miszerint megengedjük a küzdelmeinknek, hogy önmagunk legjobb változatává csiszoljanak és alakítsanak bennünket. Felhasználhatjuk ezt a várakozási időt arra, hogy közelebb kerüljünk a minket megalkotó Istenhez. Kapcsolatot alakíthatunk ki másokkal és együttérezhetünk velük az ő szenvedésükben.
Mindig van esélyünk a jóra, a növekedésre és a fejlődésre, miközben csodára várunk.
Kapaszkodom abba a reménybe és hitbe, hogy az én gyógyulásom csodája is el fog jönni, és hogy egy nap a nekem tett ígéretek beteljesednek. Azonban addig is tevékenyen járhatom be ezt a fájdalmas utat. Felhasználhatom ezt várakozási időt arra, hogy jobbá, bölcsebbé, erősebbé, kedvesebbé, türelmesebbé és alázatosabbá váljak. Elmélyíthetem a kapcsolatomat Mennyei Atyával és a Szabadítómmal, Jézus Krisztussal.
Bármilyen csodára vagy ígéretre vársz is jelenleg, és bármilyen hosszú ideje vársz is, ne veszítsd el a reményt! Amit Mennyei Atya megígért neked, be fog következni. De a csodák az Ő időzítése szerint jönnek, nem a sajátunk szerint. Ne veszítsd el a reményt Őbenne! Ne gondold, hogy hallgat a menny! Ő éppen előkészíti számodra az utat. Összpontosíts a jelenre, és tedd meg, ami tőled telik, hogy ma is tovább haladj előre az utadon. Lépésről lépésre. Kapaszkodj erősen a reménybe, mialatt a csodádra vársz.
Be fog következni.