Jöjj, kövess engem!
A teremtés
Jézus Krisztus teremtette a földet Mennyei Atya irányítása alatt, hogy legyen egy hely, ahol élhetünk, tanulhatunk, valamint jó döntések meghozatalára használhatjuk az önrendelkezésünket (lásd Ábrahám 3:24–26).
Joseph Smith próféta azt tanította, miszerint „a teremtés… nem azt jelenti, hogy a semmiből előteremteni; hanem azt jelenti, hogy összerendezni, ahogyan az ember is összerendezné az anyagokat egy hajó építéséhez”1. A teremt szó héber megfelelője azt jelenti, hogy alakít, megmunkál, rendez és formál (lásd 1 Mózes 1:1; Ábrahám 3:24).
Russell M. Nelson elnök kifejtette, miszerint „maga a fizikai teremtés rendezett időszakokon keresztül valósult meg”, nem pedig naptári napok során. „Ám akár napnak, időnek vagy korszaknak nevezzük, minden egyes szakasz két beazonosítható esemény közti időszak volt – az örökkévalóság egy-egy fejezete.”2
Első nap: világosság és sötétség
„[M]onda Isten: Legyen világosság”, majd „elválasztá… a világosságot a setétségtől”, ezáltal megteremtve a nappalt és az éjszakát (lásd 1 Mózes 1:3–5).
Második nap: vizek és egek
Isten elválasztotta a vizeket és az egeket. „És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között… És nevezé Isten a mennyezetet égnek” (lásd 1 Mózes 1:6–8).
Harmadik nap: óceánok és föld
„És nevezé Isten a szárazat földnek; a… vizeket pedig tengernek nevezé” (1 Mózes 1:10). A föld így felkészült a növényi életre (lásd 1 Mózes 1:11–12).
Negyedik nap: nap és évszakok
Isten megalkotta a napot, a holdat és a csillagokat, „hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek” (lásd 1 Mózes 1:14–16).
Ötödik nap: élő teremtmények
Isten megteremtett „minden élő teremtményt” (Mózes 2:21; lásd 1 Mózes 1:21). Megparancsolta minden teremtménynek, hogy sokasodjanak és töltsék be a földet és a tengert (lásd 1 Mózes 1:22).
Hatodik nap: Ádám és Éva
Isten a folytatta az élet teremtését, és megteremtette „a föld állatait”, „jószágot és csúszómászókat” (Ábrahám 4:24–25). „Saját testének képmására” megteremtette Ádámot és Évát (Mózes 6:9), és megparancsolta nekik, hogy „legye[n]ek termékenyek, és sokasodja[nak] és töltsé[k] be a földet, …és legyen fennhatóság[uk]… minden élő lény felett” (Mózes 2:28; lásd 1 Mózes 1:28).
Hetedik nap: a pihenés napja
Munkája befejezése után Isten megpihent a hetedik napon. „És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten” (1 Mózes 2:3).
Isten később azt a parancsolatot is adta, hogy „megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” (2 Mózes 20:8).
Azzal szentelhetjük meg a sabbat napját, ha időt szakítunk az istentiszteleten való részvételre, az úrvacsoravételre, valamint arra, hogy megemlékezzünk a Szabadítóról. Az Úr azt tanította: „Mert bizony, ez a nap jelöltetett ki számodra, hogy megpihenj munkáidtól, és odaadásodat leródd a Magasságosnak” (Tan és szövetségek 59:10).
A sabbat napján „a gondolataink, tetteink és viselkedésünk jelként szolgálnak Isten előtt, és az Őiránta való szeretetünk fokmérői”3.