Nyomtatásban nem jelenik meg: A hit képmásai
A bizonyság és a szeretet ajándéka
Tartottam attól, hogy többet már nem fogjuk hallani Bravenec fivér zenés bizonyságát, de aztán megláttam, ahogy lassan az orgona felé közelít.
Fényképezte: Carter Hydrick
„Míg e szent jegyekből veszünk”1 – kezdtünk énekelni. Azt kívántam, bárcsak gyorsabban énekelnénk, de aztán a szertartásra figyeltem.
Nyugalom szállt meg, és betöltötte a lelkemet. Az orgona hangszíne és üteme pontosan megfelelő volt ahhoz, hogy felkészítsen bennünket az úrvacsorára.
Hálával pillantottam orgonistánkra, aki áhítatosan ringatózott a zenével. Felidéztem a nyolc évvel korábban lezajlott első találkozásunkat. Mindössze néhány hónappal azelőtt, hogy megismertem, Ed Bravenec otthona, valamint a családja szinte minden ingósága erdőtűz martaléka lett. Amikor új mobilházában a misszionáriusokkal együtt az evangéliumról beszélgettünk vele, Bravenec fivér megemlítette, hogy tud orgonálni.
„Azért játszom, hogy kifejezzem a bizonyságomat és az Isten iránti szeretetemet” – mondta. Ezután arról kezdtünk beszélgetni, hogy ha csatlakozna az egyházhoz, játszhatna ott is.
Az ujjvégeire pillantottam. Néhány már hiányzott. A hite lelkesítően hatott rám, de nem voltam biztos benne, hogy képes játszani.
„Tudom, hogy az egyház hálás lenne, ha megosztanád a tehetségedet” – mondtam.
Bravenec fivér elégedetten fogadta a válaszomat. Meghallgattunk egy tartalmas tanítást, és éreztem, hogy barátság szövődik köztünk. Hamarosan megkeresztelkedett, és – ahogy szerette volna – ő lett az egyházközségünk orgonistája.
A keresztelése óta eltelt évek során láttam, ahogy a romló egészségügyi állapota az egyik lábujja amputációját eredményezte. Nem sokkal később Bravenec nővérnél – aki akkor lett ismét tevékeny az egyházban, amikor férje a közösség tagja lett – negyedik stádiumban lévő rákot diagnosztizáltak. Ezután Bravenec fivér még egy lábujját elveszítette.
Néhány hétig nélkülöznünk kellett, amíg a feleségét ápolta, és a saját nehézségeivel küzdött. De hamarosan visszatért az egyházba, hogy az orgona gyönyörű sípjain keresztül megossza velünk bizonyságát.
2019-ben Bravenec fivér megtudta, hogy el fogja veszíteni az egyik lábát. Szomorúság töltött el, mert azt hittem, így már orgonálni sem fog tudni többet. Azonban néhány héttel a műtét után Bravenec fivér bebicegett a gyülekezeti házba az új lábprotézisével.
Botokkal egyensúlyozva lassan az orgonához lépdelt. Odaérve leült az orgonapadra, levette a végtagprotézist, és zenei előjátékot kezdett játszani. Néhány perccel később eljátszotta a nyitóhimnuszt. Hamarosan eljött az úrvacsora ideje.
„Jézus nevében cselekszünk” – énekeltük tökéletes tónusú és ütemű kíséret mellett.