Rátalálni Jézus Krisztusra az Ószövetségben
Ez az öt igazság segíthet megismernünk a Szabadítónkat az idei szentírás-tanulmányozásunk során.
Light of the World [A világ világossága]. Készítette: Walter Rane, tilos másolni
Egy nap Jézus Krisztus találkozott két tanítványával a Jeruzsálem és Emmaus közötti útszakaszon. Sétájuk során tanította őket a ma Ószövetségként ismert szentírásban leírt szerepéről.
„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak” (Lukács 24:27). A Szabadítóról és az Ő küldetéséről való tanulás mély lelki élmény volt a tanítványok számára, és könyörögtek Neki, hogy maradjon tovább (lásd Lukács 24:28–32).
Krisztus e korai követőihez hasonlóan nekünk is lehetőségünk van még jelentőségteljesebb módon megismerni a Szabadítónkat, miközben az idén felfedezzük az Ószövetséget. Ez a feljegyzés, a Nagy értékű gyöngyben fellelhető Mózes és Ábrahám könyvével párosulva, teljesebb képet ad nekünk arról, hogy ki is Ő – azaz az Ő természetéről, küldetéséről, valamint az Atyjával és mindannyiunkkal való kapcsolatáról. Szükségünk van erre a tudásra az örök élet ajándékának elnyeréséhez (lásd János 17:3).
Az alábbiakban öt olyan igazság található, amelyek segíthetnek nekünk felismerni és jobban megérteni Jézus Krisztust ebben az ősi, szent könyvben.
1. igazság: Jézus Krisztus Jehova
Az Újszövetség megemlít egy olyan alkalmat, amikor Jézus Krisztus ugyanúgy hivatkozott magára, mint Jehova. Az emberek ezen felháborodtak, és megpróbálták megkövezni Őt istenkáromlásért (lásd János 8:59). Nem ismerték fel azt a becses igazságot, amelyet napjainkban is sokan félreértenek: hogy Jézus Krisztus Jehova, az Ószövetség Istene.1
Részben talán azért értik gyakran félre a Szabadító ószövetségi kilétét, mert a „Jézus Krisztus” nevet nem használják a könyvben. A szerzők ehelyett számos megnevezéssel utaltak Őrá, mint például: „Isten”, „vagyok” vagy „az Úr”2. Ha ezt megértjük, minden szentírásban tisztábban látjuk Jézus Krisztust. Például:
-
Amikor Mózes az égő bokorban „Isten[hez]” szólt, Jézus Krisztussal beszélt (lásd 2 Mózes 3:6).3
-
Hasonlóképpen, Jézus Krisztus „a nagy Vagyok” néven nevezte magát Joseph Smithnek (Tan és szövetségek 29:1).
-
Keresztelő Jánost arra hívták el, hogy előkészítse „az Úrnak” útját (Máté 3:3). Ez az Ésaiás 40:3 beteljesedése, mely Jézus Krisztusról prófétált.
-
További Jehováról szóló szentírásbeli példákért lásd a 17. oldalon található táblázatot.
2. igazság: Tárgyak és események is taníthatnak minket a Szabadítónkról
Ádám és Éva azt a parancsolatot kapta, hogy hódolatuk részeként áldozzanak fel állatokat. Az ilyen áldozatok arra emlékeztetnek minket, miszerint Jézus Krisztus, Isten Báránya hagyta, hogy engesztelése részeként kioltsák életét.
Adam and Eve Offering Sacrifices [Ádám és Éva áldozatokat mutat be]. Készítette: Keith Larson
Az Ószövetség bővelkedik olyan jelképekben és történetekben, amelyek a Szabadító által nyújtott segítségre emlékeztethetnek minket. Például:
-
Számos szentírás ír le olyan alkalmakat, amikor hithű emberek azt a parancsolatot kapták, hogy hódolatuk részeként áldozzanak fel állatokat. Például Izráel gyermekeitől azt kérték, hogy áldozzanak fel egy bárányt, és annak vérével jelöljék meg az ajtóikat. Akik ezt megtették, védve voltak egy halálos csapástól Egyiptomban. Az ilyen áldozatok arra emlékeztetnek minket, hogy Jézus Krisztus, Isten Báránya hagyta, hogy engesztelése részeként kioltsák az életét. Áldozata megszabadít minket a testi és lelki haláltól. (Lásd 2 Mózes 12:13.)
-
Amikor Illés prófétának menekülnie kellett, hogy mentse az életét, és a sivatagban kellett rejtőznie, bánatosnak érezte magát, és azt kívánta, bárcsak meghalna. Miközben aludt, csodálatos módon lepénykenyér és víz termett elő, hogy táplálja és felfrissítse őt, megerősítve őt a továbbhaladáshoz. Ez arra emlékeztethet minket, hogy Jézus Krisztus az Élő Víz és az Élet Kenyere. Ő reményünk legfőbb forrása. (Lásd 1 Királyok 19:1–8.)4
-
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd” írta az egyik zsoltáríró (Zsoltárok 119:105; kiemelés hozzáadva). Mikeás így tett bizonyságot: „Ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom” (Mikeás 7:8; kiemelés hozzáadva). Szavaik arra emlékeztetnek minket, hogy Jézus Krisztus a Világ Világossága, és visszavezet minket mennyei otthonunkba.
Olvasás közben felfedezhetsz más olyan dolgokat, amelyek Jézus Krisztusra és arra a képességére emlékeztetnek, hogy megszabadítson minket – például amikor Noé családja megszabadult az özönvíztől a bárkában, vagy amikor Jónás időt kapott a bűnbánatra, amíg a cethalban volt. Ezek az események arra emlékeztethetnek minket, hogy a Szabadító képes átvinni bennünket az élet viharain, és Ő mindig fog nekünk lehetőséget adni arra, hogy visszatérjünk a helyes útra. (Lásd 1 Mózes 7:1; Jónás 1:17.)
3. igazság: Jehova egy személyes Isten
Időnként úgy tűnhet, hogy az Ószövetség Istene dühös és bosszúálló. Ne feledjük, hogy a könyv eredeti szerzői ősi kultúrákból származtak, olyan hagyományokkal és leírásokkal, amelyeket napjainkban nehéz lehet teljesen megértenünk. A Jöjj, kövess engem! kézikönyv, a csoportos beszélgetések és a Szentlélektől érkező megvilágosodás segíthet nekünk összhangba hozni mindazt, amit az Ószövetségben olvasunk, azzal, amit más szentíráskönyvekből tudunk Jézus Krisztusról.
Továbbá, íme Jehova egyik figyelemre méltó jellemvonása, mely ismerősen cseng majd a Szabadító tanulói számára: Ő egy személyes Isten. Mind a fenséges, mind az apró módokon tett beavatkozásai jól szemléltetik, hogy Ő mindig készen áll megszabadítani azokat, akik bíznak Őbenne. Íme néhány példa az Ő ószövetségi szolgálatára:
-
Miután Ádám és Éva vétkeztek, az Úr bőrruhákkal fedte le vagy öltöztette fel őket (lásd 1 Mózes 3:21). A engesztelés szó héber megfelelője azt jelenti, hogy „befedni” vagy „megbocsátani”.
-
Arra hívta Énókot, hogy járjon Ővele (lásd Mózes 6:34), és felemelte Sion népét (lásd Mózes 7:69).
-
Felkészítette Józsefet, hogy megszabadítsa a családját és számtalan más embert az éhínségtől (lásd 1 Mózes 37–46).
-
Izráel gyermekeit átvezette a pusztán (lásd 2 Mózes 13:21–22).
-
Meglátogatta Áront és Miriámot, hogy megerősítse az élő prófétába vetett hitüket (lásd 4 Mózes 12:5).
-
Vezette Ruthot, és Ruth magján keresztül őrizte meg az Ő őseit (lásd Ruth 3:10–11;4:14–17).
-
A kis Sámuelt a nevén szólította (lásd 1 Sámuel 3:3–10).
-
Hatalmat adott Eszternek, hogy bátran megmentse népét (lásd Eszter 2:17; 8:4–11).
4. igazság: Jézus Krisztus segít megvívnunk a csatáinkat
Néha úgy érezzük, mintha a mindennapi élet egy csata lenne. Valóban a jó és a gonosz közötti lelki harc közepén állunk, hasonlóan az Ószövetségben leírt háborúkhoz. A régi katonákkal együtt így kiáltunk fel: „Vezess minket, Jehova!”5 Ezekben a szentírásokban az Ő megnyugtató válaszát halljuk:
-
„…el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józsué 1:5).
-
„Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten” (2 Krónikák 20:15).
-
„…megerősítelek, …támogatlak” (Ésaiás 41:10).
-
„…én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged” (Jeremiás 1:8).
5. igazság: Az Úr ígéretei folytatódnak
Szorosabb a kapcsolatunk Ószövetség hithű alakjaival, mint azt gondolnánk. Az ősi látnokok várakozással tekintettek Jézus Krisztus halandó életére, és írtak róla. Ésaiás például olyan erőteljes szavakkal jellemezte az Urat, amelyek az általunk oly gyakran megosztott húsvéti és karácsonyi zene részévé váltak (lásd Ésaiás 7; 9; 40; és 53).6
E prófétákhoz hasonlóan mi is örömmel várjuk Krisztus eljövetelét – ez alkalommal arra számítva, hogy visszatér majd, hogy személyesen uralkodjon a földön.7 Miközben pedig felkészítjük a világot az Ő második eljövetelére, erőt merítünk azokból az igazságokból és ígéretekből, amelyeket először az Ószövetségben jegyeztek fel, mint például:
-
A pátriárkai áldások, melyek magukban foglalnak egy kijelentést arról, hogy Izráel házában hová tartozunk. A szövetség, melyet az Úr évezredekkel ezelőtt kötött Ábrahámmal, szövetséges egyháztagokként ránk is vonatkozik napjainkban, függetlenül attól, hogy melyik törzshöz tartozunk. (Lásd 1 Mózes 13:14–17; Ábrahám 2:9–11.)
-
A sabbat napjának megszentelésére vonatkozó parancsolat, melyről az Úr azt mondta, hogy „jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek” (2 Mózes 31:13).
-
A mai templomi hódolat részét képező szent lemosások, felkenések és ruházat először Áronnak és utódainak adattak meg (lásd 3 Mózes 8).
Gondolj csak bele, mennyi igazlelkű férfi és nő hozott áldozatokat azért, hogy eljuthassunk az emberiség történelmének e pontjáig! Szent erőfeszítéseikre építünk, és megosztjuk a Szabadító által vezetett világról alkotott jövőképüket. Ahogyan azt Russell M. Nelson elnök tanította: „Mintegy négyezer évnyi várakozás és felkészülés után ez az a kijelölt nap, amikor az evangéliumot el kell vinni a föld nemzetségeihez. Ez Izráel megígért egybegyűjtésének a kora. És mi részt vehetünk benne!”8
A tanulmányozás különleges éve
Christ in a Red Robe [Krisztus vörös köntösben]. Készítette: Minerva Teichert. © IRI. Az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából
A kezünkben van az emberiség kezdetének története – a mi történetünk szövetséges keresztényekként. Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően tudjuk, hogyan végződik majd ez a különleges utazás. Sátánt elpusztítják, az igazlelkűek pedig győzedelmeskednek. De miként bontakozik majd ki egyéni történetünk?
Úgy döntünk majd az idén, hogy Jézus Krisztussal járunk? Könyörgünk Neki, hogy maradjon velünk, buzgón hallgatva, amit tanít?
Ő az a szerető, személyes Szabadító, akinek hangját a Tan és szövetségekben halljuk, akinek az élete az Újszövetségben lett feljegyezve, és akinek a tanításait világosan tanítja a Mormon könyve. Némi gyakorlással képesek leszünk felfedezni, hogy az Ószövetség lapjait is átszövi az Ő szolgálata. Ő központi helyet foglal el az emberiség múltjában, jelenében és jövőjében. Ő ott volt – és mindig is ott lesz – mellettünk az út minden egyes lépésénél.