A depresszióból és a szorongásból való mélyebb gyógyulás új reménye. Liahóna, 2022. júl.
A depresszióból és a szorongásból való mélyebb gyógyulás új reménye
A depresszióból és szorongásból való hosszú távú gyógyulás történetei jól szemléltetik, hogy az evangélium által ösztönzött fokozatos életmódbeli változások fontos módokon járulhatnak hozzá ehhez.
Fényképek a Getty Images jóvoltából
Jézus Krisztus nem csupán csodálatos tanító volt, hanem gyógyító is, aki tartós enyhüléshez vezette az embereket mindabból, ami őket sanyargatta – mivel a Szabadító magára vette „népének fájdalmait és betegségeit…, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét” (Alma 7:11–12).
Hogy többet tudjak meg a depresszióból és szorongásból való tartós gyógyulásról, több mint 100 történetet tekintettem át olyan emberekről, akik mélyebb, hosszú távú gyógyulást tapasztaltak meg ezekből az egyre gyakoribb kihívásokból. Ennek során több hasznos jellegzetességet azonosítottam be, amelyek számos gyógyulásról szóló történetet átszőnek; vannak köztük fizikai, érzelmi, kapcsolatbeli és lelki változások.1
Már azelőtt, hogy a Covid19-világjárvány fokozta a stresszt, az elszigeteltséget és a fájdalmat, az emberek egyre inkább kezdték elismerni azt, hogy az életmód mintázatai hatással vannak az érzelmi gyötrelemre. Amint azt dr. Stephen Ilardi mondta: „Az emberi lény nem a szegényesen táplált, mozgásszegény, zárt terű, kialvatlan, társadalmilag elszigetelt, őrült iramú huszonegyedik századi életre lett tervezve.”2
Milyen lépéseket tehetünk a saját otthonunkban, hogy ellensúlyozzuk ezeket az életviteli mintázatokat, amelyek érzelmileg sebezhetővé tesznek minket? Az általam beazonosított jellegzetességek alapján íme néhány konkrét változtatás, amelyet meghozhatnak az érzelmileg szenvedők, hogy elmélyítsék a saját érzelmi gyógyulásukat.
1. Őrizd meg a mélyebb gyógyulás lehetőségének a reményét!
„…ha hitetek van, akkor olyan dolgokat reméltek, melyek nem láthatók, de igazak” (Alma 32:21).
A gyógyulás történeteiben az egyik leggyakoribb közös elem az abba vetett remény megléte volt, hogy lehetséges lépésenként elmozdulni a fokozottabb érzelmi jóllét felé. Amint azt egyikük megjegyezte: „A gyógyulás kulcsa… a remény fenntartása.”3 Sok mentális betegségben szenvedőnek mondták már azt, hogy az állapota állandósult. Ez azon a hiten alapult, hogy a felnőtt agy nem változik. Ezt mostanra már másképp látjuk. Az agy változásra való képessége terén tett felfedezések nagyobb reményt adnak arra, hogy lehetségesek az alapvető változások, akár a mentális betegségben szenvedők esetében is.
A mélyreható változások lehetőségének nem kellene meglepőnek lennie azok számára, akik hisznek Krisztusban. A mentális betegségben szenvedőkhöz szólva Erich W. Kopischke elder a Hetvenektől ezt tanította: „Tegyünk meg mindent, ami erőnkből telik, majd »álljunk mozdulatlanul, …hogy meglássuk Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését« [Tan és szövetségek 123:17].”4 Sokat segíthet, ha vannak körülöttünk olyanok, akik nem mondanak le rólunk, amint azt dr. Daniel Fisher a felépült egyénekkel folytatott interjúk során találta: „Újra és újra azt hallottuk: »Szükségem volt valakire, aki hisz bennem.«”5
2. Eszközölj kisebb és nagyobb változtatásokat az életedben!
„…kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat” (Alma 37:6).
A gyógyulás gyakorlatilag minden egyes története magában foglalta azt, hogy az emberek új dolgokat tanultak és különböző módokon növekedtek. Időnként nagy változtatásokat eszközöltek. Például az egyik nő azt mondta: „Felismertem, hogy a szívemben további fájdalmak, szokások és elakadások vannak. Önzés, irányításvágy, harag… és sok egyéb volt bennem, amiket észre sem vettem.”6
Máskor az emberek azt tapasztalták, hogy változást idéztek elő az olyan kisebb módosítások, mint például a hálanapló vezetése, egy állat örökbefogadása vagy az, hogy többet voltak kint a napon. Az egyik ember így jellemezte azt, hogy milyen értéke van számára annak, amikor egy kicsit több nyugalmat talált a napjában: „Elég korán kelek fel ahhoz, hogy ne kelljen kapkodnom reggel. Pár percig az ablakban állok és befogadom a napfényt.” Ezután leül, hogy elköltsön egy „lassú, meleg és csendes reggelit” – a telefonja nélkül.7
3. Sorold előre a testmozgást, a táplálkozást és az alvást!
„…hagyjatok fel azzal, hogy tovább aludjatok, mint szükséges; korán térjetek ágyatokba, hogy ne legyetek fáradtak; keljetek fel korán, hogy testetek és elmétek erőre kaphasson” (Tan és szövetségek 88:124; lásd még 89:18–21).
Régóta ismeretes, hogy a fokozott fizikai aktivitás javítja a kedélyállapotot. A táplálkozásbeli változtatások szintén hatással lehetnek a depresszió csökkentésére.8 Ahogy azt dr. Felice Jacka írta: „A salátaevés nem fogja meggyógyítani a depressziót. Azonban sokat tehetünk a hangulatunk és a mentális egészségünk javításáért. Ez lehet olyan egyszerű dolog is, hogy több növényi táplálékot és egészséges ételt fogyasztunk.”9 A kutatók azt is felfedezték, hogy az egy órával korábbi elalvás „23%-kal alacsonyabb kockázati tényezőt jelent a súlyos depresszív zavar kialakulásában”10 – ugyanakkor jó hatással van a meglévő depresszió és szorongás tekintetében is.
4. Alakítsd át a mentális étrendedet és a mentális tevékenységedet!
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében…” (Ésaiás 26:3).
Azok, akik mélyebb gyógyulásra lelnek, gyakran számolnak be arról, hogy megtanultak az elkeseredett és sötét „mentális tartalomra” nem a kilétük lenyomataként tekinteni, hanem egy éppen megélt tapasztalatként. Amint azt az egyik fivér elmondta: „Amit azelőtt egyfajta kínszenvedésként éltem meg, a gondolati folyamat rabságában vergődve, attól ma már képes vagyok eltávolodni és sokkal ártalmatlanabb dologként tekinteni rá; olyasmi ez, mint egy folyó partján heverészni és nézni, ahogy az áramlat tovasodródik.”11
Bár természetes számunkra, hogy a gondolatainkra „valóságként” tekintünk, az olyan gyakorlatok által, mint az ima, az elmélkedés vagy a terápia, megtanuljuk, hogyan tekintsünk tárgyilagosabban és kevésbé személyesen a gondolatainkra és az érzéseinkre. Ez pedig segít nekünk megbecsülni az arra való képességünket, hogy eldöntsük, miként reagáljunk arra, ami belül zajlik – és hogy arra irányítsuk a figyelmet, ami igaz és jó.
Szintén elősegítheti a fokozottabb gyógyulást az, ha jobban odafigyelünk arra, hogy mit viszünk be az elménkbe. Amint arra Russell M. Nelson elnök nemrégiben figyelmeztetett: „Ha a legtöbb általatok szerzett információ a közösségi vagy egyéb médiából érkezik, akkor az eltompítja azon képességeteket, hogy meghalljátok a Lélek suttogását.”12
5. Törekedj a megbocsátásra és a gyógyulásra a múltbéli megrázkódtatások terén!
„És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).
Gyakori, hogy a múltban lévő fájdalmas dolgok (a korai bántalmazástól a későbbi megrázkódtatásokig) hatással vannak a jelenben megélt érzelmi gyötrelmekre. A gyógyító történetek egyik gyakori mintázata az, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül ezeket a kapcsolatokat, hanem vegyük komolyan azokat. Ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi a baj az emberekkel, az egyik gyógyulásra lelt nő azt javasolta, tekintsünk mélyebbre abba, hogy mi történt velük.13 Szerencsére egyre több tudatosság és hozzáértő traumaközpontú támogatás létezik, amely segít az embereknek gyógyulásra lelni a fájdalmas múltbéli eseményekből.
6. Mélyítsd el a kapcsolatodat Istennel és az emberekkel!
„…ők Isten örömet adó szavát hallgatni jöttek fel ide, igen, azt a szót, mely meggyógyítja a sebzett lelket” (Jákób 2:8).
Nagy hatással volt rám, hogy az érzelmi gyógyulásról szóló történetek közül milyen sok összpontosít az Istennel való kapcsolat újbóli felfedezésére. Egy férfi arról beszélt, hogy Istennek a szentírásokban rejlő ígéreteibe kapaszkodott, amikor úgy tűnt, hogy az őt körülvevők közül senki más nem tud segíteni rajta.14 Jeffrey R. Holland elder ezt tanácsolta a depresszióval küszködőknek: „Hithűen gyakoroljátok az áhítat kipróbált formáit, melyek elhozzák az Úr Lelkét az életetekbe.”15
Sokan mások is megerősítették, hogy gyógyulásuk fontos részét képezte az, amikor úgy tekintettek az életükre, hogy annak valódi értéke, értelme és célja van; ugyanilyen jelentős szerepet játszott a körülöttük lévőkkel való kapcsolatuk is. Az egyik egyháztag gyengéd kapcsolatra lelt az elhunyt családtagjaival azáltal, hogy belemerült a családtörténetbe. Azt mondta, fokozatosan elkezdte meglátni, hogy egyre „könnyebbnek” érzi magát, miközben ezek a kapcsolatok elmélyültek – olyannyira, hogy idővel „már fel sem tűnt nek[i] a depresszió”.16
7. Csökkentsd a másoktól való függőséget!
„…önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek” (2 Nefi 2:26).
Természetes, hogy valaki, aki depresszióval vagy szorongással küzd, különféle külső segítségforrásokra támaszkodik: kezdve a hivatásos terapeutáktól, a családtagokon vagy barátokon át a gyógyszerekig és az ételekig. Néhányan sajnos tiltott szerekhez és az alkoholhoz fordulnak, miközben megpróbálnak eligazodni a fájdalmas érzelmeken. Bár a segítség számos forrása nyújthat rövid távú előnyöket, azok, akik hosszabb távú gyógyulásra lelnek, következetesen a külső forrásoktól való függés leépítéséről tesznek említést. Az egyház érzelmi ellenállóképességeket elősegítő tanfolyama az egyik olyan forrás, amely segít az embereknek kifejleszteni ezt a fajta növekvő szabadságot.17
Az apró módosítások hatalmas változásokat idézhetnek elő
Természetesen a fentebb leírt változtatásokat nem kell egyszerre megvalósítani. Alex Korb idegtudós azt írja, hogy már „egyszerre csak egy apró változás” is képes visszafordítani a depresszió útját azáltal, hogy „felfelé ívelő spirált” alakít ki. Egyszer találkoztam egy családdal, ahol a depressziós tizenéves úgy érezte, nem tudja elkötelezni magát semmi mellett, de annyit esetleg meg tud tenni, hogy egy kicsit többet van a szabadban. Miután két héten keresztül több időt töltött a szabadban az édesapjával sportolva, ez a fiatalember elég erőt érzett ahhoz, hogy az étrendje módosításával kísérletezzen, ami további előrelépést és a fokozatos gyógyulás új lendületét eredményezte. Ez jól tükrözi „a csekély nyereség halmozódását”, amelyet Michael A. Dunn elder a Hetvenektől nemrégiben kihangsúlyozott.18
Egy másik fivér elmesélte, milyen továbbgyűrűző előnyökkel járt az élet más területein is az, amikor változtatott azon, hogy mit vitt be az elméjébe: „Elkezdtem jobban megválogatni, hogy milyen [médiát] nézek és kivel lógok együtt, mert nagyon világosan éreztem, milyen hatással vannak rám ezek. Ez pedig hatással volt az alvásrutinomra is. Kezdtem többet pihenni, és azt tapasztaltam, hogy igazán jó érzés, amikor testedzést végzek. Azt is megfigyeltem, hogy mely ételektől érzem jól magam, és melyek betegítenek meg.” Azt mondta, olyanok voltak ezek a változások, mint „a dominóhatás…, amely további kedvező fordulatokat eredményezett”.19
Dr. Korb kifejtette: „Az olyan összetett rendszerekben, mint az agy, még egy kis változás is átalakíthatja az egész rendszer rezonanciáját. Például a testedzés megváltoztatja az agyban zajló elektromos tevékenységet az alvás során, ami aztán csökkenti a szorongást, javítja a kedélyállapotot, és több energiát ad a testmozgáshoz [és a másokkal való érintkezéshez]. Hasonlóképpen a hála kifejezése serkenti a szerotonintermelést, ami javítja a kedélyállapotot, és lehetővé teszi, hogy legyőzzük a rossz szokásokat, így pedig még több mindenért tudunk hálásak lenni. Bármilyen apró változás bizonyulhat annak a löketnek, amelyre az agynak szüksége van ahhoz, hogy felfelé ívelő spirálra térjen.”20
Amint láthatod, a mélyebb gyógyulás nem arról szól, hogy megpróbálunk drámai módon mindent megváltoztatni. Ez még normális körülmények között is ijesztő lenne, nemhogy akkor, amikor érzelmileg leterheltnek érezzük magunkat. Már egyetlen változtatás is valós, fokozatos változást eredményezhet. Tehát ne add fel!
Annak láttán, hogy a lépésről lépésre való változás központi szerepet játszik a tartós gyógyulásban, egyre jobban értékelem, hogy egy folyamatos növekedésnek és örök fejlődésnek szentelt evangéliumi közösség tagja lehetek.
A jó hír az, hogy ezek a fejlődési lehetőségek olyan dolgok, amelyeket a fontossági sorrendünk élére tudunk állítani a saját életünkben és otthonunkban. A próféták újra és újra ráirányították a figyelmünket a saját családunkban rejlő kiaknázatlan lehetőségekre – Nelson elnök pedig arra buzdított minket az elmúlt években, hogy igyekezzük az otthonunkat a hit szentélyévé tenni.21 Úgy hiszem, a Lélek sugalmazása által képesek vagyunk az otthonunkat a gyógyulás szentélyévé is tenni.
Urunk ismeri a megsemmisítő érzelmi fájdalom kínját, és tudja, mi segíthet nekünk mélyebb enyhülésre lelni. Bármilyen zavaros is a mentális betegség mindannyiunk számára, bizonyságomat teszem arról, hogy az Úr nincs összezavarodva. Pontosan tudja, mi segíthet tartósabb érzelmi gyógyulásra lelnünk.