Az Úr útmutatásával. Liahóna, 2022. júl.
Utolsó napi szentek történetei
Az Úr útmutatásával
A viszontagságok közepette megtanultam, hogy képes vagyok megtenni nehéz dolgokat.
Illusztrálta: Stephanie Hock
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének tartalékos állományában szolgáló aneszteziológiai szakápolóként a Covid19 idején engem is mozgósítottak, és a New York-i Jacob K. Javits Konferencia-központban kialakított sürgősségi kórházba helyeztek, ahol a frontvonalon dolgoztam a városban dúló járvány csúcspontján.
Szolgálatom kezdetével számos aggály fogalmazódott meg bennem. Különösen aggódtam a betegekről való gondoskodás és e kimerítő vírus elleni küzdelem miatt.
Úgy éreztem magam, mint Nefi, akit „a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amiket tenn[ie] kell” (1 Nefi 4:6). Ez a gondolat segített bíznom Mennyei Atyában és gyakran imádkoznom azért, hogy meghalljam az Ő hangját, kövessem az utasításait, és a tőlem telhető legjobban gondoskodjak a betegeimről.
Az ápolással töltött első este egy beteget válságos állapotban vettek fel az osztályra. Ahogy a munkatársaimmal elkezdtük felmérni az állapotát, hamar rájöttem, hogy csak spanyolul ért. Én voltam az egyetlen, aki tudott spanyolul, mert a venezuelai missziómon megtanultam a nyelvet.
Amikor beszélni kezdtem a beteghez, megkérdezte, hogy minden rendben lesz-e. Megnyugtattam, és elmondtam neki, hogy a lehető legjobb ellátásban részesül. Úgy tűnt, hogy bizalom és megnyugvás csillant fel a szemében. Az éjszaka hátralevő részében gyakran látogattam meg az ágya mellett, ellenőrzéseket végezve és frissítéseket jegyezve le. Néhány napon belül az állapota jelentősen javult, és hazaengedték.
A megbízásom során sok olyan beteggel találkoztam, akik elsődlegesen spanyolul értettek. Megkönnyebbülést és megerősítést nyújtott nekik a felépülésük során az, hogy tudtam velük beszélni.
Ahogy visszagondolok erre az élményre, amikor is mennyei útmutatásra törekedtem, hogy a lehető legjobban tudjak gondoskodni a betegekről, eszembe jut Brook P. Hales eldernek, a Hetvenek tagjának a tanácsa. Azt mondta, hogy Mennyei Atyánk „megnyilvánul… az életünk részleteiben”, és hogy „a Szentlélek hatása és sugalmazása révén jogosultak vagyunk az isteni útmutatás állandó kiáradására”1.
Tudatosult bennem, hogy a spanyol nyelvtudásom éppen olyan értékes, mint az orvosi tudásom. A másokról való gondoskodás során világos rálátást nyertem arra is, hogy a viszontagságok közepette és az Úr útmutatásával képes vagyok megtenni nehéz dolgokat.