Hordoztalak téged. Liahóna, 2022. júl.
Utolsó napi szentek történetei
Én hordoztalak téged
Az erőteljes érzés, amely átjárt, olyan heves volt, hogy térdre kényszerített.
Még csak hároméves voltam, és nem akartam elhagyni a kórházat, ahol a szüleim az autóbaleset után lábadoztak.
A fényképet a szerző bocsátotta rendelkezésünkre; a fényképsarkok a Getty Images jóvoltából
Hosszú éveken át küszködtem egy olyan autóbalesetet kísérő megrázkódtatással és szorongással, melyet hároméves koromban éltem át a szüleimmel. A még meg nem született öcsém nem élte túl.
A baleset 25. évfordulóján rám tört egy emlék. Néhány hónappal később még mindig küszködtem, amikor az egyik barátom azt javasolta, hogy forduljak Mennyei Atyámhoz. Nevetve azt kérdeztem: „Mégis mit tehetne értem?”
A küzdelmem tovább folytatódott. Egy-két év elteltével belefáradtam a fájdalomba, és a fájdalmam kezdett haraggá válni. Megfogadtam a barátom tanácsát, és elkezdtem Istenhez fordulni.
„Ha tényleg ott vagy, küldj valakit – bárkit! – imádkoztam. – Szükségem van valakire!”
Eltelt az egész nap, míg az ajtóban álltam, hiába várva.
„Látod, Istenem, senkit sem érdeklek! – kiáltottam. – Senki sem jött el!”
Ahogy könnyek gördültek végig az arcomon, lassan beléptem a házba, és bezártam az ajtót. A kudarc érzetével áthatva mentem fel a lépcsőn. Amikor azonban felértem a lépcső tetejére, erőteljes érzés lett úrrá rajtam. Olyan heves volt, hogy térdre kényszerített.
Aztán ez a gondolat ötlött fel az elmémben: „ReNae, én hordoztalak téged.”
Mennyei Atya gyengéd módon küldte nekem ezt az erőteljes gondolatot, amikor a leginkább szükségem volt rá. Rájöttem, hogy Ő valóban szeret engem és valóban ismer engem. Annyira szeret engem, hogy erkölcsi önrendelkezést adott nekem. Nem kényszerít engem vagy bárki mást, hogy kövessük Őt, de Ő és a Fia arra kérnek minket, hogy jöjjünk Őhozzájuk (lásd Máté 11:28–30).
Attól a naptól fogva tudom, hogy Őrá támaszkodhatok. Most jobb az életem, mert igyekszem követni és mindennap hallani Őt. Bár Mennyei Atya és Jézus Krisztus engedik, hogy fájdalmat érezzek, ugyanakkor békességet, vigaszt, erőt és bátorságot is adnak, hogy tanulhassak a nehéz dolgok megtételéből. A fájdalom érzése segít megértenem és támogatnom másokat, akik küszködnek.
Talán soha nem fogjuk teljes mértékben tudni, min mennek keresztül mások, de szeretetet tanúsíthatunk a körülöttünk lévők iránt. Hálás vagyok, amiért tudom, hogy Mennyei Atyám szeret engem és meghallgat, amikor Őt szólítom.