Nyomtatásban nem jelenik meg: A hit képmásai

Ahol az álmok valóra válnak

Írta: Shyam Kumar Lohat, India, Új-Delhi

Édesapám azzal fenyegetőzött, hogy elzavar otthonról, ha csatlakozom az egyházhoz, de a keresztelkedésem után csak a hatalmas áldásokat láttam az életemben.

Shyam és a felesége, Radhika, valamint a fiuk fényképe: Richard M. Romney

Egy kedves, tizedikes osztálytársnőm a középiskolából valamiért úgy döntött, hogy ad nekem egy angol nyelvű példányt a Mormon könyvéből. Nem tudtam, mi az. Fialabb koromban édesapámtól kaptam egy könyvet, amelyben rövidített bibliai történetek voltak hindi nyelven. Így amikor próbáltam elolvasni néhány oldalt a Mormon könyvéből, és láttam benne a Jézus Krisztus nevet, azt gondoltam: Ez úgy néz ki, mint a Biblia.

Megtartottam a könyvet, de nem foglalkoztam vele. Nem beszéltem angolul, bár a középiskolában tanultam. Nagyjából ugyanebben az időben kezdtem el felkészülni a vizsgákra azzal a barátommal, akitől a Mormon könyvét kaptam. Minden tantárgyból jó voltam, egyet kivéve.

„Nagyon aggódom az angol nyelvvizsgáim miatt – mondtam a barátomnak. – Attól félek, hogy meg fogok bukni.”

Mire ő ezt mondta: „Van néhány barátom, akik tudnak segíteni neked az angoltanulásban.”

A barátai Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai voltak. Hamarosan elkezdtek járni hozzánk, és angol nyelvtanra tanítottak. Néhány hét elteltével elkezdték tanítani nekem az evangéliumot.

Míg az egyházzal ismerkedtem, a misszionáriusok tanítottak nekem a Lélek gyümölcseiről (lásd Galátziabeliek 5:22–23), és segítettek megértenem, hogyan szól hozzánk a Lélek. Azt is mondták, hogy kérdezzem meg Mennyei Atyát, igaz-e az üzenetük. Miközben imádkoztam, nem számítottam olyan válaszra, mint amilyet Joseph Smith kapott, de szerettem volna olyan módon választ kapni, amiből tudom, hogy helyesen döntök.

A válasz egy késő este érkezett, olyan módon, amelyet nem tagadhatok. Világossággal és békességgel teli válasz volt. Felemelve éreztem magam és újjászületettnek. Úgy éreztem, a legkedvesebb ember szeretnék lenni a világon. Isten tudta, hogyan válaszoljon nekem, én pedig tudtam, mit tegyek ezután. Sőt, igazából attól féltem, mi fog történni velem, ha nem keresztelkedem meg.

Amikor elmondtam a szüleimnek, édesapám ellenezte – nem azért, mert nem kedves ember, hanem a kulturális nyomás miatt. Nem volt biztos abban, hogyan fogadná el a közösségünk a keresztelőmet.

„Ha megkeresztelkedsz, akkor nem lakhatsz tovább velünk” – mondta.

Könnyek között panaszoltam édesanyámnak: „Nagyon szeretnék megkeresztelkedni, de Apa ezt és ezt mondja.”

Így felelt: „Csak csináld. Majd meglátjuk, mi lesz.”

Így hát megkeresztelkedtem. Soha nem bántam meg. Csakis hatalmas áldásokat tapasztaltam az életemben.

Apa nem zavart el otthonról, de egy-két éven át nehéz volt otthon az élet. Amikor bármilyen nehézség történt a családunkban, néhány rokonunk és családtagunk azt gondolta, hogy azért, mert elárultam az isteneket azzal, hogy úgy döntöttem, elfogadom az evangéliumot. Mikor azonban a szüleim kezdték látni, hogy jó irányba változom, otthon is megváltoztak a dolgok. Két évvel azután, hogy csatlakoztam az egyházhoz, megkereszteltem a két húgomat. Később a nővérem is megkeresztelkedett.

Beteljesedett ígéret

Amikor a misszionáriusok tanították nekem az evangéliumot, az a barátom, akitől a Mormon könyvét kaptam, megígérte, hogy ha elolvasom elejétől a végéig angolul, akkor megtanulok angolul beszélni. Komolyan vettem ezt az ígéretet, így elkezdtem olvasni, bár először nem sokat értettem belőle. Mindennap és minden este olvastam és tanulmányoztam a Mormon könyvét. A párnám alatt tartottam, hogy ha éjszaka felébredek, újra olvasni kezdhessem.

Egy éven belül elég jól beszéltem angolul ahhoz, hogy egy angol nyelvű telefonos ügyfélszolgálaton dolgozzak. Miután sikerült pénzt félretennem, elhívtak az India Bengaluru Misszióba.

A misszióm alatt nagyon aggódtam amiatt, hogy nincs az egész családom együtt az egyházban. Egy napon ezt a verset olvastam: „Íme, sok sanyargattatásban volt részed családod miatt; mindazonáltal én megáldalak téged és a családodat, igen, …és eljön a nap, amikor majd hisznek, megismerik az igazságot, és egyek lesznek veled egyházamban” (Tan és szövetségek 31:2).

Olyan erősen éreztem a Lelket, hogy tudtam, ez a vers nekem szól. 14 évbe telt, hogy ez az ígéret valóra váljon a családomban. Három évvel ezelőtt azonban mindkét szülőmet megkereszteltem. Most már mindannyian az egyház tagjai vagyunk, kivéve az egyik testvéremet.

Gyakran mondom ezt: „Az egyház olyan hely, ahol az álmok valóra válnak.” Az egyháznak köszönhetően megvan mindenem, amire a legjobban vágytam. Megtanultam angolul. Egy csodákkal teli missziót szolgáltam. A misszióm után találkoztam Radhikával, aki mostanra a gyönyörű feleségem, és a Svájci Bern templomban egymáshoz is pecsételtek bennünket. Van egy négyéves fiunk. A családom velem van az egyházban. Minden jó álmom valóra vált.