Legyen bátorságod felkarolni őt!

Isten fel fog használni minket arra, hogy változást idézzünk elő, ha legyőzzük a félelmünket.

Hívőkként nagy szükségünk van bátorságra ezekben az időkben, még a szolgálattétellel kapcsolatos tapasztalatainkban is. Jánost (a neveket megváltoztattuk) azzal a bízták meg, hogy szolgálattételt nyújtson Péternek, egy olyan egyháztagnak, aki még soha nem vett részt az egyházközség gyűlésein. János aggódott amiatt, hogy felkeresse Pétert, mivel még soha nem találkozott vele, és nem ismerte a történetét. Azonban a „szeretet, megosztás és meghívás” tanácsára emlékezve János útmutatásért imádkozott, majd nekilátott, hogy először őszinte barátok legyenek Péterrel. Időt szánt arra, hogy megismerje Pétert: gyakran meglátogatta, felhívta telefonon, illetve olykor együtt reggeliztek valahol. János egyre jobban megismerte Pétert, Péterben pedig bizalom alakult ki a barátságuk során. Amikor segítségre volt szüksége, természetes volt számára, hogy Jánoshoz forduljon, aki örömmel segített.

Egy nap Jánosnak az a késztetése támadt, hogy Péter talán készen áll a meghívásra, hogy jöjjön vissza az egyházba. Az egyik beszélgetésük során természetes módon hozta fel az ötletet. Péter habozott. „17 éve nem jártam istentiszteleten – mondta. – De tudod, mit? Azt hiszem, elmegyek.” Amikor Péter megérkezett az egyházközségbe, János ott volt, hogy üdvözölje és melléje üljön. János hálát érzett, amiért felül tudott kerekedni a kezdeti félelmén. Ezen erőfeszítések révén mindkét férfi olyan igaz barátságra tett szert, amely megáldotta az életüket.

Bátrak legyünk!

Eszter ószövetségi története (lásd Eszter 1–10) sok tantételt tanít, de leginkább talán a bátorság történeteként ismert. Eszter nagyon fiatal zsidó nő volt, amikor kiválasztották királynénak, és nagy bátorságot tanúsított, amikor az életét kockáztatta, hogy megmentse a népét.

Az történt, hogy a királyt csellel rávették, hogy rendelje el a királyságban élő minden zsidó megöletését. Eszter egy olyan tervet gondolt ki, amely nagy hitet követelt meg, és talán az egyetlen lehetőség volt a király döntésének a megmásítására.

Az ottani társadalmi hagyományok szerint azt, aki hívatlanul járult a király elé, akár halálra is ítélhették. Ő azonban bátran belevágott a terve megvalósításába, és arra kérte a népét, hogy böjtjenek vele (lásd Eszter 4:16). Saját és mások bátor tettei révén képes volt meggyőzni a királyt, hogy változtasson a rendeletén. Eszter és népe imái válaszra találtak.

Eszterre a bátorság példájaként tekinthetünk még a szolgálattételben is, amikor félretesszük a félelmeinket, hogy megismerjünk valakit és segítsünk neki a kihívásaiban.

Megfontolni való tantételek

Mit tehetünk, ha a szolgálattétel során a kényelmi zónánkon kívül találjuk magunkat?

János Isten útmutatásáért imádkozott. Isten segítségével legyőzhetjük a félelmet (lásd Zsoltárok 34:5).
Imádkozhatunk azért is, hogy érezzük az Úr mások iránti szeretetét. „…a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1 János 4:18).
Eszterhez hasonlóan mi is alkalmazhatjuk a böjtölést és az imát, hogy megerősítsük a cselekvésre való hitünket (lásd Eszter 4:3).
Bízhatunk abban, hogy erő rejlik a szövetségeink betartásában (lásd Tan és szövetségek 110:9). A szövetségeink szerinti élet lehetővé teszi számunkra, hogy elnyerjük az Ő segítségét.
Megerősíthetjük a hitünket azáltal, hogy böjtölünk és megszívleljük az Úr nekünk tett ígéreteit. Gondold át az e versekben található ígéreteket: 5 Mózes 31:6; Ésaiás 41:10; 2 Timótheus 1:7; Tan és szövetségek 6:33.

Mit tehetünk mi?

Legyen bátorságunk felkarolni másokat! Akár arról van szó, hogy megismerünk valakit, vagy felkérjük őt valaminek a megtételére, ami megáldhatja az életét, Isten segíteni fog nekünk.