Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Három erőteljes igazság, melyet templomszolgaként tanultam
A templomi szolgálatom során csendes üzenetet kaptam az Úrtól, melyben tudatta velem, hogy ismer és szeret engem.
Egy nap, amikor részt vettem egy cöveki esti beszélgetésen, az a benyomásom támadt, hogy a templomban kell szolgálnom. Meglepődtem, mert korábban ez még sosem ötlött fel bennem. Beszélgettem róla a püspökömmel, ő pedig támogatott és örült, hogy szolgálni szeretnék.
Néhány hónappal később szertartásszolga lettem a Utah-i Manti templomban. Bár izgatottan vártam a lehetőséget, egy kicsit aggódtam amiatt, hogy ez majd túlzottan nagy teher lesz, ami az időmet illeti. Másodéves egyetemista voltam ekkor, és mindig igyekeztem elfoglalni magam a tanulással. Minden félévben következetesen 18 kreditet vettem fel, mellette pedig vezető szerepet vállaltam a diákújságban és az egyetemi irodalmi folyóiratban.
Mint kiderült, tévedtem. A szolgálat egyáltalán nem volt teher, hanem olyan áldás volt, melyet egész életemben becsben tartok majd.
Ezúttal három dolgot szeretnék megosztani abból, amit szertartásszolgaként tanultam.
1. Mennyei Atya személyesen ismer minket, és a legjobbat szeretné számunkra
Izgultam, amikor elkezdtem a templomban szolgálni, mert tudtam, hogy az összes szertartás szövegét meg kell tanulnom kívülről. Aggódtam, hogy elrontom, ezért órákon át tanulmányoztam a szavakat, hogy biztosan jól mondjam őket. És bár hallottam olyan templomszolgák történeteit, akik úgy érezték, hogy a Szentlélek segített nekik gyorsabban megtanulni a szavakat, én nem ezt tapasztaltam.
Néha bosszantott, amiért nehezemre esik kívülről megtanulni a szavakat. Majdnem egy hónapba telt megtanulni az első szertartás szövegét. Visszatekintve azonban rájöttem, hogy a küszködésem bámulatos áldás. Az Úr házában ülve órákon át tanulmányozhattam a szertartások szavait. És e szavak mélyebb megértése békességet és hatalmat is hozott az életembe. Világosabban és gyakrabban tudtam felismerni az Úr hangját, amikor a templomban vagy azon kívül voltam.
Ez az élmény bizonyság volt számomra arról, hogy Mennyei Atya személyesen ismer minket, és tudja, mely élmények válnak a leginkább a javunkra. Az, hogy lehetőségem volt elgondolkozni a szertartásokon, jobban megértette velem, miről szólnak a szertartások, és megerősítette azon vágyamat, hogy betartsam a templomban kötött szövetségeimet.
2. Az irántunk táplált szeretete tökéletes
Amikor először szolgáltam a fátyolnál a templomban, lehetőségem volt egy spanyol nyelvű látogatónak segíteni. Akkoriban elég jól beszéltem spanyolul, így sokat jelentett számomra, hogy egy számomra ismerős nyelven tudtam segíteni ennek a nővérnek a templomi szertartásában. Ez azért is áldás volt számomra, mert nagyon izgultam, hogy emlékezni fogok-e a szavakra, de a sikeres fordítás érdekében felolvashattam a szertartás szövegét.
Amikor megkértek, hogy segítsek a szertartásban spanyolul, úgy éreztem, egy csendes üzenetet kaptam Mennyei Atyától, amelyben tudatta velem, hogy Ő pontosan tudja, hol vagyok, és hogy tökéletesen szeret engem. Az, hogy ezt a szertartást megtapasztalhattam egy másik nyelven, szintén segített jobban megértenem azt, mert képes voltam a Lélekre összpontosítani, miközben bizonyságot tett nekem a szertartás igaz voltáról. Jobban megértettem, mit jelent egy sok különböző nyelvű és kultúrájú világméretű egyházhoz tartozni, és hogy Mennyei Atya milyen szeretettel van minden egyes gyermeke iránt.
3. A templom hozzáférést biztosít nekünk Isten hatalmához
Egy másik alkalommal, amikor éppen egy látogatónak segítettem a fátyolnál, meglepve láttam, hogy a nekem segédkező templomszolga pont a vőlegényem. Láttam az arcán Krisztus világosságát. Éreztem, hogy ott vagyok, ahol akkor lennem kellett. Oly nagy szeretetet éreztem a vőlegényem iránt, és a közös jövőnkbe vetett reményt!
Éreztem azt a hatalmat is, amely abból fakad, hogy személyes kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal és betartom a szövetségeimet. Mindez eszembe juttatta, hogy amíg Isten akaratát teszem, biztonságban leszek és békességet fogok érezni. Amint azt Russell M. Nelson elnök mondta: „Minden, amit a templomban tanítanak… gyarapítja azt, amit Jézus Krisztussal kapcsolatban megértünk. Az Ő elengedhetetlen szertartásai Őhozzá kötnek bennünket szent papsági szövetségeken keresztül. Majd pedig, midőn betartjuk a szövetségeinket, Ő felruház bennünket az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával. És ó, mily nagy szükségünk lesz az Ő hatalmára az előttünk álló napok során!”1
Az, hogy templomi szertartásszolga vagyok, valóban segített jobban megértenem a megkötött szövetségeink hatalmát és a belőlük kapott erőt. Nem mindenkinek lesz lehetősége szertartásszolgaként szolgálni, de ettől még mindig, mindannyian törekedhetünk arra, hogy amilyen gyakran csak tudunk, szolgáljunk a templomban. Ha így teszünk, tudom, hogy érezni fogjuk azt a hatalmat, melyet ez hoz az életünkbe, és közelebb kerülünk Jézus Krisztushoz, és megerősítjük a lelki alapunkat.