Van az Úrnak mondanivalója a számomra?

Írta: Delbert H. Strasser

Édesanyám 90 évesen végre megkapta a pátriárkai áldását.

Édesanyám, Margaret, fiatal nőként költözött Svájcból az Amerikai Egyesült Államokba. Nem sokkal ezután időpontot kapott, hogy részesüljön a pátriárkai áldásában. Elment, hogy találkozzon a pátriárkával, aki viszont nem volt ott. Valamilyen oknál fogva édesanyám azt érezte, hogy ez egy megerősítés arról, hogy az Úrnak nincs számára mondanivalója, és ezután nem is kért új időpontot.

Az évek során időről időre javasoltam édesanyámnak, hogy mégis vegye fontolóra az áldásban való részesülést. Ő volt az egyik leghithűbb nő, akit valaha is ismertem. Azonban olyan alázatos volt, hogy azt felelte, hogy semmi különlegeset nem érdemel az Úrtól. Nincs szügsége áldásra – mondta –, mert ő csupán egy egyszerű lány. És megbékélt ezzel.

Végül, amikor 90 éves volt, meggyőztük, hogy kérjen időpontot a pátriárkájától. Ironikus módon ezzel a pátriárkával is volt egy kis félreértés, és amikor Anya megjelent, a pátriárka már nem volt a városban. „Látjátok? – kérdezte. – Megmondtam nektek, hogy az Úrnak nincs semmi különleges mondanivalója a számomra.”

Szerencsére a következő héten tudott találkozni a pátriárkával. Amikor megkapta az áldást, olyan ajándékokkal, ígéretekkel és részletekkel volt tele az életével kapcsolatban, amelyek annyira személyesek voltak, hogy csakis az Úr tudhatott róluk.

„Azt hiszem, az Úrnak végül is volt mondanivalója a számomra” – jegyezte meg.

Egyértelmű számomra, hogy az Úr személyesen ismer minket. És akár az életed elején, akár annak a végén vagy, Ő annyira szeret, hogy fontos tanácsokat ad neked a pátriárkádon keresztül.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.

Élethosszig tartó áldások

Írta: Christy Monson, Egyházi folyóiratok

Íme pár példa, hogy milyen módokon erősítette meg néhány idősebb ismerősömet a pátriárkai áldása.

„Fiatalabb koromban önértékelési gondokkal küszködtem. Az áldásom azonban említett olyan konkrét jellemvonásokat, amelyeket Mennyei Atya látott bennem. Egyenként összeírtam ezeket a tulajdonságokat. Az évek folyamán visszatérően tanulmányoztam ezt a felsorolást, és végre olyannak láttam magam, amilyennek Isten lát engem.”
„Az áldásom azt ígérte, hogy a férjemmel kölcsönös tisztelettel és szeretettel leszünk majd egymás iránt. A férjem azonban eltávolodott a családtól, és függőség alakult ki nála. Azt mondtam az Úrnak, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy az áldásomban található ígéret valóra váljon. De azt is mondtam Neki, hogy vezetnie kell a lépteimet. Évekbe telt, de a férjemmel legyőztük a gondokat, közelebb kerültünk egymáshoz, és hithűek maradtunk. Tudom, hogy Mennyei Atya azért adta nekem ezt az ígéretet az áldásomban, hogy segítsen túlélnem mindezt.”
Egy másik ismerősöm 89 évesen csatlakozott az egyházhoz. A testét rák gyötörte. A pátriárkai áldása azonban megígérte, hogy el fog menni a templomba. Idővel eléggé felerősödött ahhoz, hogy kerekesszékben tudjon ülni. Nem sokkal a halála előtt felruházták, és a feleségéhez pecsételték.

A pátriárkai áldások Istentől jönnek, hogy tanítsanak bennünket, valamint vigaszt, békességet és útmutatást nyújtsanak nekünk. Ahogy idősödünk és visszatekintünk, a pátriárkai áldásainkon keresztül láthatjuk az Úr kezét az életünkben.