Nagyszerű nap ez a hálára. Liahóna, 2022. okt.
Nyomtatásban nem jelenik meg: A hit képmásai
Nagyszerű nap ez a hálára
Rájöttünk, hogy a remény megosztásával reményre leltünk. Az lett a célunk, hogy segítsünk másoknak és magunknak is felkészülni az örökkévalóságra.
Fényképek a Koch család jóvoltából
Cristi: Azt mondták, körülbelül két évem van hátra. Mondtam Jamesnek, hogy megértem, ha ez a teher nagyobb annál, mint amit vállalni szeretne. „Most még ki tudsz szállni” – mondtam. De azt felelte: „Inkább veled szeretnék lenni. Együtt megküzdünk a rákkal, és megteszünk mindent, amit csak tudunk. Kihasználjuk azt az időt, amelyet Mennyei Atyánk ad nekünk, bármennyi is legyen. Ne feledd, hogy örökre együtt vagyunk ebben az egészben.” És igaza is volt. Az örökkévaló házasság nem ér véget csupán azért, mert az egyikőtök továbblép a következő életbe.
James: Tudtam, hogy ő az, akihez hozzá szeretném, hogy pecsételjenek. Korábban mindketten voltunk házasok, én pedig sokáig böjtöltem és imádkoztam, hogy rátaláljak. Felkészültem, hogy érdemes legyek rá, és hogy olyan férj legyek, aki gondoskodik róla. Nem akartam minderről csak úgy lemondani.
Cristit és Jamest a Utah-i Draper templomban pecsételték egymáshoz
Cristi: Úgy döntöttünk, minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni azért, hogy boldogok legyünk most és az örökkévalóságban.
James: Mindig is sokat mozogtunk mindketten, és elhatároztuk, hogy amíg csak képesek vagyunk rá, folytatjuk, amit szeretünk: futunk, kirándulunk, úszunk, utazgatunk, terepkerékpározunk és motorozunk. És nagyon szeretünk időt tölteni a családunkkal. Cristi még a mellkasán és a hátán végzett daganateltávolító műtétek után is megtett mindent, amit és amíg csak tudott. Ugyanakkor elkezdett más dolgokat is végezni, amelyekről érezte, hogy meg kell tennie.
Cristi: A korábbi házasságainkból Jamesnek öt, nekem pedig négy gyermekem van. Úgy döntöttem, levelet kell írnom nekik. Így hát megtöltöttem egy egész dobozt a leveleimmel, és képzeljétek: évek teltek el azóta, mostanra pedig a karom annyira duzzadt és tele van daganatokkal, hogy már nem tudok írni. Alig néhány nappal ezelőtt megpróbáltam levelet írni a lányomnak a születésnapjára, és a karom olyan szörnyen fájt, hogy levegőt is alig kaptam. Sugalmazott ötlet volt tehát megírni azokat a leveleket akkor, régebben. Örülök, hogy hallgattam erre a késztetésre, mert most már nem lennék képes rá.
James: Cristiben megvan az a krisztusi képesség, hogy lássa a jót másokban. Mély bizonysága van a Szabadítójáról, és hatalmas vágy él benne, hogy misszionáriusi munkát végezzen.
Cristi: Emlékszem, próbáltam alkudozni az Úrral. Egy darabig ezt mondogattam: „Ugyan, kérlek, gyógyíts meg! Egybe akarom gyűjteni Izráelt!” Megpróbáltam utasítgatni Istent, de ez nem működött. Aztán arra gondoltam: Oké, Cristi a nevem, ami azt jelenti, hogy Krisztus követője. Amíg még itt vagyok, annyi lelket szeretnék Krisztushoz hozni, amennyit csak tudok.
James: Ez pedig egy másik késztetéshez vezetett.
Cristi nyíltan beszélt a kihívásairól, de megosztotta a hit felemelő üzeneteit is.
Cristi: Elkezdtem mindennap készíteni egy közösségimédia-üzenetet, egy kis üzenetet a reményről és szeretetről. Az volt a sorozat címe, hogy Nagyszerű nap ez az életre. Idővel egyre többen hallottak róla. A sógornőm ateista volt, de megkérdezte: „Nekem is elküldöd majd az üzeneteidet?” Idővel hívő lett, most pedig az egyház tagja. A bátyám is elkezdte olvasni az üzeneteket. Segített neki, hogy újra rátaláljon a hitre. Most már tevékeny az egyházban.
James: Sokat utaztam munkaügyben Texas és Georgia kisvárosaiba. Cristi gyakran elkísért. Találkoztunk olyanokkal, akikkel kapcsolatban szerettünk volna maradni, ezért Cristi megkérdezte tőlük: „Elküldhetem neked az egyik üzenetemet? Azután eldöntheted, hogy továbbra is szeretnéd-e megkapni őket.”
Cristi: Egyre többen kérték az üzeneteimet. Mára kb. kétszázan vannak. Vannak köztük egyháztagok, és vannak, akik nem azok. Hosszú ideig mindennap küldtem ki egy-egy gondolatot, de most már egyre nehezebb. Szerintem az üzenetek olyanok lesznek, mint egy darabka történelem. Amikor már nem leszek itt, a családomnak és a barátaimnak továbbra is rendelkezésére fog állni a tanúságom arról, amiről tudom, hogy igaz.
James és Cristi egyetértenek: „Örökre együtt vagyunk ebben az egészben”
James: Amiket írt, az segíteni fog nekünk abban, hogy megőrizzünk egy örökkévaló szemléletmódot. Mindig azt mondja nekem, hogy őrködni fog felettem, felettünk. Örökkévaló család akarunk lenni. Ez a valódi cél.
Cristi: Hét év telt el azóta, hogy diagnosztizáltak. Ahogy egyre nehezebb leírnom az üzeneteimet, néha átnevezem őket arra, hogy Nagyszerű nap ez a hálára. Annyira hálás vagyok Jézus Krisztusért és az Ő engeszteléséért. A Számold össze áldásaidat1 című himnusz szavai jutnak eszembe. Ha ebben az életben mindent elveszítünk, akkor is rendelkezünk azzal az ígérettel, hogy a családok örökkévalóak lehetnek. Mindig számon tarthatjuk ezt az áldást, ez pedig felemel bennünket.
Cristi reménységgel töltötte meg az életét, és másoknak is segített ebben