Utolsó napi szentek történetei

Imádkozz értük!

Írta: Meg Daines, USA, Alabama

A templomok bezárása lehetővé tette számomra, hogy új módokat találjak az Isten munkájában való részvételre azáltal, hogy a fátyolnak ezen az oldalán segítettem másoknak.

Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy hetente eljárok a templomba. Akkoriban egy templom közelében laktunk. Ez a szokásom a világosság és az erő megbízható forrásává vált, amelyre számíthattam.

Egy évvel később, amikor a családunk átköltözött az ország másik felébe, már nem a templom közelében laktunk. A templomlátogatás nem volt lehetetlen, de a hosszabb utazási idővel és a fiatal családom szükségleteivel szembesülve csupán havonta kétszer tudtam elmenni.

Amint kezdetét vette a Covid19-világjárvány, egyáltalán nem tudtam elmenni a templomba, ami büntetésnek tűnt, miután úgy szerveztem át az életemet, hogy gyakran tudjak járni. Azon tűnődtem, hogyan fejlődhetnék továbbra is lelkileg, és nyomasztott, hogy mennyire igazságtalannak tűnik mindez.

Egy fogászati rutinkezelés során nehezemre esett lecsillapítani a gondolataimat. Amikor a dentálhigiénikus megkérdezte, hogy mit szeretnék hallgatni a fogtisztításom során, azt feleltem: „Nagyon szeretnék valamilyen nyugtató, meditációs hangokat hallgatni.”

Azt mondta, hogy ezt soha senki nem kérte még, de teljesítette a kívánságomat. Negyedóra múlva megjegyezte, mennyire élvezi a „meditációs tisztítást”. Aztán mesélt nekem a saját szorongásáról, melyben a 13 éves fia nem sokkal korábbi sérülése is közrejátszott. A forgalmas rendelő zúgó zajai közepette megosztotta velem a terheit, és együtt békére leltünk.

E nyugodt lelkiállapotomban a gondolataim a templomra terelődtek. Azon kaptam magam, hogy gondolatban egy előkészítő szertartáson haladok át, a templomi szövetségeim szavai pedig könnyedén suhannak át az elmémen. Ezt három külön késztetés követte a Lélektől:

• Kérdezd meg a dentálhigiénikustól a fia nevét.

• Mondd meg neki, hogy imádkozni fogsz a fiáért.

• Név szerint imádkozz mindkettejükért.

Ezen a látszólag egyszerű beszélgetésen keresztül éreztem, amint a terhem áldássá változik. Bepillantást nyertem abba, hogyan segítenek a szövetségeim szeretni Mennyei Atyát és a felebarátomat. A Lélek megtanította nekem, hogy a templomlátogatás éppen annyira szól a fátyol innenső oldalán lévők megsegítéséről, mint arról, hogy lelkileg megerősítsem magamat és az őseimet.

A templomok zárva tartása nem hátráltatta a lelki fejlődésemet. Ehelyett lehetővé tette, hogy új módokat találjak az Isten munkájában való részvételre, valamint mennyei szeretetet, világosságot és tudást nyerjek.