Segíthetünk másoknak érezni, hogy tartoznak valahova

A Szentlélek segíthet másokat az evangéliumba gyűjtenünk, ha igyekszünk felkarolni őket.

Amikor Ioana Schifirnet fiatal tizenévesként csatlakozott az egyházhoz Romániában, a gyülekezetében lévő fiatal felnőttek szívesen látták, és bevonták az óráikba és a tevékenységeikbe. „A legjobb barátaim lettek – meséli. – Éreztették velem, hogy tartozom valahova.”

Amikor Ioana maga is fiatal felnőtt lett, ugyanezt szerette volna tenni: segíteni másoknak érezni, hogy szívesen látják őket a Szabadító egyházában. Bár izgult amiatt, hogy számára ismeretlen embereket karoljon fel, megtanult hallgatni a Szentlélekre és bízni a kapott késztetésekben.

Amikor egy másik fiatal nő is csatlakozott, Ioana összeszedte a bátorságát, hogy beszéljen vele. Rájöttek, hogy mindkettőjüket érdekli a zene, és Ioana felajánlotta neki, hogy megtanítja vezényelni. Nem sokkal később már sok időt töltöttek együtt, és gyülekezeti zongoristaként és zenei vezetőként szolgáltak.

„Amikor felkészültem a Szentlélek útmutatásának az elnyerésére, kezdtem észrevenni, hogy gondolatokat ültet az elmémbe, megválaszolja a kérdéseimet és késztetést ad nekem – mondta Ioana. – Voltak időszakok, amikor nem tudtam, mit mondjak, de aztán mégis jött valami gondolat. Amikor kimondtam, jó érzés töltött el. Folyamatosan tanulok bízni a Szentlélekben.”

Rájött, hogy gyakran nem nagy dolgok azok, amelyek segítenek másoknak úgy érezni, hogy tartoznak valahova. Számára ez az volt, amikor bevonták a vasárnapi iskolán vagy egy tevékenységbe, közös sportba vagy bolondos játékokba, sütik készítésébe és a táncestekbe. „Semmi rendkívüli nem történt. Csak annyi, hogy jól éreztem magam, és volt kivel beszélgetnem. És amikor mindez valami lelki dologhoz kapcsolódik, az különlegessé teheti.”

Ioana így zárta a szavait: „Ha visszatekintek, e fiatal egyedülálló felnőttek nélkül is csatlakoztam volna Jézus Krisztus egyházához. De az, hogy ott voltak nekem, olyan módokon erősített meg, amelyekre szükségem volt.”

Segíthetünk Istennek egybegyűjteni a gyermekeit

Talán nehéz kinyújtani a kezünket mások felé, különösen akkor, ha olyan valakiről van szó, akit nem ismerünk jól, vagy aki másban hisz, mint mi.

Jeremiás több mint 40 éven át próbált segíteni az embereknek, hogy a Szabadítóhoz jöjjenek, és sokakat közülük nem érdekelt a segítsége. Semmibe vették a prófétákat. Szívükben más dolgokra vágytak, nem az Úrra. (Lásd Jeremiás 2–3; 5; 7; 11.)

Jeremiás tudta, hogy Izráel háza szétszóratik. Azonban jövendölt egy nagy egybegyűjtésről napjainkban, amikor az Úr Izráelt Sionba fogja gyűjteni, halászokat és vadászokat küldve, hogy megtalálják őket (lásd Jeremiás 16:16).

Russell M. Nelson elnöktől azt a felhívást kaptuk, hogy vegyünk részt ebben az egybegyűjtésben: „Amikor Izráelnek a fátyol mindkét oldalán történő egybegyűjtéséről beszélünk, akkor természetesen a misszionáriusi, a templomi és a családtörténeti munkára utalunk. Ugyanakkor a hit és a bizonyság építésére is gondolunk mindazok szívében, akikkel együtt élünk, dolgozunk és szolgálunk. Ha bármikor bármi olyat teszünk, amivel hozzásegítünk bárkit – a fátyol bármelyik oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel és megtartsa azokat, akkor Izráel egybegyűjtésében segítünk.”¹

Megfontolandó tantételek

Miközben arra gondolsz, hogyan karolhatsz fel másokat és lehetsz befogadó velük, gondold át az alábbi ötleteket Ioana élményéből:

A Szentlélek képes irányítani a szavainkat és a tetteinket, valamint a legjobb erőfeszítéseinkből valami jelentőségteljeset kovácsolni (lásd Mózes 6:32–34).
Találj velük közös érdeklődési köröket.²
Hívj meg másokat is, hogy csatlakozzanak hozzád olyan tevékenységekben, amelyekben már eltervezted, hogy részt veszel.³
Nelson elnök arra kért minket, hogy gyűjtsünk egybe másokat azáltal, hogy világosság vagyunk, és olyan mércét állítunk fel, amely tükrözi, hogyan élnek az igaz tanítványok.⁴

Mit tehetünk?

Bízz abban, hogy a Lélek vezérelni fogja a másik ember jobb megismerésére vagy arra irányuló erőfeszítéseidet, hogy elhívd őt magaddal.