Miként áldották meg az életemet az általános konferenciai üzenetek

Martin J. Turvey elder, Egyesült Királyság

területi hetvenes az Európa Északi Területen

Mire a Liahóna e száma megjelenik, egy újabb általános konferencia elé nézünk. A Tan és szövetségek mintát ad nekünk a gyűléseinkhez.

„[A]mikor össze vagytok gyülekezve, oktassátok és építsétek egymást, hogy tudhassátok, hogyan cselekedjetek és irányítsátok az egyházamat…, és kötelezzétek el magatokat arra, hogy teljes szentségben cselekedtek énelőttem”.¹

Tehát (I.) oktatásban kell részesülnünk, (II.) épülnünk kell, és (III.) el kell köteleznünk magunkat, hogy a hallottaknak megfelelően fogunk cselekedni.

Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy ismerősömmel, aki részt vett aznap egy egyházi gyűlésen, és megkérdeztem tőle, hogy milyen volt. Válasza lelombozó volt: szerinte a beszédek gyengék voltak, s a gyűlés egyáltalán nem volt építő. Később beszéltem egy másik ismerősömmel, aki ugyanazon a gyűlésen vett részt, és neki is feltettem a kérdést. „Csodálatos volt” – hangzott a válasz.

Gyakran elgondolkodom e két ismerősöm élményén. Mindketten ugyanazon a gyűlésen vettek részt és ugyanazokat a beszédeket hallották, egyikük mégis lelkileg éhes maradt, míg a másik bőségesen táplálva lett. Lehetséges, hogy második ismerősömet egyszerűen csak jobban megérintette a beszédek témája. Azt gondolom azonban, hogy ennél sokkal többről volt szó: lelkileg felkészülten ment, hogy nyitott szívvel figyeljen, és azzal a vággyal, hogy a hallottaknak megfelelően cselekedjen.

Természetes, hogy azoknak, akiket beszéddel vagy tanítással bíznak meg, szorgalmasan kell keresniük a lélek útmutatását a témát, a tartalmat és oktatásuk előadásmódját illetően. Tapasztalataim szerint azonban a gyűlés többi résztvevőjének legalább ekkora a felelőssége abban, hogy felkészítsék lelkileg önmagukat, s így épülhessenek és hajlandóak legyenek a hallottak alapján cselekedni.

Amikor a Mormon könyvét olvasom, érzem a Nefi, Benjámin király, Alma, Móziás és mások szavaiból áradó óriási hatalmat. Az általános konferencián ugyanez a hatalom árad prófétánktól, Nelson elnöktől és az egyház más általános tisztségviselőitől.

Vegyünk csak fontolóra néhány útmutatást, melyet az általános konferencián kaptunk az utóbbi években:

„Azonban, drága fivéreim és nővéreim, oly sok csodálatos dolog vár ránk! Az eljövendő napokban látni fogjuk a Szabadító hatalmának a világ által valaha látott legnagyszerűbb megnyilvánulásait. Mostantól addig az időig, amikor Ő »hatalommal és nagy dicsőséggel« visszatér, számtalan kiváltságot, áldást és csodát fog kiárasztani a hithűekre.”²

„Egyre inkább rájövök, hogy Mennyei Atyát jobban érdekli a fejlődésem Jézus Krisztus tanítványaként, mint a kényelmem. Nem feltétlenül szeretném mindig azt, hogy így legyen, de ez van.

A kényelmes élet nem hoz hatalmat. Az erő, amelyre szükségünk van, hogy kiálljuk napjaink hőségét, az Úr ereje, és az Ő ereje a Vele kötött szövetségeinken keresztül áramlik.”³

„Semmi nem nyitja meg annyira a mennyeket, mint a fokozott tisztaságnak, a pontos engedelmességnek, az őszinte keresésnek és annak az elegyítése, hogy naponta lakmározunk Krisztus szavain a Mormon könyvéből, valamint rendszeresen időt szentelünk a templomi és családtörténeti munkának.”⁴

„[A] Szabadító szereti visszaállítani azt, amit ti nem tudtok visszaállítani; szereti begyógyítani a sebeket, amelyeket ti nem tudtok begyógyítani; szereti megjavítani azt, ami javíthatatlanul elromlott; Ő kárpótol bármilyen titeket érő igazságtalanságért; és szereti végérvényesen meggyógyítani még a darabokra hullott szíveket is.”⁵

Mily csodálatos útmutatás, tanulság és tettekre hívás ezekből és sok száz másik sugalmazott beszédből! Mindegyikünket kérem, hogy amikor részt veszünk az általános konferencián – személyesen, élő közvetítésen keresztül vagy a beszédek későbbi elolvasása, illetve megtekintése által –, készüljünk fel lelkileg arra, hogy épüljünk és hajlandóak legyünk a hallottaknak megfelelően cselekedni. Éppen úgy, ahogy Benjámin király a maga idejében tanáccsal látta el a népet, úgy kalauzolnak minket át napjaink vezetői ezeken a bizonytalan és viharos időkön, miközben építik hitünket Jézus Krisztusban, és arra kérnek minket, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek biztonságban a szövetség ösvényén tartanak bennünket.