Tápláld a lelkedet gyakori imával! Liahóna, 2024. ápr.

Tápláld a lelkedet gyakori imával!

Írta: Ulisses Soares elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Szükségünk van arra a lelki táplálékra, mely a Mennyei Atyánkkal folytatott beszélgetésből fakad; ez az áldás mindig és mindenhol elérhető számunkra.

Mindannyian éreztük már éhesnek magunkat. Ha mardos az éhség, testünk így tudatja, hogy táplálékra van szüksége. Amikor pedig éhesek vagyunk, tudjuk, mit kell tennünk: enni kell.

A lelkünknek szintén megvan a maga módja arra, hogy tudassa: lelki táplálékra van szükségünk. Úgy tűnik azonban, hogy a lelki éhséget könnyebb egyszerűen figyelmen kívül hagynunk, mint a fizikai éhséget.

Mint ahogy számos különféle ételt ehetünk, amikor éhesek vagyunk, éppen úgy tehetünk különböző dolgokat a lelki éhségünk csillapításáért is. Például lakmárkozhatunk Krisztus szavain (lásd 2 Nefi 32:3) a szentírásokból és a próféták szavai által. Rendszeresen részt vehetünk istentiszteleten és vehetünk az úrvacsorából (lásd Tan és szövetségek 59:9). Szolgálhatjuk Istent és az Ő gyermekeit (lásd Móziás 2:17).

Van azonban a lelki tápláléknak egy másik forrása is, amely mindig, életünk minden pillanatában elérhető számunkra, a körülményeinktől függetlenül: mindig beszélgethetünk Mennyei Atyával ima által.

„Lelkem éhezett”

Miközben Énós próféta vadakra vadászott az erdőben, eszébe jutottak „a szavak, melyeket gyakran hallottam, midőn atyám az örök életről és a szentek öröméről szólt”. E szavak „mélyen a szív[é]be vésődtek” (Énós 1:3).

Mivel Énós ebben a lelki állapotban volt, erős szükségletet érzett. Úgy fogalmazott, hogy „lelkem éhezett” (Énós 1:4; kiemelés hozzáadva).

Mit tett Énós, amikor ezt a lelki éhséget, ezt a lelki táplálék iránti szükséget érezte? Elmondása szerint: „[L]etérdeltem Alkotóm előtt, és erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért” (Énós 1:4).

Énós lelki éhsége olyan nagy volt, hogy „egész nap [imádkozott]; …és amikor eljött az éjszaka, még mindig magasra [emelte a hangját], hogy az elérte a mennyeket” (Énós 1:4). Isten végül megválaszolta az imáját és megbocsátotta a bűneit. Énós érezte, hogy bűne el lett törölve. Lelki táplálása azonban nem ért véget ezzel.

Tanult a Jézus Krisztusba vetett hit hatalmáról, és teljes lelkét kiöntötte a népéért – sőt, még az ellenségeiért is. Szövetségeket kötött az Úrral, és ígéreteket kapott Tőle. Ezen erős ima után Énók a népe közé ment, prófétálva és bizonyságot téve azokról a dolgokról, amelyeket látott és hallott (lásd Énós 1:5).

Nem minden imára kapunk ilyen látványos választ, de az imával kapcsolatos élményeink lehetnek épp ilyen jelentőségteljesek és az egész életünkre kihatóak. Van néhány fontos lecke, amelyet Énós imával kapcsolatos élményéből tanulhatunk, például:

Ha törekszünk teljes mértékben az evangélium szerint élni, az segíthet éreznünk a lelki éhségünket.
Lelki éhségünk térdre kényszeríthet – és jó is, ha így tesz –, hogy Mennyei Atyához forduljunk segítségért.
A Mennyei Atyához szóló ima képes segíteni a lelki éhségünk kielégítésében – és még annál is többet képes adni.
Bárhol és bármikor imádkozhatunk.
Az ima segíthet bűnbánatot tartanunk.
Az ima segíthet megerősítenünk a Jézus Krisztusba vetett hitünket.
Személyes bizonyságot kaphatunk arról, hogy Mennyei Atyánk hall minket és tud rólunk.
Az imán keresztül kapott bizonyság és erő segíthet nekünk másokat szolgálni és megerősíteni.

Tapasztalatom az ima hatalmáról

Énóshoz hasonlóan én is személyes tapasztalatból tanultam meg néhányat ezekből a leckékből. Kisfiú voltam, amikor a szüleim csatlakoztak Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához, én pedig nyolcévesen keresztelkedtem meg. Mindig is kellemes, meleg érzés volt a szívemben Mennyei Atyám és Jézus Krisztus iránt, a visszaállított evangéliuma és az egyháza iránt. De egészen 16 éves koromig nem imádkoztam e dolgok igazságáról.

Sugalmazott püspököm megkért, hogy tartsak meg egy fiataloknak szóló vasárnapi iskolai órát. Arról kellett tanítanom, hogyan tudunk bizonyságra szert tenni az evangéliumról ima által. A püspököm e megbízása nyomán mélyebben elgondolkodtam a saját bizonyságomon. Addig is fordítottam időt a Mormon könyve tanulmányozására, és mindig is éreztem, hogy az egyház igaz. Mindig is hittem a Szabadító Jézus Krisztusban, de soha nem szívleltem meg Moróni ígéretét a Moróni 10:4–5-ben. Azelőtt nem imádkoztam az evangélium igaz voltáról.

Emlékszem, azt éreztem a szívemben, hogy ha a bizonyság ima általi megszerzéséről akarok tanítani ezeknek a fiataloknak, akkor magamnak is imádkoznom kellene bizonyságért. A lelkem éhezett – talán más módon, mint Énósé, de én is éreztem egyfajta lelki szükségletet.

Az órára való felkészülés során letérdeltem, és feltártam Mennyei Atyám előtt a szívem azon vágyát, hogy erősítse meg a bensőmben érzett igazságot. Nem számítottam semmilyen nagy megnyilatkozásra. Amikor azonban megkérdeztem az Úrtól, hogy igaz-e az evangélium, egy nagyon édes érzés támadt a szívemben – az a bizonyos szelíd, halk hang erősítette meg ekkor számomra, hogy az igaz, és hogy továbbra is azt kell tennem, amit addig.

Olyan erős volt az érzés, hogy képtelen lettem volna figyelmen kívül hagyni ezt a választ, és azt mondani, nem tudom. Azon az egész napon nagy boldogságot éreztem. Az elmém a mennyekben járt, a szívemben lévő gyönyörű érzésen elmélkedve.

A következő vasárnap ott álltam a három-négy osztálytársam előtt, akik mind fiatalabbak voltak nálam. Bizonyságot tettem nekik arról, hogy Mennyei Atya megválaszolja az imájukat, ha van hitük.

Soares elder misszionáriusként mások társaságában egy keresztelőn — Soares elder fiatal férfiként megválaszolt imája lehetővé tette számára, hogy bizonyságot tegyen – misszionáriusként (jobbra fent), apaként, férjként és apostolként – arról, hogy Mennyei Atya megválaszolja a hittel elmondott imákat

Attól fogva ez a bizonyság velem maradt. Segített nekem döntéseket hozni, különösen olyan pillanatokban, amikor kihívásokkal néztem szembe. Az aznapi ima és az évek során kapott további tanúságok lehetővé tették számomra, hogy meggyőződéssel tegyek bizonyságot az embereknek arról, hogy válaszokat kaphatnak Mennyei Atyától, ha hittel imádkoznak. Ez igaz volt, bármikor is tettem bizonyságot: misszionáriusként, egyházi vezetőként, apaként és férjként, és ma is, apostolként.

Mikor és miről imádkozzunk?

Természetesen nemcsak akkor imádkozunk, amikor különösen erős lelki szükségletet érzünk. Mikor imádkozzunk hát? És milyen dolgokért kell imádkoznunk? A válasz röviden ennyi: bármikor és bármiért.

Isten a mi Mennyei Atyánk. Ez a tudás megváltoztatja azt, ahogyan imádkozunk. Joseph Smith próféta ezt tanította: „Isten ismerete által elkezdjük megtanulni, miként fordulhatunk Őhozzá, és hogyan kérdezhetünk Tőle úgy, hogy választ kapjunk. […] Amikor felkészültünk arra, hogy Hozzá térjünk, akkor Ő is kész arra, hogy hozzánk jöjjön.”¹

Mennyei Atyánk mindig készen áll meghallgatni minket, és azt akarja, hogy rendszeresen és gyakran imádkozzunk Hozzá. Tanácskozzunk az Úrral minden dolgunkban (lásd Alma 37:37), és imádkozzunk reggel, délben és este. Imádkozzunk otthon, a munkahelyen, az iskolában – bárhol legyünk is, és bármilyen törekvésünk kapcsán (lásd Alma 34:17–26).

Imádkozzunk a családunkban (lásd 3 Nefi 18:21). Imádkozzunk „hangosan és a szív[ünk]ben, a világ előtt és mag[unk]ban” (Tan és szövetségek 81:3). „[É]s amikor nem fohászkod[unk] az Úrhoz, szív[ünk] akkor is legyen tele, folyamatosan imában fordulva hozzá a jóllét[ünk]ért, és azok jóllétéért is, akik körülött[ünk] vannak” (Alma 34:27). És mindig Jézus Krisztus nevében kell az Atyához imádkoznunk (lásd 3 Nefi 18:19–20).

A Joseph Smitht ábrázoló illusztrációt készítette: Walter Rane. Másolatok készítése tilos!

Mennyei Atyánk elé járulni

Mennyei Atyánk meg akar áldani minket. És így is fog tenni – ha erre kérjük. Joseph Smith próféta ezt tanította: „Emlékezzetek arra, hogy kérés nélkül semmit nem kaphatunk; ezért kérjetek hittel, és olyan áldásokat fogtok kapni, amelyeket Isten jónak lát rátok ruházni.”²

Rendszeres és gyakori imáink az éhező lelkünk táplálásához szükséges kiegyensúlyozott lelki étrend nélkülözhetetlen részét képezik. A Mennyei Atyával ima útján folytatott beszélgetés mindig és mindenhol elérhető és kívánatos.

Az egyik kedvenc szentírásom arról tanít, hogyan közelítsünk Mennyei Atyánkhoz, amikor letérdelünk imádkozni: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (Tan és szövetségek 112:10). Amikor alázatosak és engedelmesek vagyunk, Mennyei Atya velünk lesz. Kézen fogva vezet minket. Sugalmazás által tudatja majd velünk, hogy merre menjünk és mit tegyünk. Meg fogja válaszolni az imáinkat az Ő akarata, módja és időzítése szerint, valamint tökéletesen tudva azt, hogy mi a jó nekünk.

Emlékezzünk erre, és tartsuk becsben azokat a lehetőségeket, amikor Isten trónjához járulhatunk, és áldásokat kaphatunk az Ő kezétől.