Gyermekeink isteni rendeltetése. Liahóna, 2024. ápr.
Gyermekeink isteni rendeltetése
Négy módja annak, ahogy a szülők segíthetnek a gyermekeiknek Jézus Krisztusról tanulni és felismerni a bennük lévő isteniséget.
A gyermekeknek gyakran felteszik ezt a kérdést: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Ha a földi élet előtti életben hasonló kérdést tettek volna fel nekünk, a válaszunk talán egyszerűen így hangzott volna: „Olyan akarok lenni, mint a mennyei szüleink.”
A szülői lét gyakran másról sem szól, mint fektetésről és fürdetésről, tanításról és tiltakozásokról, vitáról és vigasztalásról. De talán egy pillanatra hátrébb léphetünk, és tágabb szemszögből tekinthetünk a szülői létünkre, emlékezve gyermekeink isteni természetére – hogy ők is Isten gyermekei –, és hogy isteni rendeltetésük van, méghozzá az, hogy egy nap olyanná váljanak, mint Isten (lásd Tan és szövetségek 132:20).
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt tanította: „Vallási hitelveink a mennyei szülőkkel kezdődnek, legfőbb törekvésünk pedig az, hogy elnyerjük az örök felmagasztosulás teljességét.”1 És mindegyikünkben megvan ez az isteni lehetőség. A család: Kiáltvány a világhoz kijelenti, hogy „minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természetük és rendeltetésük van.”2
A szülők segíthetnek a gyermekeknek eligazodni és sikerrel járni az ahhoz vezető ösvényükön, hogy olyanná váljanak, mint Isten. Ahhoz azonban, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá, a gyermekeinknek először többet kell tanulniuk arról, hogy milyen Isten. Jézus Krisztus egyebek között azért jött a földre, hogy segítsen megértenünk Mennyei Atyánkat. Amint azt a Szabadító mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10:30); „a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint Isten, a Szabadítóhoz fordulunk és tanulunk Róla.
Íme négy dolog, amelyet megtehetünk, hogy segítsünk a gyermekeinknek megtudni, ki Jézus Krisztus, ezáltal pedig megismerni Mennyei Atyjukat:
-
Tanítsuk meg nekik, hogy bízzanak a Szabadító apostolaiban és prófétáiban.
-
Tanítsuk meg nekik, hogy cselekedjenek hittel.
-
Tanítsuk meg nekik a kinyilatkoztatás fontosságát.
-
Példázzuk a Szabadító tulajdonságait.
Bízni az apostolokban és a prófétákban
Az egyik legfontosabb mód, mely által a gyermekeink meg fogják ismerni Jézus Krisztust, az, ha hallgatnak az Ő kiválasztott különleges tanúira. Csakúgy, mint az újszövetségi időkben, a mai apostolok is segítenek nekünk megérteni az Ő jellemét és munkáját. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Jézus Krisztus elrendelt apostolai mindig bizonyságot tesznek Őróla. Mutatják az utat, miközben átevickélünk halandó tapasztalataink szívszaggató útvesztőjén.”3 Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából pedig ezt tanította: „A próféta nem áll a Szabadító és mi közénk. Inkább mellettünk áll, és mutatja a Szabadítóhoz vezető utat.”4
Az is fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek, hogy alázatosak és türelmesek legyenek, miközben a sugalmazott vezetőinkre hallgatnak. „Ne legyetek meglepve, ha néha a személyes nézeteitek eleinte nincsenek összhangban az Úr prófétájának a tanításaival! Ezek a tanulás és az alázat pillanatai, amikor imában térdre ereszkedünk. Hittel haladunk előre, bízva Istenben, tudva azt, hogy idővel több lelki tisztánlátást kapunk majd Mennyei Atyánktól.”5 Az Úr fontos tantételt tanított, amikor ezt mondta Joseph Smith prófétáról: „Mert az ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne, teljes türelemmel és hittel!” (Tan és szövetségek 21:5). Ha megtanítjuk a gyermekeinknek, hogy legyenek türelemmel és dolgozzanak a megértésért, az majd lelkileg önellátóvá teszi őket az egész életükben.
Hittel cselekedni
Tudni valamit többet jelent tények bemagolásánál. Az emberek olvashatnak zongorázásról szóló könyveket, de ha soha nem játszanak egy hangot sem, akkor a tudásuk nem segít majd zongoristává válniuk. Ugyanez igaz Jézus Krisztus ismeretére is. Az Ő megismerése többet jelent a tények ismereténél. Ahhoz, hogy megismerjük Őt, úgy kell cselekednünk, ahogy Ő cselekszik.
A Szabadító kihangsúlyozta, hogy a cselekvés elengedhetetlen részét képezi a tudásnak: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti [majd a] tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok” (János 7:17). David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Kezdjük megismerni a Szabadítót, [amikor] felserkentjük lelki képességeinket és kísérletet teszünk a tanításaival”6. Benjámin király ezt a kérdést tette fel: „Mert hogyan ismerné az ember azt az urat, akit nem szolgált…?” (Móziás 5:13).
Gyermekeink szentírás-tanulmányozás, ifjúsági hitoktatás és az általános konferencia segítségével tanulhatnak Krisztusról. Ezek azonban nem lesznek elegendőek anélkül, hogy megtennék, amit Krisztus tett, vagyis prédikálnák az evangéliumot, gondoskodnának a szükséget szenvedőkről és széjjeljárnának jót tévén (lásd Apostolok cselekedetei 10:38).
Az egyház Gyermekek és fiatalok programja segíthet a gyermekeinknek hittel cselekedni. Segíthetünk nekik átgondolni olyan célokat, amelyek segíteni fognak nekik megtenni mindazt, amit Krisztus tett, és megtudni, hogy ki Ő.7
Kinyilatkoztatásra törekedni
Személyesebb szinten megismerjük Krisztust akkor is, amikor – amint arra Nelson elnök buzdított – a Lélek által halljuk Őt: „Akkor is tisztábban halljuk Őt, amikor finomítjuk a Szentlélek suttogásainak felismerésére való képességünket. Soha nem volt sürgetőbb számunkra annak ismerete, hogy miként szól hozzánk a Lélek, mint most. Az Istenségben a Szentlélek a hírnök. Olyan gondolatokat juttat az elménkbe, amelyeket az Atya és a Fiú át akar adni nekünk.”8
Gyermekeink megismerhetik a Szabadítót, amikor meghallják, mit szeretne Ő, hogy mit tudjanak és tegyenek személy szerint. A Gyermekek és fiatalok program így buzdít minden gyermeket és fiatalt: „Imádkozhatsz, hogy megtudd, mik [a tehetségeid], valamint hogy melyiken kezdhetsz el munkálkodni már most.”9 Miközben a gyermekek igyekeznek megérteni, mit szeretne számukra a Szabadító, kitágulnak az arra irányuló lehetőségeik, hogy személyesen megtapasztalják az Ő szeretetét.
Megtaníthatjuk nekik, hogy ne csüggedjenek, ha a válaszok nem azonnal érkeznek. Tovább haladhatnak a hitben, tudva, hogy érezni fogják Isten szeretetét, amikor azon munkálkodnak, hogy meghallják Őt. Nelson elnök felvázolta, milyen lépések lesznek a segítségünkre – Joseph Smith próféta szavaival szólva – „belenőni a kinyilatkoztatás tantételébe”, ideértve a következőket: elmerülni a szentírásokban, imában közeledni az Úrhoz, figyelni a válaszokra és feljegyezni az érzéseinket, valamint (noha nem kell tökéletesnek lennünk) napi szintű erőfeszítéseket tenni azért, hogy fokozottabban érdemessé váljunk.10
Jó példát mutatni
Végül pedig szülőkként az egyik leghatásosabb módja annak, ahogyan gyermekeinket Krisztusról tanítjuk, az, ha mi magunk is átvesszük az Ő tulajdonságait a saját életünkben. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt kérdezte: „[T]úl merész lenne azt remélnünk, hogy gyermekeink talán egy kis részét érezhetnék irántunk annak, amit az Isteni Fiú érzett Atyja iránt? Elnyerhetnénk-e többet abból a szeretetből azáltal, hogy megpróbálunk mindinkább olyanná válni, mint amilyen Isten volt az Ő gyermekéhez? Mindenesetre azt tudjuk, hogy egy fiatal… kialakuló elképzelése Istenről olyan jellemzők köré összpontosul, amilyenek annak a gyermeknek a földi szüleinél megfigyelhetők.”11
Amikor Krisztus példáját követjük, segítünk megláttatni Őt és az Atyát a gyermekeinkkel. A Moróni 7:44–45 felvázolja Krisztus néhány jellemvonását; ilyen például a jószívűség, a remény, a kedvesség, a szelídség, illetve az, hogy nem gerjed könnyen haragra, hosszútűrő és minden dolgot elvisel.
Egyik ismerősöm apja gyakran volt mérges és könnyen dühbe gurult. E nővér ezt mondta: „Sok éven át olyannak láttam Mennyei Atyát, mint a saját apámat – olyan valakiként, aki javarészt távolságot tart és könnyű csalódást okozni neki.” Ez hatással volt e nő azon képességére, hogy valóban megértse Mennyei Atyát. Azt is elmondta azonban, hogy Mennyei Atya segített neki megtanulni, hogy „Ő lassanként elterelget az Őtőle való félelemtől a szeretete szabadító hatalmához”. Elkezdte a maga valójában látni Őt.
Az Elemi elsődleges célja az, hogy segítsen a gyermekeknek érezni Mennyei Atyjuk szeretetét.12 Ez lehet a szülők egyik első célja is. Amikor a gyermekek érzik Mennyei Atya szeretetét, jobban megértik majd Őt, és olyanná akarnak válni, mint Ő.
Mik szeretnének lenni a gyermekeink, amikor felnőnek? Szülőkként táplálhatjuk bennük azt a vágyat, hogy olyanok legyenek, mint a mennyei szüleink. Jézus Krisztus a tökéletes példánk, és amikor segítünk a gyermekeinknek Őhozzá jönni, akkor nagyobb valószínűséggel fogják elérni ezt a vágyukat. Segíthetünk nekik megismerni Istent és Jézus Krisztust azáltal, hogy építjük az apostolokba és prófétákba vetett bizalmat, segítünk nekik úgy cselekedni, ahogy az Úr tenné, segítünk nekik meghallani Őt a Lélek által, és saját cselekedeteinkben utánozni az Urat.
Példánk és az Úrral való szövetséges kapcsolatuk azt a biztos talajt, az összetartozás azon érzését, valamint Isten szeretetének azt az ismeretét fogja eredményezni, melyre a gyermekeinknek oly nagy szükségük van, megáldva őket az eljövendő években.