Nyomtatásban nem jelenik meg
Megerősíteni a békesség érzését a kapcsolatokban
„A Békesség Hercegét követve az Ő béketeremtőivé válunk majd.”1
Mielőtt Jézus Krisztus szenvedett volna a Gecsemáné kertjében, e szavakkal nyújtott vigaszt a tanítványainak: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27; lásd még a 26–31. verseket).
Jézus Krisztus követőiként az egyik célunk az Ő példájának a követése, hogy visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz, és örökre Ővele élhessünk.
A Szabadító arra vágyott, hogy segítsen másoknak békességet érezni. Hogyan tudjuk mi is elősegíteni a békességet a kapcsolatainkban?
Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Amint igyekszünk kifejleszteni a Szabadítóéhoz hasonló tulajdonságokat, az Ő békességének az eszközévé lehetünk a világban az Ő maga által felállított minta szerint.”2
Krisztus tulajdonságainak a kifejlesztése az egyik módja annak, hogy békére leljünk a másokkal és önmagunkkal való kapcsolatunkban. Íme néhány példa arra, amikor Jézus Krisztus a tulajdonságai segítségével osztotta meg a békességét.
Jószívűség és szeretet
Négy nappal Lázár halála után Jézus meglátogatta a gyászoló Máriát és Mártát. Bár jól tudta, hogy fel fogja támasztani Lázárt a halálból, mégis nagy könyörülettel volt a nővérek iránt, és Jézus „könnyekre fakadt” (János 11:35). Nagyszerű példát mutatott a tiszta szívvel cselekvésre és az arra való hajlandóságra, hogy gyászoljunk azokkal, akik gyászolnak (lásd Móziás 18:9).
Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „Krisztus tiszta szeretete a válasz a minket ma megbetegítő viszálykodásra. A jószívűség arra sarkall minket, hogy viseljük egymás terheit [lásd Móziás 18:8], ahelyett, hogy terheket halmoznánk egymásra. Krisztus tiszta szeretete lehetővé teszi számunkra azt, hogy »Isten tanújaként áll[junk] mindig és mindenben és minden helyen« [Móziás 18:9] – főleg a feszült helyzetekben. A jószívűség lehetővé teszi számunkra, hogy megmutassuk, miként beszélnek és cselekszenek a krisztusi férfiak és nők – főleg a bírálatok kereszttüzében.”3
Bármilyen helyzetben vagyunk is, dönthetünk úgy, hogy Isten gyermekeiként tekintünk másokra és önmagunkra. Lehet, hogy nem értjük tökéletesen, min mennek keresztül mások, vagy esetleg másként vélekedünk, mint valaki más, de attól még továbbra is krisztusi jószívűséggel és könyörülettel szerethetjük és szolgálhatjuk őket.
Megbocsátás
Amikor közvetlenül a halála előtt Jézus a kereszten szenvedett, ezt mondta azokról, akik keresztre feszítették Őt: „Atyám! bocsásd meg nekik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lukács 23:34).
Az életben előfordulhat, hogy mások megbántanak minket. Néha pedig mi vagyunk azok, akik fájdalmat okoznak másoknak. Ha nem foglalkozunk velük, akkor ezek a fájdalmas események árthatnak a kapcsolatainknak. Jézus Krisztus engesztelése által erőt nyerhetünk ahhoz, hogy legyen türelmünk megbocsátani és mások bocsánatra törekedni. Amikor így teszünk, mások és magunk is megtapasztalhatjuk és megoszthatjuk a Krisztus által kínált békességet és szeretetet.
Nelson elnök ezt tanította: „A megbocsátás nem csupán egyszeri cselekedet, hanem állandó folyamat, amely türelmet, együttérzést és megértést igényel. Nem mindig könnyű megbocsátani azoknak, akik bántottak titeket. Jézus Krisztustól erőt kaphattok. […] Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek a hetvenhétszeres tantételre, és bocsássatok meg annak, aki ártott nektek. Amikor így tesztek, Jézus Krisztus el fogja távoztatni tőletek a haragot, a neheztelést és a fájdalmat. A Békesség Hercege békességet hoz majd nektek.”4
Fontos szem előtt tartanunk – különösen bántalmazás esetén –, miszerint „a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfeledjük, hogy a sérelemre valaha is sor került vagy úgy teszünk, mintha soha meg sem történt volna. Nem azt jelenti, hogy megengedjük a bántalmazás folytatását. Nem azt jelenti, hogy minden kapcsolat esetében lehetőség van a helyrehozatalra. És azt sem jelenti, hogy a vétkest ne kellene felelősségre vonni a tetteiért. Azt jelenti, hogy a Szabadító segíthet neked az elengedésben.”5
Miközben a krisztusi tulajdonságok kifejlesztésén munkálkodunk, ezek segítségünkre lehetnek a békesség megerősítésében a kapcsolatainkban.
Nelson elnök ezt mondta:
„A Békesség Hercegét követve az Ő béketeremtőivé válunk majd. […]
Ha komolyan szeretnétek segíteni Izráel egybegyűjtésében, valamint olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyek az örökkévalóságon át is kitartanak, akkor most van itt az ideje a keserűség félretételének. Most van itt az ideje annak, hogy ne erőltessétek tovább a saját, ellentmondást nem tűrő akaratotokat. Most van itt az ideje annak, hogy ne tegyetek többé olyan dolgokat, amelyek miatt másoknak lábujjhegyen kell járniuk körülöttetek, attól való félelmükben, hogy felingerelnek. Most van itt az ideje a harci fegyvereitek eltemetésének [lásd Alma 24:19; 25:14]. Ha a nyelvi fegyvertáratok tele van sértésekkel és vádaskodásokkal, akkor most van itt az ideje ezek félretételének [lásd 1 Korinthusbeliek 13:11]. Lelkileg erős krisztusi férfiként vagy nőként fogtok felemelkedni.”7
Azáltal, hogy béketeremtőkké válunk, tanúi lehetünk, amint mások learatják az áldásokat, amelyek a Békesség Hercegétől, a mi Szabadítónktól, Jézus Krisztustól erednek.