Mi mást tehetnék még a lányaimért? Liahóna, 2024. ápr.
Utolsó napi szentek történetei
Mi mást tehetnék még a lányaimért?
Szerettem volna lelkileg megerősíteni a lányaimat, ezért imában Mennyei Atyához fordultam.
Fénykép a szerző jóvoltából
Ugyanabban az iskolában tanítok, ahova a lányaim járnak. Mindennap reggel 6-kor kell együtt elsietnünk otthonról. Amikor beérünk, én is megyek a saját osztálytermembe, és ők is a magukéba.
Iskola után hazasietünk, eszünk, és továbbrohanunk más tevékenységekre, például Fiatal Nőkre és zeneórákra. A férjem az elderek kvórumának az elnöke, ezért ő is nagyon elfoglalt.
Kezdtem úgy érezni, hogy a családunk túl elfoglalt. Vasárnap kivételével nem volt időnk személyes, bensőséges beszélgetésekre az evangéliumról.
Szeretném, ha a lányaim erős bizonyságot alakítanának ki a Szabadító Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról – már most, amíg még fiatalok. Szüleikként a férjemmel tudjuk, hogy ez a felelősség a miénk (lásd Tan és szövetségek 68:25). Úgy döntöttem, imádkozom erről.
Azonkívül, hogy családi estet tartunk és magunkkal visszük a lányainkat istentiszteletre, mi mást tehetnénk még? – kérdeztem Mennyei Atyától.
Azt a választ kaptam, hogy olvassuk a szentírásokat reggelente, és használjunk zenét. Így hát elkezdtem reggelente az iskolába menet a kisbuszunkban himnuszokat és más helyénvaló zenét bekapcsolni. Aztán amikor odaértünk az iskolához, elkezdtük pár percre együtt olvasni a szentírásokat, beszélgetni az evangéliumról és imádkozni, mielőtt bementünk volna. Még az ötévesem is szeretett volna részt venni.
Csodálatos látni, ahogy a gyermekeim olvasnak és bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és látni a 9 és 12 éves nagyobb lányaimat, amint készségesen segítenek az ötéves legkisebbnek a szentírások olvasásában.
Miután az őrült reggeli napirendünkhöz hozzáadtuk a rövid áhítatunkat, megkérdeztem a lányaimat, mit gondolnak. Válaszaik megérintették a szívemet.
„Ma írtunk egy dolgozatot, és nagyon izgultam – mondta az egyikük. – De eszembe jutott ma reggelről, hogy segítséget kérhetünk Istentől. Elmondtam hát egy imát a szívemben, arra kérve Őt, hogy segítsen nyugodtnak lennem, és Ő segített is.”
Másikuk így folytatta: „Anya, én ismerek egy lányt, akivel senki nem beszél. Az áhítatunkból eszembe jutott, hogy Isten mindenkit szeret, ezért úgy döntöttem, hogy beszélgetek vele és a barátja leszek.”
Nagyon hálás vagyok Mennyei Atyának, amiért segít jobban betöltenem az anyai szerepkörömet. Tudom, hogy Ő megválaszolja az imákat, és azért adta nekünk az evangéliumot, hogy boldogok lehessünk.