Jézus Krisztus az „élő”, a „jó” és a „kiválóbb” reménység forrása. Liahóna, 2024. dec.
Jézus Krisztus az „élő”, a „jó” és a „kiválóbb” reménység forrása
Ebben a különleges időszakban, amikor a betlehemi kisded születését ünnepeljük, mindig emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus azért jött el a világra, hogy a Szabadítónk és Megváltónk legyen.
The Nativity [A születés]. Készítette: Sharlotte Andrus
Péter apostol, továbbá a Mormon könyve-beli próféták, Jákób és Moróni, tanulságosan hasonló módokon hangsúlyozzák a Krisztusba vetett remény lelki ajándékát.
Péter például kijelentette: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1 Péter 1:3; kiemelés hozzáadva). Figyeld csak meg, miképpen jelenik meg az „élő” a reménység jelzőjeként!
Jákób ezt hirdette: „Tehát, szeretett testvérek, béküljetek meg vele, Krisztusnak, az ő Egyszülött Fiának engesztelése által, és elnyerhettek egy feltámadást, a feltámadás hatalma által, mely Krisztusban van, és úgy mutatnak be benneteket Istennek mint Krisztus zsengéit, akiknek hitük van, és már azelőtt elnyerték egy jó reménységét az ő dicsőségének, mielőtt kinyilvánította volna magát a testben” (Jakób 4:11; kiemelés hozzáadva). Figyeld csak meg, miképpen jelenik meg a „jó” a reménység jelzőjeként!
Moróni pedig így szólt: „És arra is emlékszem, amikor azt mondtad, hogy lakhelyet készítettél az ember számára, igen, méghozzá Atyád lakóhelyei között, amiben kiválóbb reménysége lehet az embernek; remélnie kell tehát az embernek, különben nem kaphat örökséget azon a helyen, amelyet elkészítettél” (Ether 12:32; kiemelés hozzáadva). Figyeld csak meg, miképpen jelenik meg a „kiválóbb” a reménység jelzőjeként!
Mi a Jézus Krisztusba vetett remény?
A Krisztusba vetett remény lelki ajándéka az örök élet örömteli várása „a Szent Messiás érdemei és irgalma és kegyelme által” (2 Nefi 2:8), valamint az igazlelkűség megígért áldásai iránti erős vágy. Az ezekben a versekben található „élő”, „jó” és „kiválóbb” jelzők a Jézus Krisztusba vetett hit általi feltámadás és örök élet egyre fokozódó és élénk bizonyosságát sugallják.
Mormon próféta ezt tanította:
„Továbbá, szeretett testvéreim, a reményt illetően szólnék hozzátok. Hogyan lehetséges az, hogy hitet nyerjetek, ha nincs reményetek?
És mi az, amiben reménykedjetek? Íme, azt mondom nektek, hogy Krisztus engesztelése és feltámadásának hatalma által reméljétek azt, hogy majd örök életre támadtok fel, és ez a belé vetett hitetek miatt van, az ígéret szerint.
Ha tehát valakinek van hite, akkor reményének is kell lennie; mert hit nélkül nem lehet semmi remény” (Moróni 7:40–42).
Az Atya boldogságterve
A Krisztusba vetett élő, jó és kiválóbb reménység azzal a tudással kezdődik, hogy Isten, az Örökkévaló Atya, él. Ő a mi Atyánk, és mi az ő lelki gyermekei vagyunk. Szó szerint Isten lélekfiai és lélekleányai vagyunk, és isteni tulajdonságokat örököltünk Tőle.
Az Atya a boldogság tervének a szerzője (lásd Ábrahám 3:22–28). Isten lélekfiaiként és lélekleányaiként „elfogadt[u]k tervét, mely által fizikai testhez és földi tapasztalatokhoz juthat[un]k azért, hogy a tökéletesség felé fejlődhess[ün]k, és végül az örök élet örököseiként elérj[ü]k isteni rendeltetésü[n]ket”. A szentírásokból megtudjuk, hogy „az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is” (Tan és szövetségek 130:22). A fizikai test elnyerése tehát elengedhetetlen az isteni rendeltetésünk felé való haladás folyamatában.
Kettős lények vagyunk. Lelkünk – az a részünk, mely örök – olyan fizikai testet öltött magára, amely ki van téve a halandóság vágyainak és kívánságainak. Az Atya boldogságterve úgy lett kimunkálva, hogy iránymutatást adjon a gyermekeinek, segítsen nekik biztonságban hazatérni Őhozzá, feltámadt, felmagasztosult testtel, valamint elnyerni az örök öröm és boldogság áldásait.
The Christ Child [A gyermek Krisztus]. Készítette: Sharlotte Andrus
Jézus Krisztus megváltó szerepe az Atya tervében
Jézus Krisztus Istennek, az Örökkévaló Atyának az Egyszülött Fia. Azért jött a világra, hogy Atyja akaratát tegye (lásd 3 Nefi 27:13). Jézus Krisztus az, akit az Atya felkent, hogy az Ő személyes képviselője legyen minden olyan dologban, ami az emberiség szabadításához tartozik. Ő a Szabadítónk és Megváltónk, mert legyőzte a halált és a bűnt is.
Alma ekképpen prófétált Gedeon népének a Messiás szabadító munkáját illetően:
„És ő megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; és ez azért lesz, hogy beteljesedjen az ige, mely azt mondja, hogy magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit.
És magára veszi a halált, hogy megoldhassa a halál kötelékeit, amelyek népét lekötözik; és magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensőjét irgalom tölthesse el, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint.
Mármost, a Lélek minden dolgot tud; mindazonáltal Isten Fia szenved a test szerint, hogy magára vehesse népe bűneit, hogy kiszabadításának hatalma szerint eltörölhesse a vétkeiket” (Alma 7:11–13).
Az evangélium első tantétele az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Az igaz hit a Szabadítóban összpontosul és Őrá összpontosít, valamint lehetővé teszi számunkra, hogy bízzunk Őbenne és teljesen biztosak legyünk az Ő azon hatalmában, hogy megszabadítson minket a haláltól, megtisztítson minket a bűntől, továbbá a sajátunkat meghaladó erővel áldjon meg minket.
Moróni arról tett bizonyságot, hogy „az ember megváltása miatt, mely Jézus Krisztus által jött el, visszavitetnek az Úr színe elé; igen, ez az, ahogyan minden ember megváltatik, mivel Krisztus halála véghez viszi a feltámadást, mely véghez visz egy megváltást a végtelen álomból, mely álomból minden embert felébreszt majd Isten hatalma, amikor megszólal a harsona; és előjönnek, a kicsik és a nagyok is, és mindenki odaáll az ő törvényszéke elé, megváltatván és feloldozván a halál ezen örök kötelékéből, mely halál egy időleges halál” (Mormon 9:13).
Tanúsítom, hogy a Szabadító szétszakította a halál kötelékeit. Ő feltámadt, Ő él, és Ő az egyetlen forrása az élő, jó és kiválóbb reménységnek.
A lélek horgonya
Ether próféta a következő bizonyságot tette: „Ezért aki hisz Istenben, az bizonyossággal remélhet egy jobb világot, igen, méghozzá helyet Isten jobb keze felől, mely reménység a hitből származik, olyan horgonyt készítvén az emberek lelkének, mely biztossá és állhatatossá teszi őket, mindig bővelkedvén a jó cselekedetekben, és Isten dicsőítéséhez vezetvén el őket” (Ether 12:4; kiemelés hozzáadva).
Ebben a különleges időszakban, amikor a betlehemi kisded születését ünnepeljük, mindig emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus azért jött el a világra, hogy a Szabadítónk és Megváltónk legyen. Az élet, a világosság, a megújulás, a szeretet, a békesség, a távlatok, az öröm és a remény felbecsülhetetlen értékű lelki ajándékait kínálja nekünk.
Arra kérlek, hogy kellően törekedj a Szabadítóba vetett remény lelki ajándékára azáltal, hogy tanulmányozod az ősi és újkori próféták azon tanításait és bizonyságait, melyek az Ő engesztelő áldozatáról és a szó szerinti feltámadásáról szólnak. Megígérem, hogy amikor így teszel, megerősödik a bizonyságod a Megváltó isteniségéről, elmélyül a megtérésed Őhozzá, növekedni fog az a vágyad és eltökéltséged, hogy az Ő hősies tanújaként állj, és megáldatsz egy horgonnyal a lelkednek – mégpedig egy élő, jó és kiválóbb reménységgel.
Az apostolokkal együtt, akik az idők során bizonyságot tettek Róla, én is örömmel jelentem ki tanúságomat arról, hogy Jézus Krisztus az élő Isten élő Fia. Ő a mi feltámadt Megváltónk, húsból és csontból való megdicsőült, tapintható testtel. Köszönhetően pedig azon megváltásnak és Istennel való megbékélésnek, melyet az Úr az egész emberiség számára lehetővé tesz, elnyerhetjük azt a lelki bizonyosságot, valamint azt az élő, jó és kiválóbb reménységet, hogy „Krisztusban… mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Korinthusbeliek 15:22).