Szolgálatra fel Csennaiban!

2004. december 25-e estéjén az India keleti partvidékén lévő Csennai Első Gyülekezet tagjai egy kellemes karácsonyi rendezvényen vettek részt. Nem tudhatták, hogy másnap reggel egy hatalmas földrengés következik be az Indiai-óceán mélyén, Szumátra közelében. A rengés ereje továbbgyűrűzött szerte az óceánban, és a tengervíz toronymagas hullámait indította el a szárazföld irányába. Az óriáshullámok lesújtottak India, Indonézia, Sri Lanka, Malajzia és Thaiföld városaira és falvaira, elárasztva az utcákat, és a földdel téve egyenlővé az emberek otthonait és más épületeket. A halottak és eltűntek számát megbecsülni sem lehetett.

Amikor Alwyn Kilbert és Revanth Nelabelle elderek, akik Csennaiban szolgáltak misszionáriusként, délelőtt megérkeztek istentiszteletre, érezték, hogy valami nincs rendben. A parton a rendőrök torlaszokat állítottak fel, hogy visszatartsák a bámészkodókat, és a környéken lovas járőrök cirkáltak. A part mentén az emberek holttesteket húztak ki a vízből. A misszionáriusok azt látták, hogy a víz és a pusztítás a partvonaltól mintegy 800 métert hatolt be szárazföld belseje felé.

Aznap este az egyház több teherautónyi ellátmányt küldött egy majdnem 650 kilométerre lévő városból, hogy a szentek szétoszthassák azt a szükséget szenvedőknek Csennaiban. Délelőtt az egyháztagok és a misszionáriusok összegyűltek a Csennai Első Gyülekezet épületében, hogy segítséget nyújtsanak a város két gyülekezete által szervezett szolgálati projektben. A következő két napban ruhákat, ágyneműt, tisztálkodási cikkeket és evőeszközöket tartalmazó segélycsomagokat válogattak és állítottak össze.

Attól fogva, hogy lecsapott a szökőár, az országban lévő utolsó napi szentek folyamatosan osztották szét az egyház által biztosított árucikkeket az áldozatok között. Miután tisztasági csomagok és egyéb felszerelések százait rakodták fel teherautókra, a misszionáriusok és mások Brent Bonham elnökkel az Indiai Bangalore Misszióból az indiai Vöröskereszt egyik állomására szállították azokat.

Az állomáson az őket fogadó férfi felismerte a névtáblájukat. „Ó, ti az egyháztól jöttetek – mondta. – Mit hoztatok?”

Azt felelték, hogy vannak lámpásaik, tisztasági csomagjaik és több tonna ruhaneműjük. A hivatalnok odáig volt az örömtől az adományok láttán, és azt mondta nekik, hogy hajtsanak be a teherautókkal a létesítménybe.

Odabent azt látták, hogy az emberek hatalmas ruhakupacok körül csoportosulnak. Mindenféle vallási és szervezeti hovatartozású emberek érkeztek adományokat kézbesítve, és a misszionáriusok órákon át rakodták ki a teherautókat, illetve vitték oda az árut, ahol szükség volt rá.

Amikor Kilbert elder a különböző csoportokhoz tartozó emberekre tekintett, mély benyomást tett rá az, ahogy együtt dolgoztak a felebarátaik iránti szeretetből. Mindenütt vannak jó emberek – gondolta magában.