Liahóna
A jószívűség ajándéka
2024. december


A jószívűség ajándéka. Liahóna, 2024. dec.

Jöjj, kövess engem!

Moróni 7

A jószívűség ajándéka

Krisztus tiszta szeretete képes átalakítani az életünket, amikor törekszünk erre a becses ajándékra.

Jézus Krisztus alászáll a mennyből

Az a kérés irányul felénk, hogy váljunk olyanná, mint a Szabadítónk, Jézus Krisztus. Ő így tanított: „Milyen embereknek kell hát lennetek? Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok” (3 Nefi 27:27). Amikor arra törekszünk, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá, akkor jószívűségre kell törekednünk még a leginkább emberpróbáló időkben is.

Moróni, az utolsó nefita próféta, „rendkívül heves…” háborúkat élt meg, és tanúja volt népe teljes pusztulásának. Mivel ellenségei megesküdtek, hogy mindenkit elpusztítanak, aki nem hajlandó megtagadni Jézus Krisztust, Moróni egyedül vándorolt, „hogy élete… biztonságban legyen” (Moróni 1:2–3).

Ebben a megrendítő helyzetben Moróni leírt „még néhány dolgot”, azt remélve, hogy majd „tán értékkel bír[nak] …egy eljövendő napon” (Moróni 1:4). Belefoglalta „aty[ja], Mormon szavai[t]”, aki azt tanította, hogy „jószívűségnek is kell lenni [bennünk]; mert ha nincs benn[ünk] jószívűség, akkor semmi[k vagyunk]”. Mormon azzal folytatta, hogy „a jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és örökké tart” (Moróni 7:1, 44, 47).

A jószívűség egy olyan ajándék, amelyet akkor kapunk, amikor imádkozunk „szív[ün]k minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benn[ün]ket ez a szeretet, melyet mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak” (Moróni 7:48).

A Mormon könyve – lévén egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról – gyönyörűen tesz bizonyságot Krisztus tiszta szeretetéről, és arról tanít, hogyan tehetünk szert a jószívűség ajándékára az életünkben.

Krisztus szeretete irántunk

Mormon tanításaiból megtudjuk, hogy a jószívűség elválaszthatatlanul kapcsolódik a Szabadítóhoz. A jószívűség legfőbb kifejezése az a szeretet, amely Jézus Krisztustól ered az Ő engesztelő áldozata révén.

Az Úrhoz szólva Moróni ezt mondta:

„[E]mlékszem, hogy azt mondtad, hogy olyannyira szeretted a világot, hogy letetted életedet a világért…

És most tudom, hogy ez a szeretet, [mely benned van,] a jószívűség” (Ether 12:33–34).

A Mormon könyvében feljegyzett szolgálattétele kezdetén a feltámadt Szabadító arra kérte az embereket, hogy jöjjenek, és érezzék az oldalán ejtett jelet, valamint a szögek nyomait a kezén és a lábán, hogy megismerjék Őt és azt, amit az egész világ iránti tiszta szeretetből tett (lásd 3 Nefi 11:14–15).

Krisztus szeretete soha el nem múlik. Mormon ezt tanította: „Ragaszkodjatok tehát a jószívűséghez, ami a legnagyobb mindenek között” (Moróni 7:46). Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke arról biztosított minket, hogy „csakis Krisztus tiszta szeretete lesz mindvégig a támaszunk. Krisztus szeretete az, mely hosszan tűrő és kedves. Krisztus szeretete az, mely nem fuvalkodik fel és melyet nem könnyű felingerelni Csakis az Ő tiszta szeretete teszi képessé Őt – és minket is – arra, hogy minden dolgot elbírjon, minden dolgot higgyen, minden dolgot reméljen és minden dolgot elviseljen. [Lásd Moróni 7:45.]”

A jószívűség ezen ajándéka elnyerésének az egyik módja az, ha követjük a Szabadító e tanítását: „Tartsatok bűnbánatot…, és jöjjetek hozzám, és keresztelkedjetek meg az én nevemben, és higgyetek bennem, hogy meg lehessen szabadítani titeket” (Moróni 7:34).

A mi szeretetünk Krisztus iránt

Miután hallották Benjámin királyt Jézus Krisztusról beszélni, népe „hatalmas változást” tapasztalt meg a szívében, és már nem volt „hajlandóságu[k] arra, hogy gonosz dolgot tegy[ene]k, csak arra, hogy állandóan jót tegy[ene]k” (Móziás 5:2).

Ez a változás, mely kizárólag Jézus Krisztus és az Ő engesztelése által lehetséges, olyan szívet eredményez bennünk, mely telve van szeretettel Krisztus iránt. Ez a szeretet több a puszta elismerésnél, a gyengéd érzelmeknél vagy a csodálatnál. Ha igazán szeretjük Krisztust, akkor a teljes szívünket neki fogjuk adni.

Amikor Lamóni király apja hallotta az evangéliumot, vágy éledt benne a Lélek elnyerésére és az örök életre. „Íme, mondta, mindent feladok, ami a birtokomban van, igen, feladom a királyságomat is, hogy ezt a nagy örömet elnyerhessem” (Alma 22:15). Imában azt mondta az Úrnak, hogy „minden bűnömmel felhagyok, hogy megismerjelek téged” (Alma 22:18).

A Mormon könyvében mások is tanúsítottak ilyen szeretetet Krisztus iránt. Az anti-nefi-lehiták „letették lázadásuk fegyvereit” (Alma 23:13), és „mélyen eltemették őket a földbe” (Alma 24:17). Szövetségben fogadták, hogy „soha többé nem használnak fegyvert”, továbbá hogy „testvéreik vérének ontása helyett inkább a saját életükről mondanának le” (Alma 24:18). Megtérésük oly teljes volt, hogy „soha nem távolodtak el” (Alma 23:6).

Azáltal mutatjuk ki a Krisztus iránti szeretetünket, hogy betartjuk a parancsolatait, részesülünk a szabadítás és felmagasztosítás szertartásaiban, szövetségeket kötünk és tiszteletben tartjuk azokat, valamint az Ő tanítványaiként élünk. Az Iránta való szeretetünk hatással van mindenre, amit teszünk.

az irgalmas szamaritánus segít egy sebesült férfinak

The Good Samaritan [Az irgalmas szamaritánus]. Készítette: Walter Rane

Az egymás iránti szeretetünk

Amellett, hogy érezzük a Krisztustól jövő és a Krisztus iránt táplált szeretetet, törekedjünk arra, hogy egymás iránt is jószívűség, vagyis krisztusi szeretet legyen bennünk.

Énós egész nap és éjjel imádkozott bűnei bocsánatáért. Miután bűnbocsánatot nyert és eltelt a Szabadító szeretetével, egész lelkét kiöntötte imában a népéért – és az ellenségeiért (lásd Énós 1:4–12). Jószívűséggel telve Móziás fiai is „vágytak rá, hogy a szabadítás minden teremtménynek hirdetve legyen, mert nem tudták elviselni, hogy egyetlen emberi lélek is elvesszen” (Móziás 28:3).

A jószívűség magasabb szintre emeli azt, ahogyan másokat látunk és másokkal bánunk. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „A jószívűség arra sarkall minket, hogy viseljük egymás terheit [lásd Móziás 18:8], ahelyett, hogy terheket halmoznánk egymásra. Krisztus tiszta szeretete lehetővé teszi számunkra azt, hogy »Isten tanújaként áll[junk] mindig és mindenben és minden helyen« [Móziás 18:9] – főleg a feszült helyzetekben.”

Amikor bátyjai megkötözték kezét-lábát, és ott akarták hagyni, hogy meghaljon a vadonban, Nefi segítségért imádkozott, és az Úr kiszabadította őt (lásd 1 Nefi 7:16–18). Ahelyett, hogy Nefi bosszút akart volna állni a bátyjain, ahogy azt a természetes ember tenné, példát mutatott arra, hogy a jószívűség „hosszan tűrő” (Moróni 7:45), amikor „fenntartás nélkül [megbocsátotta] nekik mindazt, amit tettek” (1 Nefi 7:21).

Ha mindenki rendelkezne a jószívűség ajándékával, akkor ráébrednénk arra, amit a Mormon könyvében szereplő emberek megtapasztaltak, miután a Szabadító meglátogatta és tanította őket, és megalapította közöttük az egyházát: „[N]em volt viszálykodás…, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott” (4 Nefi 1:15).

Egy felettébb becses ajándék

Midőn Nefi hallotta édesapját az élet fája látomásáról beszélni, Nefi ezt mondta: „[A]zt kívántam, hogy láthassam és hallhassam és tudhassam ezeket a dolgokat, a Szentlélek hatalma által” (1 Nefi 10:17). Nefinek abban az áldásban volt része, hogy többet tudhatott meg a jószívűségről, amikor látta az élet fáját, Isten szeretetének a jelképét – mely „minden dolognál kívánatosabb” és „a legörömtelibb a lélek számára” (1 Nefi 11: 22, 23).

Nefi később így írt:

„Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével” (2 Nefi 31:20; kiemelés hozzáadva).

Egy nap a Szabadító előtt fogunk állni. Azon a napon, amennyiben pontos képet alkottunk az Ő jelleméről, tulajdonságairól és a Megváltónkként betöltött szerepéről, „akkor olyanok le[sz]ünk, mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt” (Moróni 7:48). Járed fivére megtapasztalta ezt, amikor Jézus Krisztus előtt állt, aki így szólt hozzá: „…még soha nem mutattam meg magam az embernek, …mert soha nem hitt bennem ember úgy, mint te. Látod, hogy a saját képmásomra teremtettelek?” (Ether 3:15).

Jézus Krisztusnak köszönhetően „meglehe[t] ez a reménységünk; hogy megtisztulha[t]unk, miként ő is tiszta” (Moróni 7:48). Ezt lehetetlen magunktól megvalósítanunk. A jószívűséget ajándékként kapjuk Őtőle, „és jó sor[unk] lesz…, [ha] az utolsó napon úgy találtatik, hogy rendelkez[ün]k vele” (Moróni 7:47).

Tanúsítom, hogy a jószívűség ajándékának hatalmában áll megváltoztatni az emberi létezést, ha engedjük. Imádkozzunk szívünk minden erejével azért, hogy elnyerjük a Szabadító irántunk táplált tiszta szeretetét, növekedjünk az Iránta való szeretetünkben, és az Ő igaz követőiként osszuk meg másokkal ezt a felettébb becses ajándékot.

Jegyzetek

  1. Jeffrey R. Holland, “He Loved Them unto the End,” Ensign, Nov. 1989, 26.

  2. Russell M. Nelson: Béketeremtők kerestetnek. Liahóna, 2023. máj. 101.