Hova forduljunk reményért, békességért és célért, amikor az életünk megváltozik? Liahóna, 2024. dec.
Fiatal felnőtteknek
Hova forduljunk reményért, békességért és célért, amikor az életünk megváltozik?
Jézus Krisztus evangéliumának és engesztelésének az ismerete reményt, békességet és célt hoz ebben a karácsonyi időszakban.
Illusztrálta: Benedetta C. Vialli
Halandó utazásunk során mindannyian szembesülni fogunk olyan élményekkel, amelyek segíthetnek Jézus Krisztus jobb tanítványaivá válnunk. Ahogy azonban az életkörülményeink gyakran változnak, muszáj lehet ehhez mérten igazítanunk az életvitelünkön is.
Mindazonáltal van remény azok számára, akik minden gondolatban Krisztusra tekintenek (lásd Tan és szövetségek 6:36), valamint „remélhet[nek] egy jobb világot” (Ether 12:4) és jobb jövőt azok, akik hisznek Istenben.
A szentírások tanítanak és megihletnek bennünket, és megmutatják nekünk, hogyan reagáltak a régiek – Krisztus halandó szolgálattétele és küldetése előtt, során és után – a körülményeikre. Vegyük például Lehi prófétát a Mormon könyvéből, akinek azt parancsolta az Úr, hogy hagyja hátra az otthonát és minden tulajdonát, meneküljön a vadonba a családjával, és jusson el egy ismeretlen úti célhoz. Az utazás során Lehi ellenállással, szívfájdalommal, szorongással, kínnal és csalódással szembesült. Ezek a tapasztalatok felkészítették őt és a családját a megígért földre.
Akárcsak Lehi, mi is sokan szembesülünk kihívásokkal. Néhányan talán a családjuk, a házasságuk, a tanulmányaik vagy a munkájuk miatt aggódnak. Mások talán a rossz döntések miatt távol érzik magukat Mennyei Atyától és a Szabadítótól, Jézus Krisztustól, vagy esetleg egyedül érzik magukat, mert egy új helyen élnek vagy tanulnak.
Ez a karácsonyi időszak különleges lehetőséget ad nekünk arra, hogy a Jézus Krisztus által felkínált békességre összpontosítsunk. Ne feledd, hogy az érzéseidtől, a körülményeidtől vagy a tartózkodási helyedtől függetlenül csodák történhetnek, amikor „Krisztusba vetett állhatatossággal… töreked[sz] előre” (2 Nefi 31:20).
A bizonytalanság és nyugtalanság időszaka
Miközben 1998-ban az Elefántcsontpart Abidjan Misszióban szolgáltam misszionáriusként, hallottam a hazámban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló politikai zavargásokról és társadalmi helyzetről. Mindennap elindultam téríteni a társammal. Amikor bemutatkoztam, és megemlítettem, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságból jöttem, az emberek arról kezdtek beszélni, hogy milyen súlyos mindaz, amit ott zajlik a kormány és a lázadó csoportok között – különösen Kinshasában, a fővárosban, ahol a családom lakott. A szívem szakadt meg, amikor arról hallottam, hogy a hazámban az emberek éheznek, és hogy sokakat megöltek.
Kapcsolatba léptem gondoskodó és aggódó misszióelnökömmmel, hogy kiderítsem, tud-e már többet a helyzetről, vagy kapott-e hírt a családomról. Reménytelennek éreztem a helyzetemet, és órákon át sírtam. Fel akartam adni. Úgy éreztem, hogy az Úr elhagyta a családomat és engem.
A társam és más misszionáriusok is támaszt és gondoskodást nyújtottak ebben az időszakban. Amikor már éppen feladtam volna, az egyik jó barátom, Joseph Wheeler elder megosztott egy szentírást, amelyet soha nem fogok elfelejteni.
1830-ban Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott Thomas B. Marsh számára. Thomast nem sokkal korábban keresztelték meg és rendelték elderré az egyházban. Arra is elhívták, hogy prédikálja az evangéliumot. Akkoriban Thomasnak egy kis megerősítésre volt szüksége. Az Úr ezt mondja Thomasnak a Prófétán keresztül:
„Thomas, fiam, áldott vagy a munkámba vetett hited miatt!
Íme, sok sanyargattatásban volt részed családod miatt; mindazonáltal én megáldalak téged és a családodat, igen, a kicsinyeidet; és eljön a nap, amikor majd hisznek, megismerik az igazságot, és egyek lesznek veled egyházamban.
Emeld fel a szíved és örvendezz, mert elérkezett missziód órája; és megoldódik a nyelved, és nagy öröm örvendetes híreit hirdeted majd ennek a nemzedéknek. […]
Vágd hát bele a sarlódat, teljes lelkeddel, és bűneid megbocsáttatnak, és kévék rakatnak majd a hátadra, mert méltó a munkás az ő bérére. Élni fog tehát a családod” (Tan és szövetségek 31:1–3, 5; kiemelés hozzáadva).
Ott volt a válasz, amelyet kerestem. Az Úr munkáját végeztem, és Jézus Krisztus evangéliumának és engesztelésének az ismerete és igazsága reményt, békességet és célt hozott az életembe a bizonytalanság ezen időszakában.
Négy tantétel a békesség megtalálásához
A következő négy tantétel segíthet neked, amikor nem tudod, hová fordulj reményért, békességért és célért az életedben:
1. Hidd el, hogy van remény és van megoldás az általad érzett ürességre vagy csüggedésre, amelyet érzel. A remény Jézus Krisztusban, az Ő engesztelésében és az Ő evangéliumában található. A Szabadító ezt mondta: „[A]zért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (János 10:10). Ővele mindig van reményed erre a bővelkedő életre.
2. Légy örömteli, függetlenül az életed körülményeitől vagy kihívásaitól. Szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök, ezt tanította:
„Az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket.
Amikor életünket Isten szabadítástervére összpontosítjuk…, valamint Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára, akkor örömöt érezhetünk, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben. Az öröm Tőle származik, és Őmiatta van benne részünk.”
Még akkor is, amikor „sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül”, Jézus Krisztusnak köszönhetően „a ti szomorúságtok örömre fordul… és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket” (János 16:20, 22).
3. Légy könyörületes és szolgálj másokat. A Szabadító, Jézus Krisztus „széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38). Imádkozz az ahhoz szükséges erőért, hogy válasz lehess valakinek az imájára. Mosolyogj, beszélgess és járj a körülötted lévőkkel. Hallgassd meg őket és szánj rájuk időt. Buzdíts, oszd meg azt, amiről tudod, hogy igaz, és bocsáss meg másoknak. Ezek az egyszerű cselekedetek mély hatással lesznek rád ésmásokra is.
4. Tarts bűnbánatot, és igyekezz megtartani a szövetségeidet. Nelson elnök ezt tanította:
„Mivel a Szabadító az Ő végtelen engesztelése révén mindegyikünket megváltott a gyengeségtől, a hibáktól és a bűntől…, ezért ha valóban bűnbánatot tartotok és az Ő segítségét kéritek, akkor e mostani ingatag világ fölé tudtok emelkedni. […]
A körülöttünk kavargó figyelemelterelések és torzítások ellenére valódi megnyugvásra – vagyis enyhülésre és békességre – tudtok lelni még a legnyugtalanítóbb gondjaitok közepette is.”
Ha naponta tartasz bűnbánatot és törekszel arra, hogy megtartsd a Mennyei Atyáddal és Jézus Krisztussal a keresztelődkor és a templomban kötött szövetségeidet, akkor – amint azt Nelson elnök tanította – „fokozott mértékben hozzáfér[sz] Jézus Krisztus hatalmához”. Az Ő hatalma „megerősít minket, hogy jobban bírjuk a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat. Ez a hatalom megkönnyíti az utunkat.”
Egy szerető és gondoskodó Mennyei Atya fia vagy lánya vagy. Azt szeretné, ha fejlődnél és örömöd lenne, ami csak az Ő Fia, Jézus Krisztus által lehetséges, akire igyekezhetünk mindig emlékezni ebben a karácsonyi időszakban – és minden más időszakban is ezután. Tudom, hogy Jézus Krisztus evangéliuma és az Ő engesztelése reményt, békességet és célt hozhat az életedbe.