Szabadon választani Krisztust. Liahóna, 2024. dec.
Fiatal felnőtteknek
Szabadon választani Krisztust
A vallást mindig valami olyasminek éreztem, ami megakadályoz abban, hogy önálló döntéseket hozzak.
Sometimes They Come [Időnként érkeznek]. Részlet. Készítette: Brian Kershisnik. Másolatok készítése tilos!
Még kisbabaként megkereszteltek az ukrán ortodox egyházba. Fiatalabb koromban nyugtalanítónak találtam azt, hogy ez a keresztelkedés nem az én döntésem volt. Elkezdtem azt gondolni, hogy a vallás nem teszi lehetővé számomra az önálló választás szabadságát.
Így aztán idővel már nem hittem Istenben vagy bármi lelki dologban.
Egy nap az egyik barátnőmmel beszélgettem, aki Csehországban éppen egy olyan tanulmányi programban vett részt, amely Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához kapcsolódott. Engem is hívott, hogy végezzem el a programot. Eredetileg nem érdekelt a dolog, de egy idő után úgy döntöttem, hogy megnézem.
Tetszett az iskola egészében pozitív üzenete, így hát beadtam a derekamat és jelentkeztem.
Az viszont, hogy a program Jézus Krisztusra összpontosított, nem érdekelt.
Vagy legalábbis én így gondoltam.
Ellentmondásos érzések
Ez az oktatási intézmény arra késztetett, hogy a korábbiakhoz képest másként éljek. Először is, megtudtam, hogy a kampuszon nem ihatok kávét!
A szabadságom már csúszott is kifelé a kezemből.
Emellett mindegyik reggel egy kötelező áhítattal kezdődött. Ezeket legtöbbször átaludtam, mert nem érdekeltek. Én csak azért voltam ott, hogy tanuljak, azután pedig úgy éljek, ahogy akarok.
Egy idő után azonban észrevettem körülöttem azokat, akik komolyan vették Jézus Krisztus tanításait. Ukrajnában sokan csak évente néhány alkalommal mennek el misére, míg itt mindig mindenki Krisztusról beszélt. Kedvesek voltak, jóindulatúak, és derűsen tekintettek az életre.
Azon kezdtem tűnődni, milyen lenne az életem, ha én is hinnék Őbenne. Néha már efféle gondolatokon kaptam magam: Hogyan tekintene erre Jézus?
Ez most komoly?
Zavarodottságot éreztem. Elmondtam az egyik tanulótársamnak, hogy mennyire őrlődöm. Arra kért, hogy próbáljak meg imádkozni az érzéseimről.
Az egyik ködös reggelen úgy döntöttem, hogy keresek egy csendes helyet a szabadban, ahol elmélkedhetek. Nem tudom, hogy mi történt velem, de elmélkedés helyett bizalmat előlegeztem meg Istennek. Azt mondtam: Rendben, beszélgessünk!
És elmondtam életem leghosszabb imáját.
Mindössze annyit szerettem volna megtudni, hogy Isten és Jézus Krisztus valóságosak-e.
Miközben imádkoztam, a nap sugarai áthatoltak a ködön. Éreztem a melegségét a bőrömön és a melegségét a szívemben. Úgy éreztem, mintha valaki a vállamra helyezte volna a kezét, azt üzenve, hogy Ők pont ott vannak velem.
Az üzenet világos volt: Ők valóságosak. Tudnak rólam.
Emellett rájöttem még valamire.
Amikor elnéztem azokat, akik Jézus Krisztus evangéliuma szerint éltek, nem láttam senkit, aki olyan dolgok megtételére kényszerült volna, amelyeket nem akart megtenni, vagy aki úgy érezte, hogy a hite korlátozza őt. Láttam, ahogy azt választják, hogy úgy élnek, mint Jézus Krisztus, mert ezt akarják.
A Mormon könyvében Moróni próféta egy felkérésen, nem pedig egy parancson keresztül tesz ígéretet: „[H]a őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát” (Moróni 10:4).
Rájöttem, hogy én is Őt akarom választani.
Tökéletlen tanítványság
Attól kezdve komolyan vettem a Jézus Krisztusról való tanulást. Elfogadtam a misszionáriusi leckéket. Tanulmányoztam a Mormon könyvét. Mindennap imádkoztam. Még meg is keresztelkedtem! (És ezúttal ez a saját döntésem volt!) Mindez nagyon új volt számomra, de éreztem, ahogy változik a szívem.
Még mindig sokat kell tanulnom, és nagyon is tökéletlen vagyok, de mindig azt mondom magamnak: Csak próbálj meg ma olyan lenni, mint Krisztus! Csak próbáld meg!
Joaquin E. Costa elder a Hetvenektől gyönyörűen ezt tanította: „Időnként a Jézus Krisztusba vetett hit lehetetlen – majdhogynem elérhetetlen – dolognak tűnhet. Azt gondolhatjuk, hogy Krisztushoz jönni olyan erőt, hatalmat és tökéletességet igényel, amellyel nem rendelkezünk, és egyszerűen nem találjuk az energiát ahhoz, hogy mindent megtegyünk. Azonban… a Jézus Krisztusba vetett hit megadja nekünk az elinduláshoz szükséges energiát.”
Jézus Krisztus meg tud változtatni minket, ha esélyt adunk Neki és tovább próbálkozunk. Ő nem korlátozza a szabadságunkat. Ehelyett Ő az engesztelése által inkább még többet kínál nekünk: örömet, gyógyulást és reményt.
Naponta szabadon választhatjuk Őt, és hálás vagyok azokért a csodákért, amelyeket a követésére irányuló döntésem hoz az életembe.
A szerző Ukrajnából, Kijevből származik.