Idén nem lesz karácsony?

Írta: James Nowa, USA, Utah

Amikor a karácsonyról kérdeztük, az édesanya azt mondta, hogy nehéz idők járnak, és a családnak nem lesz semmije azon a karácsonyon.

Még mindig magam előtt látom azt a házat azon a hideg, szürke decemberi napon Illinois-ban. A nagyobb része a föld alá volt építve, szinte csak a teteje volt a talajszint felett. „Valószínűleg senki nem lakik benne” – egyeztünk meg a társammal.

Bekopogtunk. Néhány pillanat múlva egy hölgy nyitotta résnyire az ajtót. Elmondtuk neki, hogy misszionáriusok vagyunk Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházától, és fontos üzenetünk van számára. Habozott, de aztán beengedett.

Két rozoga székre mutatva hellyel kínált. A szobában alig derengett némi világosság. Ahogy a szemem megszokta a félhomályt, észrevettem, hogy a háznak földpadlója van. A falakon nem lógtak képek. Hirtelen előjött négy szomorú gyermek, mind seszínű ruhában.

Két hét volt karácsonyig. Hol volt a jászolban fekvő kisded Jézus? Hol volt a színpompás díszítés és a karácsonyfa?

Miután elmondtuk a visszaállításról szóló üzenetünket, az édesanya megkért, hogy jöjjünk vissza máskor is, és beszéljünk a férjével. Indulás előtt még rákérdeztünk a karácsonyra. Azt mondta, hogy nehéz idők járnak, és a családnak nem lesz semmije azon a karácsonyon.

Miután távoztunk, a társammal segítséget kértünk a helyi egyházközség tagjaitól. Ami ezután következett, az a szeretet nagyszerű cselekedete volt. Az egyháztagok ételt, ruhákat és játékokat adományoztak, valamint egy karácsonyfát díszekkel.

Néhány nappal később visszatértünk ahhoz a házhoz. Kopogtattunk, az ajtó újra résnyire nyílt, mi pedig boldog karácsonyt kívánva üdvözöltük az apát, az anyát és a nagy szemeket meresztő négy gyermeket.

Bevittük a házba a fát, az ajándékokat és az ételt. A család döbbentnek tűnt. Felállítottuk a fát, ajándékokat helyeztünk alá, ételt tettünk az asztalra, és egy rövid, örömteli látogatás után indulni készültünk. Miközben szedelődzködtünk, rápillantottam a gyermekekre. Mindnek széles mosoly ült az arcán.

Később még tanítottuk a családot, és végül csatlakoztak az egyházhoz. Amint az evangélium világossága beragyogta az otthonukat, az apa hitet fejlesztett ki, és új fényben látta a családját. Jobb állást talált. A családtagok közelebb kerültek egymáshoz. Hamarosan új házba költöztek.

Több mint 60 évvel később még mindig köszönetet mondok az Úrnak, amiért megengedte, hogy megáldjuk hat drága gyermekét, arra emlékeztetve engem, hogy „a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:40).