Látogató tanítói üzenet

Váljatok eszközzé Isten kezében azáltal, hogy gyakoroljátok a szentséget!

Ebből az üzenetből imádságos lélekkel válaszd ki és olvasd fel azokat a szentírásokat és tanításokat, amelyek megfelelnek az általad látogatott nőtestvérek szükségleteinek! Oszd meg velük tapasztalataidat és bizonyságodat! Kérd meg az általad tanítottakat, hogy tegyenek ők is hasonlóképpen!

Mit jelent a szentség gyakorlása?

James E. Faust elnök, második tanácsos az Első Elnökségben: „A szentségben rejlik a lélek ereje. Hit, valamint az Isten törvényeinek és szertartásainak való engedelmesség által jön létre. Ezután Isten megtisztítja a szívet a hit által, és a szívből kiürülnek a világi és érdemtelen dolgok. Amikor Isten akaratának eleget téve elérjük a szentséget, az ember ösztönösen tudja, hogy mi a jó és mi a rossz…

Többek között azért kell a templomba mennünk, hogy megőrizzük saját magunk és családunk szentségét.

A templomokon kívül egy másik szent hely az otthonunk kell, hogy legyen.

[…] Az Úr áldjon meg mindegyikünket különleges feladatunkban, hogy megleljük az Úr iránti szentséget szent helyeken állva. Ott fogjuk meglelni a lelki védelmet, amire nekünk és családunknak szükségünk van” (lásd „Szent helyeken állni”, Liahóna, 2005. máj., 62., 67–68.).

Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából: „A krisztusi tulajdonságok kifejlesztése nem egyszerű feladat… A valóság tesztje akkor jön, amikor a krisztusi tulajdonságoknak meg kell jelenniük az életünkben – férjként, feleségként, apaként, anyaként, fiúként, leányként, a barátságunkban, a munkahelyünkön és a szórakozásunkban. Láthatjuk fejlődésünket éppúgy, mint a körülöttünk élők, amint fokozatosan [szentségben cselekszünk Őelőtte] (lásd T&Sz 43:9)” („Krisztusi tulajdonságok – a szél a szárnyaink alatt”, Liahóna, 2005. nov., 102.).

Hogyan gyakorolhatom a szentséget és lehetek eszköz Isten kezeiben?

Kathleen H. Hughes, első tanácsos a Segítőegylet általános elnökségében: „Melyikünk ne vágyna arra, hogy gondját viseljék, vigyázzanak rá, megvigasztalják és oktassák Isten dolgaira? Hogyan történik meg mindez? Egyszerre csak egy kedvesség, egy szeretetteljes megnyilvánulás, egy figyelmes gesztus, egy szolgálatkész kéz. Az üzenetem azonban nem azoknak szól, akik ilyen jószívűségekben részesülnek, hanem nekünk, mindannyiunknak, akiknek naponta kell alkalmazni e szent cselekedeteket. Ahhoz, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóvá váljunk, Joseph próféta azt tanította: »Ki kell tárnotok szíveteket egymás iránt!«” („Hogy mindannyian együtt foglalhassunk helyet a mennyben”, Liahóna, 2005. nov., 110.).

Bonnie D. Parkin, a Segítőegylet általános elnöke: „A szövetségek – vagyis a minket és Mennyei Atyánkat összekötő ígéretek – lényegesek örökkévaló fejlődésünkhöz. Ő lépésről lépésre arra tanít, hogy munkájában való részvételünkkel Hozzá hasonlóvá váljunk. A keresztelkedéskor megígérjük, hogy teljes szívünkkel szeretni fogjuk Őt, és úgy szeretjük testvéreinket, mint önmagunkat. A templomban azt is megígérjük, hogy engedelmesek, önzetlenek, hithűek, tiszteletreméltóak és jószívűek leszünk. Megígérjük, hogy áldozatokat fogunk hozni, és mindenünket felajánljuk. […]

Az Úr azt szeretné, ha mindent, amit teszünk »a szív… szentségével« tennénk [T&Sz 46:7]. A [szentség] a szövetséges élet terméke… A szentség arra sarkall, hogy ezt mondjuk: »Itt vagyok, küldj engem!«” („Megszentelt szívvel”, Liahóna, 2002. nov., 104., 105.).