Képes leszek újra beszélni?
Már néhány hónapja a missziómat töltöttem szülőhazámban, Peruban, amikor Santiagóval találkoztam. Az új egyháztagoknak tartott vasárnapi iskolai osztályba járt, de nem volt megkeresztelkedve. A misszionáriusi leckéket sem tanították neki. Megtudtam, hogy beszédzavarral küszködik, ami bizonytalanná tette, mert nehezen kommunikált.
Élete legnagyobb részében Santiago érthetően beszélt és gyönyörű énekhangja volt. Később azonban volt egy agyvérzése. Miután hosszú időt töltött egy rehabilitációs intézetben, megtanult újra járni, de a beszéddel még mindig gondjai voltak.
Izgatottak voltunk, amikor Santiago úgy döntött, hogy találkozik velünk. Az első látogatásunk alkalmával megpróbált beszélni, mi pedig megpróbáltuk megérteni, amit mond. Különösen a Mormon könyvéből való hangos olvasást élvezte. Szerettük és csodáltuk őt.
Egy nap, miközben az evangéliumi szertartásokról beszéltünk, Santiago azt mondta, hogy készen áll a keresztelkedésre és a konfirmációra. Miután befejeztük a beszélgetést, felállt, csillogó szemekkel és nagyon nehézkesen azt kérdezte: „Elderek, miután megkeresztelkedem, képes leszek újra rendesen beszélni?”
Egy pillanatra meghökkentem, és először nem tudtam, hogy mit válaszoljak. A Lélek hatására azonban magabiztosan azt válaszoltam: „Igen, ha elég hited van, az Úr teljesíti a vágyadat.”
A keresztelője napján eszembe jutott Santiago kérdése, amikor felkérték, hogy ossza meg a bizonyságát. Tudatában annak, hogy néha az Úr ígéretei nem teljesednek be azonnal, azon tűnődtem, hogy Santiago vajon csalódott lesz-e, ha a beszédképessége nem javul azonnal. A rákövetkező napokban még mindig küszködött a beszéddel, de úgy tűnt, hogy nem aggódik miatta.
Nemsokára áthelyeztek, és nem találkoztam Santiagóval egészen a misszióm végéig, amikor elmentem hozzá, hogy elköszönjek tőle, mielőtt hazatérek. A társam és én nem találtuk őt otthon, és elindultunk, amikor hirtelen egy erős hang kiáltott utánunk. Santiago volt az!
Beléptünk az otthonába, és arról beszélt, hogy mennyire boldog, amióta az egyház tagja. Néhány perc múlva észrevettem, hogy majdnem tökéletesen beszél. Meglepődve így szóltam: „Santiago, már szépen beszélsz!”
Azt mondta, hogy tudta, hogy az Úr teljesíteni fogja a vágyát. Tehát gyakorolta hitét, és megtette a saját részét, hangosan olvasott a Mormon könyvéből, és elvégezte az orvosa által javasolt gyakorlatokat. „Az Úr látta az erőfeszítéseimet, és visszaadta a hangomat – mondta. – És nemsokára megáld azzal a képességgel is, hogy újra énekeljek.”
Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Aznap Santiago nagyszerű leckét tanított számomra. Az Úr ígéretei nem mindig gyorsan, de mindig beteljesednek.