Ennyi elég
„A családok örökké együtt lehetnek, Mennyei Atyánk terve által” (Childrens’s Songbook, 188.).
Igaz történet alapján
Carlitos megtörölte könnyes szemeit. Mamája már több hónapja betegeskedett. Papája végül meggyőzte, hogy menjen be az aprócska falujuktól sok kilométerre fekvő városba Chilében, és keresse fel az orvost. Sok-sok vizsgálat után, az orvos azt mondta, hogy Carlitos mamája rákos.
Mama nem akarta sajnáltatni magát. „Még sok dolgom van” – mondta.
Egy napon két fiatal norteamericanos (észak- amerikai ember) jelent meg parányi otthonuk ajtajában. „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházából jöttünk” – szólalt meg az egyikük, kicsit akadozó spanyollal.
Mama kitartóan figyelt és időnként kérdéseket tett fel. Azonnal elfogadta a fiatalemberek üzenetét. „Ez az igazság” – mondta.
Betegsége ellenére, mely sok fájdalmat okozott neki, Mama eldöntötte, hogy megkeresztelkedik és konfirmálkodik.
Vasárnap reggel a család végül elment a kis gyülekezeti házba, ahol Metzer elder megkeresztelte őt. Mama vacogott, amikor kilépett a keresztelőmedencéből.
„Mama, te fázol! – mondta Carlitos és a dereka köré fonta a karjait. – Haza kell menned, és fel kell melegedned!”
Mama megrázta a fejét. „Ez még nem elég. Maradok, míg nem konfirmáltak. Hogyan is fázhatnék, amikor az evangélium felmelegít?” Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagjává konfirmálták.
Mama azonban nem érte be ennyivel. Elhatározta, hogy Papa és Carlitos is tanuljanak a visszaállított evangéliumról, ahogy ő tette. „Ha imádkoztok, tudni fogjátok, hogy az, amit a misszionáriusok mondanak, igaz” – mondta nekik.
Az elderek őket is tanították Jézus Krisztus evangéliumára. Papának abba kellett hagynia a dohányzást. Carlitos odafigyelt az elderek tanításaira, és érezte, hogy béke költözik a szívébe. Kezdte megérteni azt a melegséget, amiről Mama beszélt.
Néhány hónapon belül Papának sikerült abbahagynia a dohányzást. Nemsokára Papa és Carlitos is megkeresztelkedtek és konfirmálták őket. Néhány héttel később Papa elnyerte az ároni papságot. Carlitosnak még három évet kellett várnia, hogy megkaphassa a papságot.
Mama nagyon gyenge volt, de mindig sikerült eljutnia az egyházba, és meglátogatnia a faluban lévő betegeket.
„Isten egyházának tagjai vagyunk, de ez még nem elég” – szólt Mama egyik este Papához és Carlitoshoz.
„Mit kell most tennünk?” – kérdezte Carlitos. Szeretett az evangéliumról tanulni, és minden tekintetben a szerint akart élni.
„Össze kell, hogy pecsételjenek bennünket a templomban” – válaszolta Mama.
A Santiagóban lévő templom esett a legközelebb az otthonukhoz. Azonban nem volt annyi pénzük, hogy oda utazhassanak. Minden tartalék pénzüket, amit Papa megkeresett, Mama gyógyszereire kellett költeniük.
Így hát Mama kinevezett egy korsót templom-perselynek. Elhelyezte az ajtó közelébe. Addig gyűltek benne az érmék, míg végül a családnak elég pénze nem lett az utazásra. A templomban összepecsételték a családot az időre és az örökkévalóságra.
Mama ragyogott a boldogságtól. „Ennyi elég” – mondta.
„Tudom, hogy a földet azért teremtették és az Úr egyháza azért lett visszaállítva, hogy a családokat összepecsételhessék és felmagasztosulhassanak.”
Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, „A házasság ápolása”, Liahóna, 2006. máj., 36.