Az egyház változatossága megtöri a sztereotípiákat

Harlemben egy afro-amerikai püspök imádkozik a gyülekezetében. Miamiban a szomszédok élénksárga kápolnába lépnek, és haiti nyelven köszöntik egymást. Salt Lake Cityben a tanító kínaiul tanítja a Biblia óráját. Mindeközben Floridában egy egész gyülekezet az amerikai jelbeszéd testi költészetével énekel. Kaliforniában pedig egy kisgyermek első elemis beszédét spanyolul adja elő.

Ez a kép feltűnően elüt attól a sztereotip elképzeléstől, miszerint az Egyesült Államokban az egyház tagjai fehér, középosztályú emberek Utahból, mint ahogy azt sokan gondolják. Ellenkezőleg, pontosan ábrázolja az egyháztagság változatos arculatát, amely egyre sokfélébb, és tükrözi a kultúrák és a tapasztalatok széles skáláját.

Ez a sokféleség nem maradt észrevétlenül a média hírösszefoglalásaiban sem: „A mormonok belvárosokban hódítanak–az egyház egyre több feketét és spanyolajkút vonz magához” a Philadelphia Inquirer című folyóiratban, „UNSZ Egyház követi tagjait a belvárosokba” a Denver Post című folyóiratban, „Színvak hit” a Chicago Reporter című folyóiratban, és „A mormonoknak Harlemben nagyobb hely szükségeltetik” a New York Times című napilapban néhány példája ennek.

Jan Shipps, a történelem és a vallási tanulmányok nyugalmazott professzora az Indiana Egyetemen azt mondta, hogy gyakran keresik fel őt a tudósítók, akiket meglep az egyház növekedése a belvárosokban. „»Hol vannak a mormonok« – kérdezik. Én azt mondom nekik: »Mindenhol ott vannak.«”

Az Egyesült Államokban például, több mint 150 utolsó napi szent gyülekezet 20 különböző nyelven beszél, beleértve a lengyelt, a navahót, az oroszt, a spanyolt és a németet.

Az egyház növekedésének nagy részét a világméretű önkéntes misszionáriusi programnak köszönheti, amely a világon a legnagyobb a maga nemében. Több mint 52 000 misszionárius tanít 347 misszióban, a világ több mint 140 nemzetében.

„Keményen dolgozunk azért, hogy kiküldjük azt az üzenetet, amely reményt ad – mondta Earl C. Tingey elder, a Hetvenek Elnökségéből. – Olyan üzeneteket osztunk meg, amelyek segítenek a családoknak. Azt a reményt visszük hozzájuk, hogy egy apa hogyan lehet apa, és egy anya hogyan lehet anya – és mindezt Jézus Krisztus tanításaira alapozva.”

Ugyanakkor Tingey elder gyorsan rámutatott az utolsó napi szent hit megkülönböztethetőségére a keresztény világban. Azt mondja, hogy az egyház se nem katolikus, se nem protestáns, hanem Jézus Krisztus ősi egyházának a visszaállítása.

Az egyház nemzetközileg is egyre növekszik sokszínűségében. Az egyháztagok több mint fele az Egyesült Államokon kívül él, amely mérföldkövet 1996 februárjában érte el.

Ez a majdnem 13 millió utolsó napi szentet számláló világméretű egyháztagság messze van már az 1830 áprilisában meglévő 6 tagtól, amikor Joseph Smith megszervezte az egyházat New York felvidékén.

A különböző kultúrák és nemzetek között végbemenő hatalmas növekedés az egyház elsődleges kihívásává vált. Ennek megoldásaként az egyház szentírásokat, konferencia-feljegyzéseket, műholdas közvetítéseket, tananyagokat, magazinokat, szoftvereket, honlap információkat és más anyagokat fordít, több mint 100 különböző nyelvre. Ez a fordítási rendszer a világon az egyik legnagyobb ilyen hálózat.

2000-ben Washington, D.C.-ben a Nemzeti Sajtóklubban, Gordon B. Hinckley egyházelnök azt mondta, hogy az egyház növekedése néhány komoly kihívást hozott magával. „Az első a helyi vezetőség képzése – jegyezte meg Hinckley elnök. – A második… az istentiszteletek helyének biztosítása, miközben ilyen rohamosan növekedünk.”

A hódolatokhoz szükséges több hely biztosítására való megoldásként minden évben új épületek százai épülnek a világon.

A vezetőség képzése azonban olyan gyülekezetekben, ahol senki sincs még hosszú ideje az egyházban, külön kihívást jelent. Vannak országok, ahol az egyházat nemrégiben alapították meg, és ahol néhány vezető az egyházhoz való csatlakozását követő néhány hónap múlva kapja meg vezetői feladatait. Ezeknek az új vezetőknek kevés vezetői példakép áll a rendelkezésükre.

Felismerve ezt a kihívást az egyház területi irodákat hozott létre az egész világon, amelyeket általános felhatalmazottak felügyelnek. Rendszeresen találkoznak új helyi vezetőkkel, és az anyanyelvükön képzik őket.

A drámai növekedéssel velejár a különböző kultúrákban élő utolsó napi szentek egyesítésének a kihívása is. Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, azt mondta, hogy az egyháztagok közötti növekedő sokszínűség egyszerűen egy állapot, és nem egyházi cél. Az igazi cél az egység, nem a különbözőség. „A szentek közösségében egységről és az egyéni különbözőségek iránti toleranciáról prédikálunk, amely elkerülhetetlen egy sokszínű népesség hitében és viselkedésében.”

Ennek eredményeképpen erőfeszítéseket tettek arra, hogy tanítsák az egyház tanait az utolsó napi szenteknek, és helyi vezetőket képezzenek az egész világon az amerikai kultúra erőltetése nélkül.

„Néha a mi kultúránk és a nyugati kultúra nagyon más – mondta Seung Hwun Ko, egy, a koreai Szöulban élő egyháztag – de amikor Jézus Krisztus evangéliumáról beszélünk, ott közös nevezőre jutunk.”