Ez, minden adományozási korszak legnagyszerűbbike
A világban egyre jobban elterjedő aggodalomról szeretnék beszélni, és néhány kihívásról, mellyel szembe kell néznünk. 2001. szeptember 11-e óta nagyobb félelmet keltenek bennünk és egyre riasztóbbak a nemzetközi események és a terror szó majdnem teljesen új és tömeges használata. Tudom, sokan eltűnődtetek a szívetekben, mit jelent mindez a világ végét és a ti életeteket illetően. Sokan feltették a kérdést: „Ez lenne az órája a Szabadító második eljövetelének és mindannak, amit azzal kapcsolatban megjövendöltek?”
Sőt, nem sokkal szeptember 11-e után egy misszionárius teljes őszinteséggel és hittel megkérdezett: „Holland elder, ezek már az utolsó napok?” Láttam a komolyságát és a szemében tükröződő némi félelmet. Azt mondtam: „Igen, elder, az utolsó napokban élünk, de igazából ez már nem újdonság. A Szabadító megígért második eljövetele azzal kezdődött, hogy 1820-ban megjelent Joseph Smith prófétának. Biztosak lehetünk abban, hogy az utolsó napokban élünk – és még hosszú éveken át ez így is lesz.” Barátságosan kezet ráztam vele, majd útjára bocsátottam. Mosolygott, és úgy tűnt, megnyugtatta a magyarázatom, és fejét kicsit magasabbra emelve távozott.
Rögtön hozzáteszem azonban, hogy jól tudom, mit kérdezett igazából ez a fiatalember. Igazából így szólt a kérdés: „Be fogom fejezni a missziómat? Van-e értelme iskolát kezdeni? Fogok-e házasságot kötni? Van jövőm? Vár-e rám boldogság?” És nektek is azt mondom, amit neki mondtam: „Igen, természetesen – mindezekre a kérdésekre igen a válasz.”
A mindenki szeme láttára történő dicsőséges második eljövetel, és annak földet megrengető eseményei nem tudom, mikor következnek be. Senki sem tudja. A Szabadító azt mondta, hogy még a mennyei angyalok sem tudják (lásd Máté 24:36).
Figyelnünk kell a jelekre, a lehető leghithűbben kell élnünk, és meg kell osztanunk az evangéliumot mindenkivel, akivel csak találkozunk, hogy mindenkire kiterjedjenek az áldások és a védelem. Nem szabad azonban, hogy megbénítson bennünket csupán a tudat, hogy valamikor a jövőben ez és az ezt körülvevő események be fognak következni. Nem hagyhatjuk abba az életet. Sőt, sokkal teljesebb életet kell élnünk, mint azelőtt valaha is! Elvégre ez az idők teljességének adományozási korszaka.
Higgyetek, ne féljetek!
Két dolgot szeretnék mondani nektek, akiket aggaszt a jövő. Szeretetteljesen, szívemből mondom ezeket.
Először is: soha nem engedhetjük, hogy a félelem és a félelem atyja (vagyis maga sátán) eltérítsen minket hitünktől és a hithű élettől. Minden korszakban minden embernek hittel kellett előrelépnie abba, ami mindig is valamelyest bizonytalan volt. Ez a terv. Csak legyetek hithűek! Isten kezében van az irányítás. Tudja a neveteket és hogy mire van szükségetek.
Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit – ez az evangélium első tantétele. Előre kell haladnunk. Isten elvárja, hogy elég hitetek, eltökéltségetek és bizalmatok legyen benne, hogy tovább menjetek, tovább éljetek és tovább örvendezzetek! Nem csak egyszerűen azt várja el, hogy szembenézzetek a jövővel; azt is elvárja, hogy megragadjátok és alakítsátok a jövőt – hogy szeressétek azt, örvendjetek benne és örüljetek a lehetőségeiteknek.
Isten nagyon szeretné megválaszolni imáitokat és valóra váltani álmaitokat, ahogy eddig mindig. De nem tudja, ha nem imádkoztok, és nem tudja, ha nem álmodtok. Röviden: nem tudja, ha nem hisztek.
Két vigaszt nyújtó szentírás
Itt van két szentírás, mind a kettő olyanoknak szól, akik veszedelmes időkben élnek.
Az első a Tan és a szövetségek 101. szakaszában áll. Ez a kinyilatkoztatás akkor adatott, amikor a Missouriban összegyűlt szenteket kegyetlenül üldözték. Úgy vélem, a legmélyebb sötétségében ez volt az egyház legnehezebb és legveszélyesebb – mondhatnám „terrorral teli” – időszaka.
De ebben a félelmetes időben az Úr így szólt a népéhez:
„Vigasztalódjon tehát a szívetek Siont illetően; mert minden test az én kezemben van; legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok.
Sion nem lesz elmozdítva a helyéről, annak ellenére, hogy gyermekei szét vannak szórva.
Akik megmaradnak, és akik tisztaszívűek, azok visszatérnek, és eljönnek örökségükre, ők és gyermekeik, az örök öröm dalaival, hogy felépítsék Sion romos helyeit –
És mindezen dolgok azért lesznek, hogy beteljesedhessenek a próféták” (T&Sz 101:16–19).
Tehát nyugodjon meg a szívetek Siont illetően. És ne feledjétek a legalapvetőbb meghatározást, ami valaha adatott Sionról: azok, akik „tisztaszívűek” (T&Sz 97:21). Ha tisztán tartjátok szíveteket, akkor ti és gyermekeitek és unokáitok is örök boldogságról fogtok dalolni Sion építése közben – és nem fognak elmozdítani helyetekről!
A másik vers, amire utalni szeretnék, a Szabadító, tanítványaihoz intézett szavait tartalmazza, melyeket akkor mondott, amikor a keresztre feszítés előtt állt, a tanítványokra pedig félelem, zűrzavar és üldöztetés várt. A halandóságban nekik adott utolsó mindenkire érvényes tanácsa így szólt: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot” (János 16:33).
Így hát, e csapásokkal teli világban emlékezzünk a hitünkre! Idézzük fel a többi ígéretet és jövendölést, amit kaptunk, az összes bizonyosságot nyújtót, és éljük az életet még teljesebben, merészebben és bátrabban mint valaha!
Krisztus legyőzte a világot és készített egy ösvényt a számunkra. Napjainkban így szólt: „Övezzétek fel tehát a derekatokat, és legyetek felkészülve! Íme, tietek a királyság, és az ellenség nem győzedelmeskedik” (T&Sz 38:9).
Három prófétai idézet
Ez elvezet ahhoz a napjainkkal kapcsolatos második témakörhöz, amelyre szeretnék rámutatni. Most van jelenésünk a halandóság színpadán, a legnagyszerűbb adományozási korszakban, amely valaha is megadatott az embernek, és a lehető legtöbbet kell kihoznunk belőle.
A következő az egyik kedvenc idézetem Joseph Smith prófétától (1805–44): „Sion felépítése olyan ügy, amely Isten népét minden korban érdekelte; olyan téma ez, amely mellett próféták, papok és királyok szólaltak fel különös elragadtatással; nagy örömmel várták azt a kort, amelyben mi élünk; és a várakozás mennyei és örömteli hevével énekeltek, írtak és prófétáltak napjainkról. […] Mi vagyunk azok a kiváltságos helyzetben lévő emberek, akiket Isten kiválasztottá tett, hogy elhozzuk az utolsó napi dicsőséget.”1
Figyeljétek meg, hogy mennyire hasonló kijelentést tett Wilford Woodruff (1807–1898): „A Mindenható ezzel a néppel van. Meg fogjuk kapni mindazt a kinyilatkoztatást, amelyre szükségünk van, ha elvégezzük a feladatunkat, és engedelmeskedünk Isten parancsolatainak… Amíg élek, eleget akarok tenni kötelességeimnek. Azt akarom, hogy az utolsó napok szentjei tegyenek eleget kötelességeiknek… Nagy és rendkívüli a felelősségük. Isten és az összes szent próféta minket figyel. Ez az a nagyszerű adományozási korszak, amelyről a világ kezdete óta beszélnek. Isten ereje és parancsolata miatt gyűltünk össze. Isten munkáját végezzük… Teljesítsük küldetésünket!”2
Végül pedig hadd osszak meg egy idézet Gordon B. Hinckley elnöktől, mai prófétánktól, aki átvezet minket jelen korunk megpróbáltatásain: „Mi vagyunk a betetőzése az előttünk élt összes nemzedéknek. Nem elég egyszerűen tudatni, hogy az egyház tagja vagyunk. Komoly kötelesség hárul ránk. Nézzünk szembe ezzel, és munkálkodjunk ezen!
Krisztus igaz követőiként kell élnünk, jószívűen minden ember iránt, rossz helyett jót adva, az Úr útjait példamutatással tanítva, és eleget téve annak az óriási szolgálatnak, amit Ő jelölt ki a számunkra.
Éljünk úgy, hogy méltók legyünk a világosság, megértés és örök igazság dicsőséges adományára, amely a múlt valamennyi veszedelmén keresztül jött hozzánk! Valamiképp mindazok közül, akik valaha e földön éltek, minket tartottak vissza erre a különleges és figyelemreméltó időszakra. Legyetek hálásak, de mindenek felett legyetek hithűek!”3
Prófétáink hosszú korszakokon át nem az átélt idők borzalmaira, és nem az utolsó napok nyugtalanító elemeire összpontosítottak, hanem úgy érezték, a lehetőségekről és áldásokról, mindenek előtt pedig a felelősségről kell beszélniük, hogy megragadjuk az ebben a legnagyszerűbb adományozási korszakban rejlő kiváltságokat. Nagyon szeretem azt a sort Joseph Smith prófétától, miszerint a korábbi próféták, papok és királyok „nagy örömmel várták azt a kort, amelyben mi élünk; és… énekeltek, írtak és prófétáltak napjainkról”. Mi miatt örvendeztek annyira? Biztosíthatlak titeket, hogy nem a borzalmakra és tragédiákra összpontosítottak. Woodruff elnök szavai így hangzottak: „Isten és az összes szent próféta minket figyel. Ez az a nagyszerű adományozási korszak, amelyről a világ kezdete óta beszélnek.” Hadd ismételjem meg Hinckley elnök szavait: „[A] múlt valamennyi veszedelmén keresztül… [v]alamiképp mindazok közül, akik valaha e földön éltek, minket tartottak vissza erre a különleges és figyelemreméltó időszakra. Legyetek hálásak, de mindenek felett legyetek hithűek!”
Nem tudom, titeket milyen érzéssel tölt el mindez, de számomra hirtelen szertefoszlik minden aggodalom a mai korral kapcsolatban, és alázattal, nagy lelki izgatottsággal és motivációval tölt el a lehetőség, amit kaptunk. Isten őrködik világa, egyháza és vezetői felett, és minden bizonnyal ti felettetek is. Mi csak ügyeljünk arra, hogy „tisztaszívűek” és hithűek legyünk! Milyen áldottak is lesztek! Mily szerencsések lesznek gyermekeitek és unokáitok!
Gondoljatok csak arra, milyen segítséget kaptunk, hogy elvigyük az evangélium fényét az elsötétült világnak! Körülbelül 53 000 misszionáriusunk van – sokkal több, mint bármely másik korszakban. És ez a szám kétévente megismétlődik, amikor az újak leváltják a hazatérőket! De még ennél is többre van szükségünk!
Körülbelül 2000 éve egy templom állt az Óvilágban, és két-három templom a Mormon könyve történelmében, most azonban olyan gyorsan szaporodik a templomok száma, hogy alig tudjuk számon tartani őket!
Ehhez adjuk hozzá a számítógép csodáját, ami segít megörökítenünk családtörténetünket, és elvégeznünk a halottakért a szabadító szertartásokat. Adjuk hozzá a modern közlekedést, mely lehetővé teszi, hogy az Első Elnökség körbejárja a világot, és személyesen tanúságot tegyen az Úrról minden szentnek a különböző országokban. És tegyük hozzá, hogy ahova nem tudunk elmenni, oda tudunk „küldeni” – ahogy a szentírás fogalmaz –, mégpedig a műholdas közvetítéseken keresztül (lásd T&Sz 84:62).
Ehhez még adjátok hozzá a minket körülvevő oktatás, tudomány, technológia, kommunikáció, közlekedés, orvostudomány, táplálkozástan és kinyilatkoztatás minden elemét, és akkor elkezdjük megérteni, mire utalt Moróni angyal, amikor – az ószövetségi Jóel prófétát idézve – ismételten azt mondta az ifjú Joseph Smith prófétának, hogy az utolsó napokban Isten kiönti Lelkét „minden testre”, és hogy az egész világ, az egész emberiség áldott lesz amiatt a fény miatt, amely Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítása részeként adatik! (Jóel 2:28; kiemelés hozzáadva; lásd még Joseph Smith története 1:41)
Figyelembe véve mindezeket az áldásokat, melyek sáfárságunkban adattak, megállunk és ezt mondjuk Mennyei Atyánknak: „Mily nagy vagy te!”4
Esküvői lakoma
Hadd tegyek hozzá még egy dolgot az adományozási korszak eme megközelítéséhez. Mivel minden adományozási korszak közül a miénk az utolsó és legnagyszerűbb, mivel korunkban idővel minden dolog betetőzik és beteljesedik, ezért van tehát egy igen konkrét felelősség, amely ránk hárul az egyházban most, ami nem feltétlenül hárult ugyanígy a korábbi időkben élt egyháztagokra. Mi felelünk azért, hogy előkészítsük Isten Bárányának egyházát az Isten Bárányának fogadására – aki személyesen, diadalmas dicsőséggel, millenniumi szerepében urak Uraként és királyok Királyaként fog eljönni.
Rajtunk nyugszik a felelősség egyházként és az egyház egyes tagjaiként, hogy érdemesek legyünk arra, hogy Krisztus eljöjjön közénk, köszöntsön minket, hogy elfogadjon, befogadjon és magához öleljen bennünket. Az abban a szent órában neki átnyújtott életeknek érdemesnek kell lenniük Őhozzá!
A szentírások nyelvén szólva mi vagyunk azok, akiket az egész történelemből kiválasztottak, hogy előkészítsük a menyasszonyt (az egyházat) a vőlegény (a Szabadító) érkezésére, és méltóak legyünk megjelenni a menyegzői lakomán (lásd Máté 25:1–22; 22:2–14; T&Sz 88:92, 96).
Így hát a jövőtől való félelmet félretéve inkább mindent elsöprő felelősségérzet tölt el, hogy felkészítsem életemet (és amennyire tőlem telik, segítsek az egyház tagjainak is felkészülni) arra a régóta megjövendölt napra, a felhatalmazás átruházására, arra az időre, amikor az egyházat átnyújtjuk annak, akié az egyház valójában.
Nem tudom, mikor jön el ez a páratlan nap. Nem tudom, ki lesz jelen, hogy lássa azt. Ám abban biztos vagyok: hogy amikor Krisztus eljön, egyháza tagjainak úgy kell kinézniük és cselekedniük, ahogy egyháza tagjainak kinézniük és cselekedniük kell ahhoz, hogy elfogadhatóak legyenek a Számára. Végeznünk kell az Ő munkáját, és tanításai szerint kell élnünk. Muszáj, hogy gyorsan és könnyen felismerjen minket igaz tanítványaiként.
Bizonyára ezért mondta Hinckley elnök a következőket: „Nem elég egyszerűen tudatni [nekünk, nektek és nekem, most, ezekben az időkben], hogy az egyház tagja vagyunk… Muszáj Krisztus igaz követőiként élnünk.” Ezek az utolsó napok, nektek és nekem pedig a legjobb utolsó napi szenteknek kell lennünk, akik csak lenni tudunk.
Éljetek bizalommal!
Vár-e rátok és utódaitokra boldog jövő ezekben az utolsó napokban? De még mennyire! Lesznek-e nehéz időszakok, amikor a nyugtalanító utolsó napi intések és jövendölések beteljesednek? Természetesen lesznek. Vajon azok, akik Krisztus sziklájára építettek, megállnak-e a szélvihar, jégesők, forgószelek ellenére? Tudjátok, hogy igen. Biztos forrásból tudjátok: Az Ő szavaiból tudjátok! Az „a szikla melyre építettetek – mely biztos alap – egy olyan alap, melyről nem bukhat le az ember, ha arra épít” (Hélamán 5:12).
Szeretetemet és bizonyságomat hagyom veletek nem csak arról, hogy Isten él, hanem arról is, hogy Ő szeret minket. Ő szeret titeket. Minden, amit tesz, a mi javunkat és védelmünket szolgálja. Oly sok gonoszság és szomorúság található a világban, Őbenne még sincs gonoszság vagy bántás! Ő a mi Atyánk – tökéletes atyánk – és meg fog védelmezni minket a vihartól.
Tanúságomat teszem nem csupán arról, hogy Jézus a Krisztus, Isten Szent és Egyszülött Fia, hanem arról is, hogy ő él, szeret minket, és engesztelő áldozata erejének köszönhetően mi is örökre élni fogunk.
Ez Isten egyháza és királysága a földön. Az igazság vissza lett állítva. Éljetek bizalommal, optimistán, hittel és odaadással! Vegyétek komolyan az élet kihívásait, de ne rémüljetek meg és ne csüggedjetek el tőlük! Érezzétek a szentek örömét az utolsó napokban – soha sem érezve bénító aggodalmat vagy pusztító kétségbeesést!
„Ne félj… kicsi nyáj; […] Minden gondolatban [Krisztusra] tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!” (T&Sz 6:34, 36).
„[M]ég nem értitek, mily nagy áldásokat… készített el nektek az Atya; [B]ízzatok… Tiétek a királyság, és tiétek annak áldásai, és tiétek az örökkévalóság kincsei” (T&Sz 78:17–18).
Áldásomat, szeretetemet és apostoli tanúbizonyságomat hagyom veletek e dolgok igazságáról.
Az Egyházi Oktatási Szervezet 2004. szeptember 12-én adott esti beszélgetéséből.