Mesélj nekem egy történetet!
Az Iowa City Első Egyházközség Méhkas osztálya még túl fiatal volt a fiatalok kézikocsis túráján való részvételhez, de elszántan vettek részt a kézikocsis pionírokról való megemlékezésben. Egyik vezetőjük javaslatára a fiatal nők vállalták, hogy ők lesznek a Kézikocsis Fesztivál mesélői.
A lányok úgy döntöttek, hogy ezt a tapasztalatot az Egyéni fejlődés program részeként használják fel. Minden lány megvarrta a saját kalapját, mely része volt a fesztiválon viselt élethű pionír jelmeznek. Órákon át gyakoroltak, hogy megtanulják a kiválasztott történetet – Fanny Fry történetét, aki 1859-ben a George Rowley kézikocsis társasággal utazott.
Fanny külön utazott a családjától, és különféle megpróbáltatásokat kellett elviselnie, miközben átkelt a síkságon. Egy nap elájult, és átgázolt rajta a saját kézikocsija. A nőtestvérek azt gondolván, hogy meghalt, nekiláttak, hogy eltemessék. Az iowai Méhkas csoport tagjai imádják elmesélni, hogy mennyire meglepődtek azok a kedves nőtestvérek, amikor Fanny kinyitotta a szemeit. Sérülései ellenére Fanny tovább menetelt, és később újra együtt lehetett a lánytestvérével.
„Szeretek arra gondolni, hogy mennyire bátor volt Fanny, hogy különvált a családjától és túlélte – mondja Summer Burch. – Nagyon szívós volt.”
„Csodálom őt, amiért soha nem volt negatív a hozzáállása, még akkor sem, amikor a dolgok rosszul mentek” – mondja Allison Engle.
A fesztivál reggelén Summer és Allison, valamint a többi Méhkas – Miranda Decker, Kendra Dawson, Lyssa Abel és Jenna Abel – megmutatták ugyanazon tulajdonságaikat, mint amit Fanny Fryban annyira csodáltak. Szeles, esős és hideg nap volt. Ők azonban készséges szívvel és vidám mosolyukkal dacoltak a hideggel. Minden lány a helyén volt, tetőtől talpig pionír jelmezbe öltözve, készen arra, hogy elmeséljék Fanny történetét mindenkinek, aki hallani akarta.