Ki az én felebarátom?
Mély elismerésünket szeretnénk kifejezni annak a rengeteg egyénnek…, akik napjaink irgalmas szamaritánusai.
Jó estét! A ma esti szentírásrészek, mint például az „a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:40), és a „minden dologban emlékezzetek a szegényekre és a szűkölködőkre, a betegekre és a nyomorultakra” (T&Sz 52:40) különleges értelmet nyernek, ha megnézzük a tavalyi emberbaráti segítségnyújtás főbb eseményeit.
Az Egyház Általános Jóléti Bizottságának nemrégen beszámoltak az elvégzett emberbaráti munkáról. A bizottság elnöke, aki akkor Gordon B. Hinckley elnök volt, őszinte háláját fejezte ki az egyháztagok és a más vallásból valók nagylelkűségéért, akik lehetővé tették ezt a felkarolást. Az Általános Jóléti Bizottság nevében mély elismerésünket szeretnénk kifejezni annak a rengeteg egyénnek, családnak, kvórumnak, Segítőegyletnek, és Fiatal Nők csoportnak, akik napjaink irgalmas szamaritánusai.
2007-ben az egyház segítséget nyújtott jelentős földrengéseknél 5 országban, súlyos tűzvészeknél 6 országban, az éhínség és a szükség csökkentésében 18 országban, valamint 34 országban áradásoknál és súlyos viharokban. Összességében az egyház és annak tagjai 170 fontos eseménynél segítettek, ami azt jelenti, hogy tavaly majdnem minden második napra jutott egy eset. Nagyon eseménydús év volt, sok lehetőséget tartogatva a szolgálatra.
A természeti katasztrófák mellett több ezer közegészségüggyel kapcsolatos kezdeményezést tettünk a múlt évben. 25 országban, több mint egymillióan részesültek az egyház által finanszírozott tiszta víz projektek előnyeiből. 60 országban több mint 60 500-an kaptak tolókocsikat. Az év elején Burton nőtestvér és én, Dél-Amerika Északi Terület elnökségével és Kolumbia First Ladyjével együtt részt vettünk a tolókocsi átadások egyikén. Könnyek szöktek a szemünkbe, mikor a tolókocsik új tulajdonosai és gondozóik köszönetet mondtak. Most már 11 országban több mint 54 000-ren örvendhetnek jobb látásnak. 23 Országban több mint 16 500 egészségügyi szakembert képeztek ki az újszülöttek újraélesztésére; ők pedig cserébe másokat is ki fognak erre képezni. A kanyaró megelőzésére 10 országban mintegy 2,8 millió gyermek és fiatalkorú részesült védőoltásban. E felkaroló törekvések együttes hatása 85 országban közel 4 millió embert érintett.
Augusztusban egy 8-as erősségű földrengés 520 ember életét követelte, és Dél-Peruban több mint 58 000 otthont pusztított el. Szeretetük és gondoskodásuk bámulatos megnyilvánulásaként, a perui Lima mind a 29 cövekje alapvető segítséget nyújtott a károsult vidékek egyházközségeinek területén.
Misszionáriusok csodálatos segítségével már készül egy terv, mellyel segítenek az egyes embereknek házuk és életük, valamint számos új iskola felépítésében. Végül 400 otthon épülhet fel, mely során a munka nagy részét az egyének, a barátaik és a családtagok végzik. A felügyelet, koordinálás és a képzés Layton nővér és Alan Layton elder irányítása alatt folyik.
Az év vége felé a száraz időjárás és az orkánok következtében Dél-Kaliforniában több futótűz keletkezett. Emiatt több mint egymillió ember kényszerült otthona elhagyására. Legalább 1500 otthon semmisült meg. Az egyház erre reagálva tisztítószer-készleteket, takarókat, higiéniai készleteket és élelmet biztosított a részükre. Több mint 5000 Mormon Segítő Kezek önkéntes és misszionárius főzött, takarított, valamint nyújtott vigaszt az érintetteknek.
Az egyik köszönőlevélben ez állt: „Kérem, továbbítsák hálás köszönetemet mindazon utolsó napi szentekhez, akik olyan keményen dolgoztak a környékünkön. A mormonok folyamatosan jöttek, hogy élelmet hozzanak, átöleljenek, imádkozzanak és segítsenek a szerelésben és a terület kitakarításában. Felemelik a közösségemet, lelkeket gyógyítanak és otthonokat javítanak San Diego dombjain.”1
Az egyik cövekelnök így számolt be az eseményről: „Az egyik projektünk az volt, hogy segítsünk összetakarítani a helyi baptista templom körüli területet… 25 fiatalt jelöltünk ki a feladatra… A baptisták azt mondták, rengeteg fánkot és kávét készítenek a számunkra. Mondtuk nekik, hogy a kávé ott romlana meg, de a fiatalok megbirkóznak majd annyi fánkkal, amennyit csak hoznak nekik!”2
A heves esőzések miatt árvíz keletkezett az Egyesült Államok középnyugati területein, Oregonban és Washingtonban. Az önkéntesek a püspökök tárházából hoztak felszereléseket, hogy segítsenek a bajba jutottakon.
Amikor az egyház képviselői az ohiói Findlayben adományokat adtak át a helyi Vöröskereszt csoportnak, egy járókelő észrevette őket a sárga Mormon Segítő Kezek pólójukban. Besétált, feltartotta a fényképezőgépes telefonját, melynek képernyőjén négy „Segítő Kezes” volt látható, majd így kiáltott fel: „Megmentették az otthonomat!”3 Majd megölelgetett mindenkit, aki ott volt.
Egy szállítmány élelmiszert vittek egy helyi ételraktárba. Amikor megérkezett, az igazgató megdöbbent arccal mondta: „Honnan tudták? Épp most adtam ki az utolsó kiló kenyeret és készültem bezárni a kapukat. Honnan tudták?”
Az Egészségügyi Világszervezettel való munka során, a kanyaró megelőzésére, mely évente majdnem egymillió gyermek halálát okozza, több mint 54 000 egyháztag jelentkezett önkéntesen, hogy segítsen az intézkedés megszervezésében. Egy nigériai egyháztag ezt írta: „Szolgálatunkat az »ártatlanok megmentésének« neveztem. Házról házra, egyik közösségi házról a másikra jártunk. Egy asszony azt mondta nekünk, hogy három gyermekét veszítette el kanyaróban. Olyan meghatóan és szenvedélyesen mesélte el történetét, hogy szem nem maradt szárazon a házban, az enyém sem.” Egyik önkéntesünk megállapította, hogy „amit magadért teszel, elmúlik, mikor te elmentél, de amit másokért teszel, az örökségedként fennmarad”4.
Négy éve tartó erőfeszítéseink, hogy segítsünk a cunami károsultjain Indonéziában és Dél-Ázsiában, szintén folytatódnak. Létrehoztak egy alapot, hogy segítsenek felépíteni 902 otthont, valamint 3 közösségi házat, 15 iskolát és 3 rendelőintézetet. A közösség egyik vezetője ezt mondta: „A közösség tagjai boldogok, és áldottnak érzik magukat, hogy megépült a közösségi központ. Ez egy olyan hely, ahol imádkozhatunk, és taníthatjuk a gyermekeinket. Köszönjük az egyháznak, hogy felépítette ezt a központot az embereink számára. Imádkozni fogunk Istenhez, hogy áldja meg [az egyházat] és tegye sikeressé a jövőben. Köszönjük!”5
Etiópiában a közösségek segítettek tiszta ivóvízhez jutni. Az egyház kutakat fúrt és víztárolókat épített. A közösség felállított egy vízügyi bizottságot, és kiásták a vízvezetékekhez szükséges árkokat, hogy a víztárolókból az összes faluba eljuttathassák a vizet. Néhány esetben ez több mint 5 kilométer hosszú táv volt.
Néhány közösség küszködött azzal, hogy teljesítsék az árokásással vállalt kötelezettségeiket. A föld kemény és száraz volt, nagyon agyagos, ami nagyon megnehezítette a feladatot. Az egyik közösség iskolája, ahová 1500 diák járt, egy időre felfüggesztette a szokásos iskolai tanítást, és mindenki részt vett az árok fennmaradó szakaszának ásásában. Miközben dolgoztak, a közösség más tagjai is bekapcsolódtak. Volt egy olyan szakasz, ahol több mint egy mérföld hosszú sorban ástak az emberek.
Köszönöm az együttérzéseteket, jóságotokat és nagylelkűségeteket! Könnyítsünk továbbra is felebarátaink terhein, biztassuk és segítsünk az elnyomottakon, nyissuk ki pénztárcánkat, hogy segítsünk a szegényeken, és nyújtsuk ki segítő kezünket. Bizonyságomat teszem az Úr Jézus Krisztus isteni voltáról és az Ő evangéliumáról, és imádkozom, hogy továbbra is élvezhessük az igazi tanítványság áldásait, miközben csendesen felkarolunk másokat. Jézus Krisztus nevében, ámen.